A Druz-vulkántakaró és a Golan-fennsík vulkánmorfológiai jellemzése

A DRUZ-VULKÁNTAKARÓ ÉS A GOLAN-FENNSÍK VULKÁNMORFOLÓGIAI JELLEMZÉSE


A meleg száraz övben, a sivatagokban a láva gyorsan aprózódik, a piroklasztikum-kúpok viszont, minthogy a ritka záporok vizét szivacsként magukba szívják - sokáig megőrzik eredeti formájukat. Tehát bizonyos inverzió áll fenn a nedvesebb övekkel szemben, itt a piroklasztikum az ellenállóbb. Ezt legjobban Szíriában a Druz-vulkántakarón és salakkúpsoron tanulmányozhattam.

Az újharmadidőszaki fiatal szerkezeti mozgások élénk, sőt heves riolit-, andezit- és főleg bazaltvulkánossággal jártak együtt, amely már a miocénban megkezdődött, a pliocén végén kulminált és a negyedidőszakban is folytatódott. Északon, Homsztól nyugatra Chevalier vára hatalmas, nagyon meredek lejtőjű bazaltkúpon (750 m) áll. Damaszkusztól nyugatra a bazaltösszletben néhány deciméter vastag (30-40 cm-ig) mállott bazalt figyelhető meg, ehhez pedig - főleg itt - idő és nedvesebb éghajlat kellett. A legnagyszerűbb délen, Szuveidáktól DK-re egy törésvonalon fekvő bazaltkúpsor. Mindegyiknek a krátere ép, nagyságuk és formájuk változó, részben szimmetrikusak, részben aszimmetrikusak, mélyek, tölcsér alakúak. Lábuknál kereszttöréseken mindkét oldalon alacsony, formás parazitakráter-kúpok sorakoznak. Ezek kráterei sekélyek és részarányosak. A bazaltkitörések rengeteg törmeléket hoztak felszínre, majd ezt követte a hólyagos láva. Valamennyi kúp salakból, ill. hólyagosbazalt-törmelékéből áll. Ez utóbbi ugyanis itt csak genetikailag láva, megjelenése viszont szintén törmelékes.

Az egésznek az alapja a hatalmas kiterjedésű és vastagságú Druz-bazaltfennsík vízszintes településű pados bazaltlávából, ahol mindenütt felaprózódott bazalttörmelékbe ütközünk. ezeket egyszerűen egymásra rakva készülnek a jellegzetes magas kerítések, és ebből épülnek a házak is. A kissé mélyebb, útszéli árkok a hatalmas tömbök alatt már szálban álló bazaltba mélyülnek. Ennek szerkezetét legjobban a kevés folyóbevágódás tárja fel elvétve. A legszebben a Tell Sebab vízesés, tulajdonképpen 20-25 m-es vízeséssor egymás mellett. Tehát az alapvető felszínformáló tényező - a hideg száraz periglaciálishoz hasonlóan, ha más okból is - az aprózódás, itt az inszolációs. A kúpok viszont rendkívül lassan pusztulnak, lényegében csak a törmelék gravitációs legurulásával a meredek lejtőn, a ritka, kevés csapadékot ugyanis magukba szívják. Periglaciális éghajlaton viszont - főleg a geliszoliflukció hatására - ez is nagyon hatékony.

Az imént tárgyalt bazaltvidéktől nyugatra Izrael ÉK-i részén sokkal kisebb, de nagyon érdekes és részletesen kutatott a Golan-magaslat, amely alkáli-olivinbazaltból áll. Más jellegű, mint a Druz-bazaltfennsík, változatosabb. Kialakulása a vulkánmorfológiai inverziók különleges esete. 4,5 millió éve (az izraeli korbeosztásban középsőpliocén) széles szinklinális képződött, amelybe 3,7-3,1 millió éve ÉÉNy-DDK-i hasadék mentén vastag bazalt halmozódott föl (Cover Bazalt Formáció), amely később tektonikus és eróziós hatások - emelkedés és a kétoldali antiklinális lejtők pusztulása - következtében vált magaslattá.

A jelenlegi formákat az utolsó vulkánossági szakasz határozta meg (0,4-0,1 millió éve a Golan Formáció). Ennek során alakultak ki a magaslaton a változatos pozitív és negatív formák. Az utóbbiak közül néhányat töltések építésével víztározóként hasznosítanak.

A kiemelkedések: a különböző eredetű, nagyságú és formájú lávapajzsok, -kúpok, valamint lávaárak és -nyelvek, amelyek közül néhány a mélyebb völgyekben folyt le, így azokból magaslatokat formált. Ez volt a második, a sokkal kisebb inverziós hatás. A mélyedések szintén változó méretű és alakú kalderák és kráterek. Ezután először erős, majd gyöngülő posztvulkáni gázfeltörés volt, amely az Északi-Golanon különleges, tölcsér alakú mélyedéseket (juba) alakított ki. Ezt követően már csak a legészakibb szegélyén formálódott ki két erupcióval a Bereghat Ram-kráter (950 m). Itt már nyugatabbra és főleg magasabban lényegesen több a csapadék és mérsékeltebb a meleg, mint Szíriában. A sötét bazalton a kiemelkedéseken mégis számottevő az inszolációs aprózódás, a mélyedések peremén, főleg pedig az oldallejtőkön az erózió. Nemcsak éghajlatilag, hanem morfológiailag is átmenetet jelent a mediterrán területek felé.

(Dr. Székely András: Vulkánmorfológia -
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu