Maró kigőzölgések

MARÓ KIGŐZÖLGÉSEK

A vulkánkitörések motorjai a magmában lévő gázok. A kitörés jellegét a lávában gomolygó gázok tömege és az a sebesség határozza meg, amellyel azok elhagyják a kőzetolvadékot. A vulkanológusoknak nem kis fáradságába kerül megállapítani a kigőzölgések kémiai összetételét. Nehéz, komoly megpróbáltatást jelentő munka a láva friss kigőzölgésének felfogása. Különösen sikeres munkát végeztek ezen a téren a hawaii lávatavaknál dolgozó vulkanológusok. Hátszélben, a hőt 90 százalékban szigetelő alumíniumfólia védőruhában, üvegszálas védősisakban és gázálarcban, azbesztpajzsokat maguk elé tartva sikerült megközelíteniük a vörösen izzó kőzetmasszát, és mintát venni a kiáramló gázokból. A próba elemzése során rendkívül mérgező, izzó keveréket találtak. A nagy mennyiségű vízpárán és szén-dioxidon kívül klórgázt (a sósav gőzét), fluorsavat, kénvegyületeket, szén-monoxidot és hidrogént, nitrogént, metánt és ammóniákot, valamint vastartalmú anyagokat fedeztek fel benne, hogy csak a leglényegesebb alkotóelemeket említsük.

Ezek a gyorsan illó anyagok nemcsak a magmából és a lávából kerülnek ki, hanem a vulkán hasadékain és repedésein át is eltávozhatnak. Az erősebb kigőzölgések gyakran azt jelzik, hogy a vulkán pillanatnyilag nyugodt ugyan, de nem hunyt ki teljesen. A sziklarepedéseken át lassan, vagy erős nyomás alatt távozó melegebb kigőzölgéseket a szakemberek fumaroláknak nevezik. Mihelyt emelkedik a kigőzölgő anyag hőmérséklete, a tudósok máris éberen figyelnek, mert ez a vulkán aktivizálódásának kezdetét jelentheti.

A fumarolamezők a távolból lenyűgöző látványt nyújtanak, meglódul tőlük az ember fantáziája. A füst az időjárástól és a környezettől függően hol kellemes, hol meseszerű, hol pedig egyenesen az ördög konyhájára emlékeztető, félelmetes hangulatot áraszt. Ahol lecsapódik a talajra, színes talajrétegek keletkeznek, mert a gőzökben lévő anyagok összetétele aszerint változik, milyen hőmérsékletű és természetű kőzeteken haladnak át. Az anyagok egy része a hideggel és a levegővel találkozva elpárolog.

A kéntartalmú vegyületek színe rikító sárga vagy narancssárgás-vörösesbarna. A kloridok, például a kálium- vagy nátrium-klorid s a kősó ruhája hófehér. Ha a kigőzölgő anyag rezet is tartalmaz, az üledék zöld lesz. Alaposabban megvizsgálva a kérget, néha vékony tűket is felfedezhetünk, amelyek érintésre porrá válnak.

A gőz nagy erejű kitörését sistergés és fütyülés kíséri. A fumarolák eltávozásának helyén sokszor annyi kéntartalmú anyag ülepszik le, hogy lapos, csésze alakú képződmény, méteres kéményre vagy termeszdombra emlékeztető kitüremkedés keletkezik.

Méreg a gázban

A Föld forró kigőzölgéseihez nem tanácsos közelíteni, mert megéghetünk, arról már nem is szólva, hogy mérgezőek is. Ha a gázok érintkezésbe kerülnek a nyálkahártyával, testünk azonnal válaszol. Sósav és kén-dioxid esetén csípős szagot érzünk, szánk íze keserű lesz, ég a szemünk, kapar és kapar a torkunk. A legcsekélyebb kénsavtartalom is a büdös záptojás szagát árasztja. Különösen mérgező még az üveget is szétmaró fluorsav. Az ilyen kigőzölgéseknél dolgozó vulkanológusok számára kötelező a gázálarc viselése.

A maró füst még a kőzeteket is képes szétrágni, egyes anyagaikat felszívja és magával viszi, majd szétteríti. Még a kemény sziklákat is finom anyagú, nedves, képlékeny tömeggé változtatja.

A kilépéskor 400 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérsékletű gőzök neve szolfatára, a 150 fok alattiaké mofetta. Az emberre nézve a mofetták veszélyesebbek, mint a fumarolák és a szolfatárák, mert a mofetták mérgező gázai szagtalanok és ízetlenek, ezért nem vesszük észre őket. Ez a levegőnél nehezebb szén-dioxid földközelben kiszorítja az oxigént. A szén-dioxidban gazdag gőzfelhőben hirtelen és gyorsan megfullad ember és állat egyaránt. A fáklyák is kialszanak ebben a földközeli, szinte teljesen oxigénmentes gázfelhőben.

1986-ban az újságok a címlapon számoltak be a nyugat-afrikai Kamerunban fekvő Nyos-tónál történt tragikus eseményekről. A mindössze 200 méter mély és két kilométer széles tó egy rég kialudt vulkán kráterében képződött. Egy napon hirtelen szén-dioxid felhő tört fel belőle, és a gáz megindult a tíz kilométernyire fekvő völgy felé, ahonnan teljesen kiszorította a levegőt. 1700 ember és 3000 állat fulladt meg. A táj megmenekült ugyan, de holttestekkel borítottan. Feltételezések szerint az évtizedek óta lappangó gáz tört fel a tó fenekéről, és gyűlt össze a mélyebb vízrétegekben. A trópusi tavak hőmérséklete nem változik, mert a felszín és a fenék között nincs áramlás, így a gázok nem távozhattak el. A szakemberek máig sem jutottak egységes álláspontra, mi hozhatta mozgásba a szén-dioxiddal telített, fenékközeli vízrétegeket. Egyes vélemények szerint a szokatlanul heves esőzések váltották ki, mások szerint a tófenéken bekövetkezett kisebb erupció volt az ok, esetleg egy szikla, amely a vízbe zuhanva heves mozgást idézett elő.

(Edmaier/Jung-Hüttl: Vulkánok;
Alexandra Kiadó – Pécs)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu