Erta`Alé: a megközelíthetetlen lávató

A hawaii Halemaumau tanulmányozása nagyban hozzájárult a lávató működésének és a magmakamrával való kapcsolatának megértéséhez. Ezek az eredmények azért születhettek meg, mert a hely viszonylag könnyen megközelíthető volt. Különös véletlen, de a többi állandó lávató olyan régiókban található, ahol kedvezőtlenek az éghajlati viszonyok vagy a politikai körülmények. Ilyen például az Erta`Alé esete is.

Az Erta`Alé Afarban, Etiópia egyik északi régiójában, a Vörös-tenger nagy törésvonalainak meghosszabbításában található. Izlandon kívül ez az egyetlen hely a világon, ahol a felszínen megvizsgálhatjuk egy óceáni hátság kialakulását. Az alakja miatt pajzsvulkánnak nevezett Erta`Alé 610 m-rel magasodik a tengerszint alatt található forró, száraz sómezők fölé. Csúcsát két ellipszis alakú kaldera hasítja szét, amelyek közül az 1600 m átmérőjű kisebbik az aktív. Itt „fészkel” a két lávatavat magában foglaló két kráter. Csak 1960-ban fedezték fel, de az afar Erta`Alé név, mely „füstölgő hegyet” jelent, arra utal, hogy korábban is létezett. Tudományos megfigyelése 1967-ben kezdődött. Hawaiihoz hasonlóan a tavak lávaszintje és nagysága itt is változik. 1969-ben a nagyobbik 350 m széles volt, szintje pedig a kráter szélétől 230 m mélyen húzódott. 1972-ben a tó lávája elsőször csordult túl a kaldera peremén, majd lefolyt a vulkán oldalán. Később a láva a kráter peremén belülre ereszkedett vissza. A felszíni hőmérséklet-mérések szerint a vöröslő láva 1100 °C-os, a sötét, vékony szilárd kéreg 600 °C-os volt, ami tehát hatékonyan hozzájárul a lassúbb lehűléshez.

A térségben uralkodó politikai veszélyhelyzet 1976 óta a közvetlen méréseket nem teszi lehetővé, de a műholdakkal végzett megfigyelések azt mutatják, hogy a működés folytatódik: 1986-ban az infravörös sugárzás mérései 1150 °C-os hőmérsékletet regisztráltak.

Passzív vagy aktív lávatavak

Az állandó lávató elnevezés két egymástól teljesen különböző jelleget foglal magában.

A passzív lávatavakat olyan láva alkotja, amely mélyedésben gyűlt össze és a felszínről indulva úgy szilárdul meg, mint a befagyott tó. Erre a legszebb példa a Kilauea Iki, Kilaueától (Hawaii) keletre, ahol a 120 m vastag láva megszilárdulása 25 évig tartott.

Az igazi aktív lávatavak ritkák: napjainkig mindössze négy vagy öt keletkezett – ha nem vesszük figyelembe azokat, amelyek csak egy kitörés idejére voltak jelen. Az ilyen lávatavak a kráterekben, közvetlenül a főkürtő felett helyezkednek el. A lávató szintje, mint egy hatalmas nyitott nyomásmérő követi a magmakamra nyomásingadozásait. Az erős gázkibocsátás során kis lávaszökőkutak keletkeznek. A lávát folyamatosan felkavaró áramlatok feltörik és a lávába süllyesztik a felszínen kialakuló sötét szilárd burkot, ily módon csökkentve a hőveszteséget. ez utóbbi azért jelentős marad, és egy ilyen rendszer tartóssága azt kívánja, hogy főként a magmakamrából származó gáz segítségével a felszínre szállított hő kiegyenlítse a felszíni hőveszteséget.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu