A Fülöp-szigetek vulkánjai

Luzon szigetének 13 működő tűzhányója közül a legismertebbek, a Pinatubo és a Taal a Manila-árok peremén szökkennek az ég felé, míg a Mayon szabályos vulkáni kúpja a délkeleti Bicol-félszigeten kelt állandó veszélyhelyzetet.

A Pinatubo (1745 méter) egy régebbi kitörés beszakadt, széles kalderájának közepéből emelkedik ki. Legutóbbi kitörése során [lásd részletesebben külön címszó alatt] a vulkán kirobbanását pusztító iszapáradat követte, mely egy kisebb folyó elgátolásával tavat hozott létre.

A Taal (117 méter) szigetként emelkedik ki a hasonló nevű, 25 km átmérőjű kalderatóból. 1911-es kitörésekor több százan lelték halálukat a vulkáni sziget és a tóparti települések lakosai közül. Az ekkor keletkezett krátert később egy kis krátertó töltötte ki. 1965-ben egy rendkívül heves kitörés során, miközben új vulkáni kráter keletkezett a tűzhányón, orkánerejű izzófelhő söpört végig a hegy környékén, mindent elpusztítva, ami útjába került.

A Mayon (2462 méter) 1814-es hatalmas kitörésének hamuesőjét Dél-Kínában is észlelték. A hegy lábánál lévő egyik falut Pompejihez hasonlóan temette be a vulkáni por- és hamuhullás, csak a templom tornya áll ki a sötét színű vulkáni összletből. Legutolsó, 1993-as kitörését már előre jelezték, ekkor 500 000 embert kellett kitelepíteni. A tűzhányó környékén feltörő forró vizeket újabban geotermikus erőművek hasznosítják.

A legdélebbi Mindanao a Fülöp-szigetek második legnagyobb (94 616 km2) szigete. Meglehetősen bonyolult az ágas-bogas formájú sziget felépítése. Keleti partvidéke meredeken emelkedik ki a tenger felől, itt legmagasabb része eléri a 2800 métert. Mivel a part mentén húzódik a Filippínó (Fülöp)-árok legmélyebb része, Földük egyik legnagyobb, közel 14 000 méteres szintkülönbsége itt alakulhatott ki. Ettől a hegyvidéktől nyugatra húzódik az Agusan-Davao-árok, amely az egész szigetcsoporton végigfutó észak-déli fő törésrendszer részét képezi. Még nyugatabbra meredek kúpokkal kiemelkedő, napjainkban is működő tűzhányók helyezkednek el, köztük az Apo (2954 m), a Fülöp-szigetek legmagasabb hegycsúcsa. A Fujira emlékeztető szabályos vulkáni kúpon a kénes kigőzölgések fehéres tónusú bekérgezést hoztak létre, mely megtévesztő módon behavazott tájra hasonlít. A sziget északkeleti felén, 700 méter magasan a vulkáni elgátolással keletkezett kis Lanao-tavat találjuk, melynek mélysége meghaladja a 100 métert.

Mindanao legnyugatibb részén, a keskeny, hosszan elnyúló Zamboanga-félszigeten az idős kristályos alaphegységet áttörő hatalmas, de mára már kialudt vulkáni kúpok sorakoznak. Ennek a félszigetnek a folytatását képezik a hozzávetőleg ezer kisebb szigetből álló Sulu-szigetek, melyek neogén és harmadidőszaki vulkanitokból és kiemelt korallmészkő-padokból épülnek fel, s összekötő kapcsolatot képeznek Kelet-Borneó felé.

(Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza;
szerkesztette: Próbáld Ferenc – Horváth Gergely –
ELTE Eötvös Kiadó – Budapest, 1998.)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu