Japán vulkánjai (Hokkaido)

A vulkáni övezet, melynek legmagasabb tűzhányója a Yotei (Jótej)-zan (1983 m), a sziget délnyugati részén fekvő Oshima (Ósima)-félszigetre is kiterjed. A tájat számos szép kalderató tarkítja, köztük a 76 km2 területű Shikotsu (Sikocu)-tó, melyet aktív vulkánkúpok (pl. Tarumae-yama, 1041 m) öveznek, és a szinte szabályos kör alakú, 69 km2 területű Toya (Tója)-tó, melynek közepén egy nagyobb és két apróbb sziget terül el. Déli peremén található az Usu (Uszu)-zan (737 m), melynek 1977-ben volt egy nagy kitörése. Híresebb azonban egyik parazitakrátere, a 402 m magas Showa-shin-zan (Sóva-sin-zan, „Új-Tető-hegy”), amelynek helyén 1944 januárjában kezdett a felszín megemelkedni. Mintegy 50 méternyi emelkedést követően, még az év júniusában a mélyben feszülő gázok nyomása heves kirobbanásos kitörést eredményezett, de láva még nem került felszínre. Októberre már 1 km átmérőjű és eredeti helyzetéhez képest 150 méter magasságú lett a felboltozódás. November végétől megkezdődött egy hiperszténdácitos összetételű izzó lávadóm kiemelkedése, és 1945 szeptemberére, a kitörés végére a szintkülönbség elérte a 300 m-t. A lávadóm az aktivitás megszűnte után igen lassan hűlt ki, évek múltán is több száz °C volt a felszín hőmérséklete, sőt még a hetvenes években is izzó gázok törtek fel belőle. A különleges kitörés érdekessége még, hogy a helyén korábban a felszínt alkotó, az egykori krátertóból származó agyagos rétegek kőkeményre „sülve” ma is sapkaként borulnak a lávadóm tetejére.

(Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza;
szerkesztette: Próbáld Ferenc – Horváth Gergely –
ELTE Eötvös Kiadó – Budapest, 1998.)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu