A Toluca-vulkán vulkánmorfológiai jellemzése

A TOLUCA-VULKÁN VULKÁNMORFOLÓGIAI JELLEMZÉSE


A mexikói Toluca (Nevado de Toluca) alacsonyabb (4577 m), mint a Popocatépetl, Iztaccíhuatl vagy a Citlaltépetl, ezért hiányzik a jégsapka és így az állandó olvadékvíz hatása. A 2800 m-es medenceperemről emelkedik ki, a meredek kúp lába keleten 3100 m-en, nyugaton 3300 m-en helyezkedik el a vulkáni fennsíkon. tehát viszonylagos magassága kb. 1400 m. Még jelentősebb a felépítésbeli különbség következménye. Pleisztocén andezit- és dácitlávából áll, helyenként azonban lejtőit laharlerakódás fedi. A láva jóval több, főleg az döntő, hogy a felszín általában lávából áll. Ezért a lejtők elsősorban a lávapadok aprózódásával pusztulnak. A lávapadok vastagságának megfelelő, nagy, durva, éles tömbök válnak le. Ezek a kúp külső meredek lejtőit nagyrészt teljesen betemetik (lejtőtörmelék-takaró), lábánál pedig törmeléklejtővé vastagodnak. Ezek a durva törmelékből álló (többnyire 0,5-1 m átmérőjű) törmeléklejtők gyorsan gyarapodnak, ezért visszafelé töltődnek. Így a külső lejtőnek csak a felső, legmeredekebb része, többnyire 50-80 m áll ki a durva törmeléklejtőből falszerűen vagy keskeny sziklaorrok formájában. Ezekről folytonos a törmelékutánpótlás, ezért előttük állandóan friss törmelékfolyások húzódnak a kiálló fal nagyságának megfelelő szélességben. A törmelék a lejtőn a gravitáció hatására csak nagyon lassan, epizodikusan mozog, ezért takarja vastagon a lejtőt. Néhol a lahar málladéka is elősegíti a törmelék csúszását, Ezeken a lejtőkön csak kevés és sekély árok tudott kialakulni. A meredek kúp lábánál viszont rögtön kb. 10 m mély árkok vágódtak be. Ezek az erdőt elérve hirtelen tovább mélyülnek, s hamarosan több tíz méter mélyek. A belső lejtőn, a kaldera falán viszont a tömbök az aprózódás után rögtön leesnek. Ezért a kopár rétegvulkáni fal alján nagy, durva tömbökből vastag, meredek törmeléklejtő épült.

A kaldera pereme egyenlőtlen, ahol alacsonyabb, ott a törmeléklejtő többnyire egészen a peremig töltődött visszafelé. Így a törmelék-utánpótlás kevés, ezért a lejtő jelentős részét már fű nőtte be. ahol még több tíz méteres meredek fal emelkedik a törmeléklejtő fölé, ott állandó törmelék-utánpótlást kap, ezért nem tud befüvesedni, s nagy, éles tömbök hevernek a felszínen. A törmeléklejtő felszíne hullámos, a kiálló keményebb kőzetbordákról, illetve sziklaorrokról ugyanis több törmeléket kap. Ezért itt pár méterrel magasabb törmelékhátak, sőt lejjebb lapos törmelékkúpok is formálódnak. Közöttük a mélyedésekben folyik le az eső- és a hóolvadékvíz, s közben barázdákat, sekély, nagy esésű árkokat vés be. Csaknem függőleges párhuzamos árkok magán a falon is kialakultak.

A kaldera belsejében a jelenkori dácitkúpon (El Ombligo) viszont kevés a pusztulás nyoma. Itt nincsenek eróziós árkok, sőt még barázdák sem. Csupán a növényzet nélküli törmeléksávok mutatják a lepusztulás keskeny pályáit a dagadókúp alsó felében, a középen kibúvó két lávapad alatt. Ezekből táplálkoznak az itt a barrankókat helyettesítő keskeny törmelékfolyások, amelyek sugarasan elhelyezkedő vékony csíkjai betakarták a füvet. Ennek megint csak kőzetminőségi, ill. vulkánmorfológiai okai vannak. A dácit sokkal lassabban pusztul, minta bázisosabb vulkáni kőzetek, a dagadókúpok pusztulása pedig a leglassabb, évmilliókig jól, csaknem épen megőrzik formájukat.

Az erdő általában 4000 m-ig hatol föl. Az erdőövben hirtelen megváltozik a felszínformálás: a réteg- és csapadékvízből táplálkozó patakok árkokat, majd egyre mélyebb völgyeket vágnak a lejtőbe. Így alakult ki a külső lejtőn a sugaras völgyhálózat néhány 10 méter mélységű völgyekkel. A kúp alján a völgyek már 100 m-nél is mélyebbek, dél felé pedig - ahol legalacsonyabb a helyi erózióbázis - a kúp lábánál már 400 m mély völgyek is kialakultak. Ennek a következménye a viszonylag gyors és erős hátravágódás a kúp oldalában. DK-ről a Grande völgyfője lényegében már átvágat a kaldera falát, s völgyfőjét jelenleg csak 15 m-es küszöb választja el a kaldera udvarától. Ha ezt is átvágja, akkor lecsapolja a Luna-tavat. Közben a peremen átvágódott keskeny völgy kőfolyásokkal tágul.

A Toluca-tűzhányót tehát elsősorban az erdőhatár fölött a fagyaprózódással termelt kőfolyások, ill. a törmeléklejtő-képződés, az erdőben pedig a sugaras árok-, ill. völgyhálózat pusztítja hatékonyan. Ez a völgyhálózat hosszú évmilliók alatt egyre jobban felszabdalta, majd alacsonyította, a völgyhálózat alakja, jellege azonban mindvégig jól mutatja az eredeti vulkán formáját.

A Vezúv-típusú vulkánoknak ezt a változatát, mikor a kaldera udvarában alacsonyabb, de a lepusztulásnak tartósan ellenálló dagadókúp képződik, Toluca-típusú vulkánoknak nevezhetjük, megkülönböztetésül a valódi Vezúv-típustól, amikor lényegesen eltérő módon és gyorsabban pusztuló hamukúp formálódik a kalderában.

(Dr. Székely András: Vulkánmorfológia -
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu