Tibeszti nátron lyuk

A Tibeszti-hegység 100 000 m2 területen húzódik Csád északi határvidékén, egészen a Líbiával vitatott határterületig. A Szahara valamennyi magas csúcsát itt találhatjuk, amelyek közül több meghaladja a 3000 méteres magasságot (Emi Koussi 3415 m). Ez a hatalmas, a Szahara sík területéből kiemelkedő hegység a vastag vulkáni képződményekkel takart őskori talapzat felboltozódásával keletkezett. E több szempontból is figyelemre méltó vulkáni terület lenyűgöző tájait méltán nevezhetjük holdbéli tájaknak.

A tibeszti vulkanizmus a kontinentális forró pontok jellegzetes példája. Működése valószínűleg még mindig tart: a Pic Touside fiatal formái és fumarolái egyértelműen bizonyítják, hogy csak a szemtanúk hiánya akadályozta az aktív vulkánok közé sorolást. A Soborom („a víz, amely gyógyít”) elnevezésű hely szolfatáráit, bugyogóan forró vizeit és iszapvulkánjait jól ismeri a hegység gyér lakossága. Sokan hosszú utat tesznek meg teveháton, hogy kúrálják magukat.

A nátron lyuk Tibeszti legismertebb helye. Ez a 6-8 km széles, teljesen zárt kaldera, melyet 700 m-től 1000 m magas falak vesznek körbe. Térfogata kb. 30 km3. Nevét az alját borító nátrium-karbonát (szóda) lerakódásról kapta. A szemkápráztatóan fehér felszínből – amely a műholdfelvételeken való azonosítást is segíti – három fiatal formájú vulkán emelkedik ki.

A lyuk mélyén, kb. 1450 m-en kövületekben gazdag tavi lerakódásokat találunk, amely arra utal, hogy egy korábbi nedvesebb periódus idején a krátert egy tó töltötte ki.

A sziklafal teljes egészében riolitból áll. Ez a kőzet valószínűleg a kontinentális kéreg megolvadásával jött létre. Ezért az óceáni forró pontok felett nem találjuk meg, mivel ott a szárazföldi kéreg hiányzik.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu