Egy kis vulkánanatómia

A vulkáni működés típusa megszabja a vulkán alakját is. A szabályszerűen működő, törmelékszóró vulkán szabályos kúpot épít. Ám ha egy heves kitörés szétrobbantja a kúp felső szakaszát, a tölcsér alakú kráter helyén hatalmas katlan keletkezik. Ennek kaldera a neve (a spanyol caldera = üst szóból), mégpedig „kirobbant kaldera”. Mert keletkezhet a kaldera olyan módon is, hogy a magmakamra kiürülése után a tűzhányó felső része, rendszerint a kitörés időszakában, beszakad. Ezt beomlásos kalderának nevezzük.

Előfordulhat, hogy a vulkáni csatorna némi erőgyűjtés után újra működni kezd, ilyenkor a katlanban újabb kúp növekszik, s felülről nézve olyan alakot ölt, mint egy gyűrűshegy a Holdon. amikor az új hamukúp eléri vagy túlhaladja a körülötte húzódó régi kaldera magasságát, új elnevezések születnek. Az új kúpot az olasz vulkanológusok conónak nevezik, a körülötte húzódó régi kalderaszegélyt sommának, a kettő között lévő kör alakú völgyet atriónak. A folyamat pontos leírása egységesen használt és értelmezett elnevezéseket kíván.

Somma… atrio… honnan ezek a nevek?

Eredetileg a Vezúv részeit jelölték. Somma az ősi vulkáni kúp maradványa, amely az aktív kúpot körülveszi, az Atrio del Cavallo pedig a kúp lábát képező völgy északi fele. Nevük ma már átkerült a vulkanológiai szakkifejezések sorába. Lapozzuk csak fel ezt a különös szótárat.

Dagala
arab eredetű szó, olyan humuszréteges, zöld növényzettel borított jelent, amely a környezetéből kiemelkedik, és újabb lávaár veszi körül. A dagala zöld sziget a kopár és terméketlen környezetben.
Barranco
a hamukúpok oldalán található hosszanti barázdák, amelyeket a laza anyagban az esővíz, némelykor a „kilövések” szívóhatása hoz létre.
Pitkráter
besüllyedéses kráter, amelyben a lávaszint lépcsőzetesen visszahúzódva hűlt ki. Belsejében kör alakú teraszok láthatók. Az angol szakemberek „sink hole”-nak nevezik.

Vannak vulkánok, ahol a kráterhez szinte alig észrevehető, de nagyon hosszú emelkedőn jutunk el. Ilyen például a hawaii Mauna Loa. Az emelkedő 4-6 °-os, így a tűzhányó alakja enyhén domború, földre helyezett pajzsra emlékeztet, neve ennek megfelelően pajzsvulkán. krátereikben nagyon gyakori a lávató, és a kráter barázdáktól szabdalt falai szinte függőlegesen merednek fel a szédítő mélységből. Ezek a vulkánok alig szórnak törmeléket, lávájuk híg és túlnyomórészt bazaltos.

A hornito parazitakráterre emlékeztető törpekúp, amely azonban a haladó lávaárból keletkezik. A lávából kilépő illó gázok vagy a vízgőz a lávamezőt egy ponton felduzzasztják, és az ott kitörő gőz által magával rántott foszlányokból építik fel a kúpocskát.

Itt most egy új fogalommal találkoztunk: parazitakráter! A parazita olyan élősdi, mint a fán a fagyöngy vagy a kutya bundájában a bolha. A szállásadóból táplálkozik. Nos, ez a kifejezés nem éppen szakszerű, de így terjedt el és vált használatossá. egy tűzhányó palástján található új, kis tűzhányót jelenti. De hogy keletkezik?

A kráterben felemelkedő láva oldalnyomása néha feltépi a kúp laza szerkezetű oldalát. Ez az oldalnyomás magas tűzhányóknál óriási lehet, hiszen gondoljunk csak arra, hogy 1m3 láva több mint 2 tonna súlyú. ez a nyomás megsokszorozódva a gázok feszítőerejével a rétegvonalak mentén átpréselheti a folyékony, izzó magmát a vulkán palástjain. A magma útját a vajúdáskor fellépő földrengés által okozott hasadások még inkább megkönnyítik. Így ezeken a hasadékokon egymás után több parazitakráter is létrejöhet sorban egymás alatt, mint gombok a kabáton. Ezért az olaszok ezt a jelenséget bottonierának, gombsornak nevezik.

Az Etna parazitakrátereinek száma meghaladja az ezret. Pontos számukat sohasem tudhatjuk meg, mert sokat közülük egy későbbi kitörés már elborított. A parazitakráterek vagy –kúpok tipikus monovulkánok.

Néhány parazitakráter azonban kivétel. Az Etna főkráterének ÉK-i oldalán 1911-ben egy parazitakúp (Bocca Nuova) keletkezett, amely az azóta eltelt évtizedek alatt jelentős magasságot ért el, szakadatlanul működik, és a főkráterekkel együtt „versenyezve” pusztítja a környéket. Az 1971-es kitörés során szabályos kúpjának felső része megsemmisült, de a vulkáni csatornák továbbra is működnek, és a kúp újjáépítése megkezdődött.

Maga a kráter komor, megdöbbentő látvány. Már a szünetelő tűzhányók krátereinek közelében is – bár ott a veszély összehasonlíthatatlanul kisebb – automatikusan működni kezd idegrendszerünknek veszélyt jelző berendezése. A talaj remegése, a fojtogató levegő, a dübörgő hang, valamint a nem mindennapi látvány nagymértékben hozzájárul a „riadókészültségben” levő érzékszerveink nyugtalanításához.

A kráter alakja – ugyanúgy, mint a vulkán formája – szintén jellemző a vulkáni működés típusára. Mérete azonban minden vulkánnál különböző. Ha a kürtő valamely ok (pl. eltömődés) miatt megváltoztatja kilövéseinek irányát, a hallatlan erővel kirepülő törmelék „pályát” sodor magának a kráter belső fala mentén. Ilyenkor a kráter keresztmetszete jellegzetes 8-as alakot vesz föl. A kürtő teljesen el is tömődhet, vagy vele párhuzamosan újabbak is keletkezhetnek. Ilyenkor lesz csőnyalábszerű a kráter. Az állandó működés, de még inkább egy kitörési periódus utolsó szakasza törmelékkel töltheti fel ezt a kürtőt. Ekkor rövidebb-hosszabb működési szünet áll be, és a kráter felszíne holdbeli gyűrűshegyre emlékeztet Az újabb működési szakasz nyitányaként a belső, viszonylag sík felszínen felrepedezik. A magas hőfokú gáz, az izzó törmelék a repedés teljes hosszában vagy csak egyes pontokon tör a felszínre. Ez utóbbi esetben apró hamukúpok keletkeznek, amelyek nagy energiával működve növelik terjedelmüket.

A vulkáni csatornák változása és az időszakos működés a magányos tűzhányókúpokat egész hegységekké alakíthatja, több kráterrel és számtalan parazitakúppal. Ezek mérete néha elképesztő, ilyen például a Vatnajökull Izlandban. A legnagyobb tűzhányó, amelyet az emberi tudomány ismer – szerencsénkre – nem a Földünkön található, hanem a Marson. Az Olimpusz-hegy átmérője az alapnál 520 km, magassága 20-25 km, kráterének átmérője mintegy 65 km. Még elképzelni is borzalmas, milyen pusztítást okozhatna Földünkön egy ilyen gigászi szörnyeteg.

(Erdélyi – Sugár – Zsebeházy: Vulkánok tövében, vulkánok tetején;
Móra Ferenc Könyvkiadó, 1977. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu