Japán vulkánjai (Kyushu)

Kyushu (Kjúsú) vulkánjai közül legnyugatibb a Shimabara-félszigeten emelkedő, voltaképpen három tűzhányóból álló Unzen-dake (1480 m), amely egyike a legaktívabb vulkánoknak: legpusztítóbb kitörése 1792-ben 4300 ember halálát okozta; 1991-1994 közötti aktivitása hatására több mint 100 métert emelkedett. Északon a Kuju-san (Kudzsu-szan, 1787 m) is több andezit rétegvulkánból álló aktív tűzhányó csoport; környéke utóvulkáni jelenségekben Japán egyik leggazdagabb területe. Délebbre fekszik az Aso-san (Aszo-szan) a szigetvilág legnagyobb, 379 km2 területű, legszélesebb részén 25 km átmérőjű kalderájával, melynek közepén öt új fiatal kúp emelkedik. Közülük legmagasabb (1592 m) a Taka-dake, leghíresebb viszont az aktív Naka-dake, melynek 600 méter átmérőjű és 160 méter mély krátere szinte állandóan „pipál”. noha minden évtizedre jut egy kisebb-nagyobb kitörése, ennek ellenére ma is sok tízezren élnek a vasúttal és autóutakkal és átszelt kaldera belsejében.

Délen a Kirishima-yama (Kirisima-jama, 1700 m) több rétegvulkánból álló tűzhányó csoport, melynek legmagasabb pontja, a Nishi-Kirishima (Nisi Kirisima) rendkívül aktív, a történelmi időkben is számos kitörése volt. Még délebbre a Sakurajima (Szakuradzsima) rétegvulkán hármas csúcsa – legmagasabb az On-take (1117 m) – emelkedik ki a Kagoshimai (Kagosaimai)-öbölből. A szerkezeti eredetű öblöt két hatalmas beszakadásos kaldera összeolvadása növelte meg, ebből az északabbi, mintegy 20 km átmérőjű kaldera 24 500 éve keletkezett, majd mintegy 20 000 éve ezen a kalderán belül kezdődött újra a működés, létrehozva a mai Sakurajimát, amely napjainkig, rövidebb szünetekkel, szinte folyamatosan aktív. A tűzhányó 1914-ig egy 78 km2 területű, 8-11 km átmérőjű szigetként emelkedett ki az öbölből (erre utal neve is, amely „Cseresznyevirág-szigetet” jelent), de az akkori hatalmas kitörés lávaárjai összeforrasztották Kyushuval.

(Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza;
szerkesztette: Próbáld Ferenc – Horváth Gergely –
ELTE Eötvös Kiadó – Budapest, 1998.)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu