A Ngorongoro vulkánmorfológiai jellemzése

A NGORONGORO VULKÁNMORFOLÓGIAI JELLEMZÉSE


A Ngorongoro nem vulkáni kúp, hanem későpliocén korú, lapos, pajzs formájú magaslatba beszakadt óriási kaldera az óriáskráterek 2200-2500 m-es fennsíkján. Az ÉK-DNy-i csapású, hosszú és széles lávahát 1000-2000 m magas környezetből emelkedik ki.

Ebbe a fennsíkba szakadt be a 22 km átmérőjű kaldera (260 km2). Felépítése és formája világos, jól áttekinthető, szabályos, kör pereme 2460 m magas. A kaldera 500-700 m magas fala erózióval pusztul. A lefolyó vizek, időszakos erek a peremet völgyekkel, árkokkal szabdalják. A kaldera talpát pedig hordalékkal, a peremeken törmelékkel és kaviccsal is, túlnyomórészt azonban agyaggal töltik fel. Központi legmélyebb részén, 1730 m magasan kerekded mélyedésben lefolyástalan sós tó duzzadt fel, melyet időszakosan erek táplálnak.

Minden tekintetben nagy az ellentét a kaldera belseje és külső oldala között. Belsejében - esőárnyékban - csak 560 mm az évi csapadék, ezért szavanna uralja. Nagyobbrészt nedves szavanna, amely a központ felé gyorsan és erősen megritkul, száraz szavanna lesz, és sok az irtás is. Az eredeti szavanna csak a peremeken maradt meg. A külső lejtőkön viszont a csapadék 1000 mm fölé emelkedik, ezért esőerdők borítják és jelentős a mállás. A három szint tehát világosan elválik: a külső, esőerdőkkel borított, enyhe lejtők mállással, a függőleges falak cserjékkel élénkítve, több méter mély árkokkal szabdalva, s a lapos, feltöltött talp kis tavakkal.

A lávafennsíkba ÉK-felé további hatalmas - de már sokkal kisebb - kalderák, ill. kráterek mélyednek (Ololmoti, Elmulbul stb.)

(Dr. Székely András: Vulkánmorfológia -
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu