Flores vulkánjai

Az Indonéziához tartozó Kis-Szunda-szigetek tagját, a 360 km hosszú Florest (15 175 km2) csaknem teljes egészében vulkánok építik fel. A vulkáni hegyvidéket mély völgyek szabdalják, a gerincek általában élesek.

A sziget 14 aktív tűzhányója közül a Poco Mandasawu a legmagasabb (2382 m), de leghíresebb a Keli Mutu, amelynek 1600 m magasan egymás mellett fekvő, 80-100 m mély krátereiben három eltérő – türkizkék, olajzöld és fekete – színű tó helyezkedik el; színük a különböző összetételű ásványi sók miatt néhány éves időközönként rendszertelenül változik.

A sziget és környéke erősen földrengésveszélyes területnek számít: 1992 decemberében egy – a Richter-skála szerint 6,8 erősségű – földrengés után a tengerparti sávban 3000 embert pusztított el a 3 méter magas szökőár, amely több száz méteres szélességben tartolta le a partvidéket. Flores érdekessége még, hogy kis mérete ellenére rendkívül nagy csapadékkülönbségek figyelhetők meg: novembertől márciusig tartó esőzések következtében a hegyvidékek nyugati oldalán 3000 mm-nyi csapadék hull, szemben a szélárnyékos területeken mérhető 800 mm-rel.

Florestól keletre a belső ív apró, főként vulkanikus eredetű szigetekkel ér véget, melyeken több működő tűzhányó található, mint pl. Alor szigetén a Kolana és a Mina. Ezen a szigeten egyébként még az 1950-es években is éltek fejvadász törzsek.

(Ázsia, Ausztrália és Óceánia földrajza;
szerkesztette: Próbáld Ferenc – Horváth Gergely –
ELTE Eötvös Kiadó – Budapest, 1998.)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu