Az Antarktisz vulkánjai

Nyugat-Antarktikán két fiatal vulkanikus övezet található. Egyik a Byrd-vulkanikus ív (Byrd Volcanic Arc), amely a Ross-tengertől az Eights Coastig (Nyolcadik part) húzódik. Ebbe a sorozatba tartoznak a Crary-hegység jégből kikandikáló kúpjai, a hozzájuk hasonló Mt. Takahe (3483 m), valamint Mt. Siple (3109 m), amelyet selfjég fűz a kontinenshez, és a magányos I. Péter-sziget. Ezeket a vulkánokat bazaltanyagok építik fel, a harmadidőszakban tevékenykedtek, de már valamennyi kihűlt.

Antarktika egyetlen működő vulkánja a másik sorozatban, az ún. McMurdo-vulkanikus ívben (McMurdo Volcanic Arc) található. Mt. Erebusnak nevezték el, és állandóan füstölgő kúpja a Ross-szigeten emelkedik 4023 m magasságba. Az Erebus kettős vulkáni kúp, ikertestvérét Terrornak hívják (3094 m). Ez a vidék Antarktika legismertebb része, mivel itt működik az új-zélandiak Scottról elnevezett bázisa, valamint az amerikaiak központi kutatóállomása a McMurdo.

A Ross-tengerbe letörő Viktória-föld partjain és part menti szigetein folytatódnak a vulkanikus kúpok a Balleny-szigetek irányába. Rengeteg vizsgálattal állapították meg, hogy a vulkánok anyaga főként olivinbazalt, bazalt, bazanit, limburgit, trachit, fonolit és más lávaféleség. A vulkánok többsége a pliocénban és a holocénban működött.

(Balázs Dénes: Ausztrália, Óceánia, Antarktisz;
Gondolat – 1978)

Az Erebus: vulkán az Antarktiszon

Alig ismerjük az Erebust, de azért elég jól, hogy tudjuk róla, más mint a többi hegy. Bolygónk legdélebbi aktív vulkánjáról van szó. Ez a 4023 m magas kolosszus (amelyből 206 m a víz alatt van), az Antarktisz legnagyobb bemélyedését, a Ross-tenger bejáratát őrzi. Nevét felfedezőjének, James Ross hajójának köszönheti. A kráterben lévő lávató valószínűleg már ekkor, 1841-ben létezett, mivel a kráterből felszálló füstoszlop alja állandóan vöröslött. Annak ellenére, hogy a lávató szintje már több alkalommal is a kráter széléig emelkedett, ott először csak 1974-ben észlelték. Meg kell jegyezni, hogy ez a világ legvédettebb lávatava. A megközelítés nehézségeihez – a helikopter használatát megelőzően – és a hely magas fekvésével súlyosbított antarktiszi zord éghajlathoz az általában igen kis látótávolság párosul, az utóbbit a páralecsapódásból és a fumarolák gázaiból álló sűrű, egészségtelen köd okozza. Többször is leszálltak már a kráterbe, de a tó szélét a mai napig nem sikerült elérni.

Az Erebus lávája nagy, rombusz alakú földpátkristályokat tartalmaz, amelyekhez hasonlót csak a Mt. Kenya és a Pic Touside csúcsánál (Tibesztiben, Csádban) találtak. Összetétele miatt a láva kevésbé folyékony, mint a többi lávató esetében, ami magyarázatot ad a láva gáztalanodásának rendkívül intenzív voltára.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu