A vulkánok vulkánján - Kirándulás Vulcano szigetén

Lieber Tamás – Láng István

 

A vulkánok vulkánján

Kirándulás Vulcano-szigetén*

 

 

Folyóiratunk hasábjain a múlt évben megkezdett és Olaszország aktív vulkánjait lajstromba vevő sorozatunk korántsem lenne teljes, ha mellőznünk kellene azt a tűzhányót, mely a vulkánok szerelmeseinek talán legkedveltebb zarándokhelye. Ez pedig nem más, mint a Szicília szomszédságában elterülő Lipari-szigetcsoport egyik tagja Vulcano.

 

Már maga az elnevezés is sok mindenről árulkodik. Többek között arról, hogy ez a hely nem más mint a “nagybetűs” VULKÁN, azaz magának a vulkánosságnak, mint földrajzi fogalomnak a névadója.

Már az antik irodalomban is megemlítik ezt a helyet. A római mitológia szerint a tűz istene Vulcanus választotta lakhelyéül a Nagy-krátert, hogy itt a kovácsműhelyében készítse el az istenek fegyverzetét, úgymint Zeusz villámjait, Achilleusz páncélját stb.

A békés, barátságos szigetbe hajlandó első látásra beleszeretni az ide látogató. A nyáron egyébként oly fülledt és tikkasztó mediterrán klímát a tenger felől fújó szél kellemessé enyhíti. Ez a hely a túrázáson kívül remek lehetőséget teremt a fürdésre, búvárkodásra, a helybéliek kedvesek, szóval az ember itt nem igazán tudja rosszul érezni magát. Még a sziget nagy részét oly töményen átható kén-hidrogén szagához is hamar hozzá lehet szokni.

No azért ne felejtsük el, ez mégiscsak egy tűzhányó, és nem is a legszelídebb fajta. Jóllehet ma Vulcano-szigete békés, ám nem volt ez mindig így, és valljuk be őszintén, minden bizonnyal nem is marad örökké az.

Ha már említettük, hogy maga a sziget egy természetföldrajzi jelenség névadója, akkor azt is érdemes szóvá tennünk, hogy az itt található tűzhányó, mint a ma is működő olaszországi vulkánok mindegyike, egy bizonyos típust jelöl. A Vulcano-típusú tűzhányókra az explóziós, vagyis a heves robbanásos kitörések a jellemzőek. A kráter szépen fejlett, szabályos, jókora kaldera veszi körül. Legutóbb az 1880-as évek végén lezajlott kitörések több ezer tonnányi törmeléket és vulkáni porral kevert kitörési felhőt juttattak több kilométeres magasságba a légkörbe. A kiszóródott anyag mennyisége pedig elegendő volt ahhoz, hogy az egykoron különálló Vulcanello (vulkánocska) és a fősziget között szárazföldi összeköttetést biztosítson.

A kitörések további jellegzetességeivel találkozhatunk a kráter tágabb környezetében, ugyanis helyenként autónyi méretű, erősen repedezett vulkáni bombák tarkítják a tájat. Megjelenésükről, alakjukról ezeket “kenyérbombáknak” nevezik.

A 400 méteres Nagy-kráter megmászása akár egy fél napos programba is kényelmesen beiktatható, ráadásul túrabakancson és néhány apróságon kívül különösebb felszerelést nem igényel. Az “apróságoknak” azonban még itt is kulcsszerep jut. Nyáron ne feledkezzünk meg a naptejről, egy lehetőleg fehér fejfedőről, na és persze 1-2 liter folyadékról (ásványvízről) sem, és jó, ha van nálunk napszemüveg is. Mivel a terepen árnyékot adó fa híján, nem tudunk elbújni a gyakorta oly kegyetlen napsugarak elől, muszáj védekeznünk ellene.

A hegyre vezető ösvényre a kikötőből kivezető aszfaltúton kb. 400 méter megtétele után könnyen rábukkanunk. A törpenövényzet (a szeles időjárás miatt a fák mindössze 1-1,5 méteresre nőnek) között kezdetben bokáig süppedünk a porban, később már biztosabb lépéseket adó vulkáni tufán túrázhatunk. A gyakran 40-50 cm-es szélességű, ám 1-2 méteres mélységű, vízmosások óvatosságra intenek, de kellő körültekintéssel, könnyedén kikerülhetjük, vagy éppenséggel átugorhatjuk ezeket.

A körülbelül 40 percig tartó hegymászás után a kráter peremén találjuk magunkat. Fantasztikus a panoráma. Tiszta időben jól látható a szigetcsoport majd összes tagja, átellenben Lipari-, mögötte Salina-, távolabb Panarea-, és halványan kissé ködbe veszve Stromboli-szigete. Ha megfordulunk, a kb. 150 méter mély kráterbe is bepillanthatunk Sőt akár le is ereszkedhetünk oda.

Leereszkedésünkkor figyelnünk kell a széljárásra, mivel az szétterítheti a gázokat a kráterben. Ilyenkor célszerű a kedvező alkalomra várni. Sose felejtsük el, hogy a Vezúvhoz hasonlóan Vulcano is aktív, csak éppen pihenő tűzhányó.

Ha már megmásztuk a Nagy-krátert, a kilátásért, na és persze egy jó fotó kedvéért érdemes körbesétálnunk a peremen is. A kényelmes tempóban kb. 1 órás körtúra minden fáradozást megér, ráadásul ha ügyesek vagyunk, gyűjteményünket szemet gyönyörködtető “kénkövekkel” gazdagíthatjuk.

Vulcano napjainkban a vulkáni utóműködések széles tárházát vonultatja fel a látogatók előtt. A szigeten terjengő záptojásszag is erre utal. A tengerparton az ún. szolfatára tevékenységet (kénes gázfeltörést) a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk. A partközeli sekély tengervizet a forró gázok átmelegítik, s igen kellemes pezsgőfürdővé változtatják azt. Annál alattomosabb a köves-homokos tengerparton feltörő “gázinjekció”, amit ugyanis a víz buborék formájában megmutat, szárazon nem látható. Ha mezítláb sétálunk itt, ne csodálkozzunk tehát, ha a 60-80 °C-os gáz megégeti a talpunkat. Néhány méterre az öböltől találjuk a híres vulcanoi iszapfürdőt. A forró, kénes iszap nemcsak különböző bőrbetegségekre, de reumatikus, sőt állítólag bizonyos nőgyógyászati panaszokra is természetes gyógyírt jelent. Egy biztos, fejbőrre kenve, kitűnően kezeli a korpásodást. Az más kérdés, hogy nincs az a márkás tusfürdő, amely 1-2 héten belül segítene eltüntetni a dagonyázás utáni “illatokat”. Hazaérve viszont ez még jól jöhet az emlékek felidézésében.

Szolfatára tevékenységgel nemcsak a tengerparton, hanem a kráter belsejében is találkozhatunk. Sőt igazából itt a leglátványosabb. A katlan belsejében kiváló nagymennyiségű kénre, élénksárga színe hívja fel a figyelmet. Nem véletlen, hogy egykoron rabokkal műveltetett kénbánya üzemelt a szigeten. Ennek nyomait azonban a 115 éve lezajlott kitörések teljesen eltüntették.


 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu