A Vezúv vulkánmorfológiai jellemzése

A VEZÚV VULKÁNMORFOLÓGIAI JELLEMZÉSE


Az Appennini-félsziget egyetlen nagy működő tűzhányója a Vezúv (1277 m). Jellegzetes formája alapjaiban akkor alakult ki, amikor a kialudtnak vélt vulkánon a nevezetes 79-es történelmi kitörés alkalmával a vulkáni kúp nagyobbik része hatalmas robbanással a levegőbe repült, és a környező településeket betemette. Így jött létre jellegzetes kettős kúpja, az egykori kúp félkör alakú maradványa a Monte Somma, az akkor kialakult 4 km átmérőjű kaldera udvarában a vulkáni működés felújulásával pedig a jelenlegi központi Hamu-kúp (Cono-Cinere). Az ilyen vulkánt Somma (szomma)-, ill. Vezúv-típusúnak nevezzük.

Alfred Rittmann (1960) szerint a régi Somma-vulkán három szakaszban épült fel mintegy 10 ezer év alatt: 1. Ős-Somma: dagadókúpok és nyúlósan folyó lávaárak 12 ezer éve; 2. Ó-Somma: rétegvulkán kevés lávával, 6 ezer éve; 3. Fiatal-Somma: rétegvulkán két ezer éve. 4. Vezúvió-szakasz: lávában gazdag rétegvulkán, a 79-es kitörés után a vulkáni működés felújult.

A Hamu-kúp az 1631-es - az ókor óta az egyik legerősebb - kitörés során keletkezett. Rendszertelenül, sőt szeszélyesen működő, mintegy 500 m átmérőjű és 250 m mély kráterének függőleges fala nagyszerűen feltárja a kúp szerkezetét, rétegzettségét, de mégsem sztratovulkán, minthogy nagyon kevés benne a láva, csak különböző szórtanyagrétegek váltakoznak. Itt kitűnően tanulmányozható a laza anyagú kúpok és kráterek lepusztulásának folyamata. A kráter alját meredek lejtőjű törmelékkúpok töltik föl, viszonylag gyorsan, a kúp peremén pedig sűrűn sorakoznak a garatok, az előbbiek negatív formái, amelyekbe képzeletben akár vissza is helyezhetjük a törmelékkúpokat. Pusztulásuk tehát kétirányú folyamat, fentről omlások alacsonyítják, alulról pedig egyre jobban feltöltődik, de mindkettő egy irányba, az egyengetés felé hat, amely hosszabb idő elteltével gyöngébb domborzatfordulathoz vezethet. Az üst formájú, mély kráterből laza anyagú magaslat, csonkakúp lesz, a tetején enyhe hajlattal. Sekélyebb kráterekben ez nem következhet be.

Meredek - általában 30°-os -, kopár külső lejtőjét barrancok sűrűn barázdálják.

A Hamu-kúpot körülölelő Óriások völgyének (Valle del Gigante) északi része, ahol már nagyon gyér fű megtelepedett, az Atrio del Cavallo (Lólegelő). Keleti, kietlen, növényzet nélküli szakasza a Pokol-völgy (Valle del Inferno). A Monte Somma belső fala az Atrio del Cavallo felől kitűnően feltárja az idős vulkán szerkezetét és a legfiatalabb hasadékot. Feltűnőek a kipreparált telérek bordái, amelyek az egykori sztratovulkán nagy tömegű piroklasztikumának tartópillérei voltak. Külső, enyhébb lejtőjén sűrű erdő, alsóbb szakaszán, 500 m magasságig pedig szőlő- és gyümölcskultúra jellemző.

Természetesen az utolsó két évezred egymást követő kitörései során kialakult képződmények, lávaárak és kisebb kúpok formája, állapota szorosan összefügg korukkal, olykor mindössze több száz éves korkülönbség hatása is kimutatható a formákban. Viszont az ellenkezője is előfordul, hogy formájukat korukkal szemben elsősorban kőzetük vagy helyzetük határozza meg. Az utóbbira jó példa a nyugati oldalon, az Atrio del Cavallo kijáratánál, az obszervatórium (608 m) fölött emelkedő Colle Umberto. Elnyúlt dóm alakja idősebb, megkopott vulkán benyomását kelti, pedig csak alig több mint százéves (1895-96-ban keletkezett), kialakulásának körülményei miatt azonban elsődleges formája is ilyen volt. Alakja alapján A. Rittmann (1960) dagadókúpnak nevezi, amely úgy keletkezett, hogy a felszínre ömlő, gázban szegény bazaltos láva az atrio völgyében tudott szétterülni, s így felduzzadt, minthogy azonban dagadókúpoknak a nyúlósan folyó, savanyú lávából álló kúpokat nevezzük, ezt a maga nemében egyedülálló, bázisos lávából létrejött dómformát más néven kell elkülönítenünk. Erre a feltorlódott dóm név látszik a legjobbnak. Meredekebb peremen az előbbiekben említett egészen fiatal vulkáni képződmények gyorsabban pusztulnak, felszabdalódnak, mint másutt, védettebb helyzetben, főleg a kis parazita hamukúpok. tehát ezeken a helyeken a pár száz éves lávaárak is idősebbnek tűnhetnek, mint az öregebbek.

(Dr. Székely András: Vulkánmorfológia -
ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1997. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu