A Ruapehu krátertó várható veszélyei

A leglenyűgözőbb és legfenségesebb látványt nyújtó új-zélandi vulkán, a Ruapehu, amely több százezer éve aktív. A felszín alatt rejlő hő miatt állandóan bizonytalan állapotú jégtakaró eróziója – kopása – jelentős mértékben átalakította az egykori tiszta felszín formakincsét. Micsoda kontrasztot, milyen óriási ellentétet alkot ez az öreg kúp a mellette emelkedő Ngauruhoe majdnem tökéletes kúpjával; ez utóbbi vulkán kora nem több 2500 évnél, de „fiatalsága” ellenére is elérte már a tekintélyes 2300 méteres magasságot.

A Ruapehu és a Ngauruhoe, a Ketehati hévforrásaival közösen már egy évszázada a világ legszebb vulkáni tájai közé tartozik, s ezzel együtt képviseli a Tongariro Nemzeti park fő látványosságát.

Az új-zélandiak, akik a Ruapehu lejtőin 1919-től folyamatosan építenek különféle sportlétesítményeket, jól tudják, hogy a síelés szerelmesei csakis a vulkánnal egyetértésben adhatják át magukat maradéktalanul a lesiklás örömeinek. Előfordul ugyanis, hogy időnként a Ruapehu többé-kevésbé heves kitörései a krátert kitöltő tó vizét hirtelen kiléptetik medréből.

A gleccserek olvadékával összekeveredett víz aztán pusztító, mindent elsöprő sárözönként elárasztja az egész völgyet. Egy ilyen özönvízszerű, lávatömbökkel keveredett sárfolyás volt az, amely 1953 karácsonyán elsöpörte a Wangaehu folyó hídját, éppen akkor, amikor a Wellington-Auckland expressz áthaladt rajta. A katasztrófa 151 ember életét követelte.

Napjainkban a Ruapehu megfigyelését megerősítették. A tó vízszintjének, hőmérsékletének és vegyi összetételének ingadozásai tájékoztatnak a tűzhányó működéséről. Időben kell ugyanis riadót fújni, mielőtt a tó kilép a kráterből veszélybe sodorva a síelőket és a nemzeti park látogatóit.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu