Az Appenninek vulkánjai

AZ APPENNINEK VULKÁNJAI
Összevetés a Kárpátok vulkáni vonulataival

Az Appenninek a kárpáti vulkánokhoz hasonló jellegűek, de jóval (20-13 millió évvel fiatalabbak.

Negyedidőszaki vulkáni vonulata azon a szubdukciós vonalon sorakozik, ahol a Tirrén-lemeztöredék az Appenninek alá bukott. Az újharmadidőszak folyamán (a középső-miocén, főleg pedig az alsópannon során) az Appenninek felgyűrődött, a Tirrén-masszívum pedig rögökre töredezve lesüllyedt. Az alábukott lemez részlegesen megolvadt, és ez másodlagos magmaképződéshez vezetett. A legtöbb hegység még eredeti formáit alakító működő, ill. azokat őrző szunnyadó ép tűzhányó. Ez a vonulat azonban korántsem olyan egységes, folyamatos, mint a Kárpátokban, hanem nagyon is hézagos. Egyes vulkáni hegységei többnyire néhány tíz kilométerre vannak egymástól, de a Róma melletti Albanoi-hegyek és a nápolyi Flegrei-mező között már csaknem 150 km, a Vezúv és az Etna között pedig már ennek kétszerese a távolság. Ezenkívül ez a vulkáni vonulat helyrajzilag nem különül el jól a kristályostól. Abban hasonlít legjobban a Kárpátokhoz, hogy a vulkánosság éppúgy dél felé fokozatosan fiatalodik, az Appenninekben azonban sokkal fiatalabb, mint a Kárpátokban. Így a tűzhányók északon a savanyú vulkanitból álló Roccastrada, majd a 600 ezer éves Amiata dagadókúpjától a folyamatosan működő, már bázisos anyagú Stromboliig mind negyedidőszakiak, és csak ezen belül fiatalodnak, miközben kőzeteik is - néhány kivétellel - a savanyútól (riolit) egyre bázisosabbak felé tolódnak el. Az Appennini-félszigeten azonban a Pó feltöltött alföldjéből Vicenzánál meredek lejtőkkel kréta-oligocén - részben karsztos - mészkőalapon bazaltkúpok, a Colli Euganei (603 m) és a Monti Berici (444 m) emelkednek ki, miként alföldünk ÉK-i részén a tarpai Nagy-hegy és a Tipet. Az előbbiek jóval idősebbek - a harmadidőszak derekán (oligocén végén) alakultak ki, tehát még hazai miocén vulkáni hegységeinknél is idősebbek, s már csak a lesüllyedt nagyobb vulkánok magasabb helyzetű maradványai (anyagukat mélyfúrásban Padova mellett is elérték). Kúpjaikat és kupola alakú tetőiket az erózió formálta. Lehet köztük kipreparált kürtőmaradvány is, amit oszlopos elválású lávái valószínűsítenek. A Berici meredek falának lábánál a vastag törmeléklejtő is jelentős lepusztulásról tanúskodik. Ezek azonban már - miként földrajzi helyzetük is mutatja - nem tartoznak az Appenninek vulkáni vonulatához, hanem az Alpok lesüllyedt és betemetett vulkáni vonulata fennmaradt töredékeinek tekinthetők.

Az Appenninek tehát jól szemlélteti a Kárpátok kb. 12 millió évvel ezelőtti múltját, amikor a szarmata tenger partján még tűzhányók működtek, s az elsődleges vulkáni formák uralkodtak, hiszen akkor még csak ÉNy-on voltak idősebb, másodlagos csorbavulkánok.

(Dr. Székely András: Vulkánmorfológia -
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu