A Kawah Idjen „boszorkánykonyhája”

Jóllehet Indonézia eddig sem mentesült a vulkáni katasztrófáktól: a XIX. században a Tambora és Krakatau mintegy 100 ezer áldozatot követelt. nem oly régen, a XX. században a Merapi, a Kelud és az Agung áldozatait is ezrekben számlálták. De nem egy jóval súlyosabb katasztrófa van-e születőben a Kawah Idjen kráterének sejtelmesen zöld vizében?

Az Idjen kitörése – mégoly szerény legyen is – valójában krátertavénak kiömlését, s így a környező területek 36 millió m3 savas, forró vízzel való elöntését jelentené. Igaz, hogy az Idjen vidéke gyérebben lakott, mint Jáva és Bali vulkanikus régiói, de katasztrófa így sem maradna el.

Az utolsó, 1952-es kitörés óta a Kawah Idjen lehetőséget ad a világ egyik legaktívabb szolfatárájának arra, hogy a számtalan fumarolájából bőségesen kibocsátott ként kitermeljék. A kráterben a ként ugyanis nem kőzetrétegből, hanem valóságos, kifogyhatatlannak tűnő forrásból termelik ki. Az aranyszínű értékes ásványt abban az ütemben vonják ki, ahogy azt a vulkán a Föld mélyéből felhozza és lerakja a kráterben.

Azok az emberek, akik nehéz munkájuk során nap mint nap megmásszák a vulkánt, rá sem néznek a közeli sűrű, smaragdszínű tóra. Pedig a kolloidális kénen kívül ez is sok fajta kitermelhető vegyi anyagot rejt magában. Több tervet is kidolgoztak már a tó vizében oldott állapotban lévő nátrium- és káliumsó, valamint az alumínium kitermelésére. Az ezzel járó vízelvezetés egyben mérsékelte volna egy tó alatti kitörés következményeit.

Sajnos a feladat nagysága és bonyolultsága itt nem tette lehetővé egy olyan nagyszabású hidraulikai rendszer megvalósítását, mint ami a Jáva keleti részén található Kelud vulkánnál sikerült, ahol a beavatkozás jelentősen csökkentette a krátertó vízszintjét, és elég jól szabályozza a kitöréskor potenciálisan kialakuló laharokat. A Kawah Idjen – indonéz nyelven „zöld kráter” – még vár a hasonló beavatkozásokra.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu