A Crater Lake kalderája, példaértékű modell

Az amerikai nemzeti parkok egyik gyöngyszeme, a Crater Lake által kitöltött kaldera Oregon államban található, és akárcsak a Mount St. Helens, ez is a Cascade vulkáni hegylánchoz tartozik. A kalderáról részletes felmérések készültek, és történelmi szerepet játszott a kalderák keletkezése körül kialakult vitában.

A csaknem tökéletesen kör alakú kráter átmérője 10 km. A kráter a Mazama-hegy csúcsa helyét foglalja el, amelynek andezitszikláiba a jégkorszakban a sziklafalon ma is jól látható U alakú völgyek maródtak. A kaldera keletkezését előidéző kitörés mintegy 7000 évvel ezelőtt zajlott le. A vulkáni működés a környező vidéket hamu- és horzsakőfolyással árasztotta el, míg a hamuszórás az Egyesült Államok és Kanada területének 1 200 000 km2-ét borította be. A kibocsátott anyag körülbelül 60 km3 magmának felel meg, ami nagyjából megegyezik a mélyedés térfogatával: ez volt az először itt felhasznált fő bizonyíték, amellyel a kaldera beomlásos eredete kimutatható volt.

Napjainkban a sziklafalak 600 méterre magasodnak az ugyancsak 600 méter mély tó vízszíne fölé. A kaldera eredetileg kétszer ilyen mély volt, de a későbbi kitörések részben feltöltötték; erről a Wizzard-sziget tufakúpja tanúskodik. A legmagasabb kiemelkedés egy jégkorszaki völgy mentén lehömpölygő vastag lávafolyás, amelyet a kaldera oldalfala tár fel.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu