Az alattomos és veszélyes Vezúv

Európa legismertebb vulkánja, a Vezúv, valamint a körülötte elhelyezkedő kevésbé ismert vulkáni övezet, a legalattomosabb időzített vulkánbombák közé tartozik. Olaszország nyugati partvidékén, a Földközi-tenger legszebb és legsűrűbben lakott vidékén találhatók. A vulkanizmus oka itt egy szubdukciós zóna, ha kisebb is, mint a Csendes-óceán partjainál. Az afrikai lemeznek az európaira gyakorolt nyomása következtében a Földközi-tenger alatt a litoszféra egyes helyeken úgynevezett mikrolemezekre esett szét. Ezek egyike a Tirrén-lemez, amely Itália alá csúszott. Az onnan feltörő magma már évmilliókkal ezelőtt is vulkánokat teremtett a csizma alakú félsziget hosszanti tengelye mentén. Ezek táplálják hővel Larderello geotermikus övezetét, a Vezúv alatti kamrákat.

Fenségesen trónol a Nápolyi-öböl felett a nagy hegy. Krátere könnyen megközelíthető, autóval vagy busszal egészen a peremig fel lehet jutni. Oldalán kanyargó aszfaltutak szelik át a megdermedt lávanyelveket. A régebbi csapásokat eltakarják a pineák és a sűrű bozót. az újabbak viszont – mint például az 1944-es kitörésből származók – feketék és kopárak, csak elvétve tűnik fel rajtuk egy-egy kis szürke zuzmóréteg.

Körülbelül száz méterrel a kúp alatt gyalogút kezdődik, köves, kopár, élettelen holdbéli tájon vezet egészen a hatalmas kráterig. A sziklafalak 2-300 métert zuhannak függőlegesen a hegy torkába, amelyet kihűlt lávadugó töm el. A kőzetrétegeket néhol fehér gőz vonja be finom fátyolként, csalhatatlan jeleként annak, hogy a Vezúv még nem hunyt ki. Magmakamrája öt kilométerrel a kúp alatt helyezkedik el, a vulkanológusok számításai szerint nyolcvanmillió köbméternyi izzó kőzetolvadék található benne. Ha majd a lávadugó egyszer csak nem bírja tovább az alulról jövő nyomást, bekövetkezik a robbanás. Hogy mikor kerül rá sor, nem tudhatjuk. Az elmúlt századokban, egészen a legutóbbi 1944. évi kitöréséig a Vezúv néhány éves szünetekkel rendszeresen lávát és hamut köpködött. Ezt az erupciós ütemet tekintve a következő kitörés már negyven éve esedékes, de a tűzhányó egyelőre gyanúsan nyugodt. Minél tovább alszik azonban, annál hevesebb lesz majd az ébredése. Közvetlenül a lábánál, illetve a hegy oldalában közel 800 000 ember él.

A Vezúv születéséről keveset tudunk. Feltehetően tizenkétezer évvel ezelőtt emelkedett ki a tengerből, és növekedése során lassan összeforrt a szárazfölddel. A 79-ben bekövetkezett kitörése után évszázadokig nyugodott, az emberek kihunytnak hitték [sokan nem is tudták, hogy vulkánon élnek]. Erdők borították el egészen a csúcsáig, és Somma néven ismerték.

Az emberiség történetében egyébként ez a 79. évi kitörés volt az első, amelyről pontos feljegyzések maradtak fenn. Az ifjabb Plinius két Tacitushoz írott levelében is megemlékezett róla. Leírta, hogyan halt meg nagybátyja, az idősebb Pliniusként ismert Gaius Plinius Secundus természettudós, aki a kitöréskor éppen a Vezúv lábánál fekvő Stabiae-ban tartózkodott. A tudós valószínűleg alábecsülte a kitörés erejét, mert még fürdőbe is ment, amikor a város lakosai már menekültek a rengő föld, és a kráterből felszálló erupciós felhők elől. Mire végre az idősebb Plinius is rászánta magát a menekülésre, a hamu- és tajtékkőeső már sötétbe burkolta a várost. A még otthon maradt polgárok kétségbeesetten rohantak az utcára, fejüket párnákkal igyekeztek védeni a levegőből hulló kövek ellen. Az ifjabb Plinius levelei szerint nagybátyja, aki testes férfiú volt, már nem tudott biztos helyre menekülni, valószínűleg összeesett az utcán, és az izzó gázokkal teli felhőben megfulladt. Holttestét csak a vulkán elcsendesedése után találták meg a hamuesőtől betakart városban.

A Vezúv elődjének, a Sommának olyan heves volt a kitörése, hogy hatalmas mennyiségű hamut, tajtékkövet, salakot, bombákat és lávát okádott a kráterből. A négy-öt méter magas hamu- és tajtékkőréteg maga alá temette a huszonötezer lakosú, virágzó Pompejit, elpusztította a fürdőit, színházait, templomait és kocsmáit. A szélárnyékos oldalon fekvő Herculaneumot viszont a 10-20 méter vastag iszap borította és pusztította el. A távolabb fekvő Stabiae-ban, a mai Castellamaréban a hamu alig egy méter vastag réteget hagyott hátra. A 79-ben bekövetkezett kitörésnél – éppen úgy, mint 1883-ban a Krakataunál – a heves hamu- és tajtékkőrobbanás kiürítette a magmakamrákat. Fedele beszakadt, és magával sodorta a Somma-kúp egy részét. Kaldera keletkezett, amelyen a következő évszázadok során új kúp jött létre – a Vezúv.

Pontos adatot nem ismerünk a Somma kitörésének halálos áldozatiról, de az ásatások alapján számukat 1500-2000 főre becsüljük.

(Edmaier/Jung-Hüttl: Vulkánok;
Alexandra Kiadó – Pécs)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu