Rendkívüli események Pozzuoliban?

Nápoly nyugati elővárosa, Pozzuoli 1970 februárjában és márciusában – állítólag – rendkívüli események színtere volt. Nézzük sorra azokat a hivatalos jelentéseket, amelyek az esetről beszámoltak.

Az UPI hírügynökség – dr. Giuseppe Imbo professzorra, a Vezúv Obszervatórium akkori igazgatójára hivatkozva 1970. március 4-én a következő beszámolót tette közzé:

„A Flegriai Mezők területén tíz új, vulkáni eredetű repedés keletkezett, közvetlenül Pozzuoli szomszédságában. Maga Pozzuoli emelkedőben van. A repedések vulkáni tevékenység újjáéledését jelzik. Pozzuoli gyors emelkedése következtében megsérültek az épületek, sok helyütt megrepedtek a falak. Egy templomot és két iskolát be kellett zárni. Az 1970. február 6-án végzett szintezés szerint a Serapaeum (Szerapisz, egyiptomi istenség temploma, amelynek három magasabb és több alacsonyabb oszlopa maradt fenn Pozzuoliban) körülbelül 80 centiméterrel emelkedett meg az 1968 októberében végrehajtott szintezéskor megállapított helyzetéhez képest. Ez annál is inkább figyelmet érdemel, minthogy a Serapaeum ezt megelőzően – 1538-tól kezdve egészen napjainkig – süllyedőben volt, évi 13 milliméteres átlaggal. (Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a Flegriai Mezőkön 1538. szeptember 27-től kezdve földrengések léptek fel. 29-én a talaj először megsüllyedt, majd négy órával később megemelkedett, és egy repedés képződött, amelyből izzó láva jutott a felszínre, kőtömbök és vulkáni bombák kíséretében. Két nap leforgása alatt egy új tűzhányó keletkezett, amelynek magassága 132 métert ért el. Ez a Monte Nuovo, vagyis Új Hegy.)

A helyi hatóságok a város kiürítésének tervével foglalkoznak. Ischia szigetén ellentétes értelmű változás játszódik le, mint Pozzuoliban: ott ugyanis helyenként 15 centiméterre terjedő süllyedést állapítottak meg.”

A következő jelentés egy nappal későbbi keletű. Imbo professzor küldte táviratilag a Smithsonian Intézet Rövid Életű Jelenségek Központja nevű szervezetéhez: „A Flegriai Mezők területén az emelkedés jelenleg 1 méteres a Serapaeum alapjainál, de üteme kissé gyengül a Flegriai Mezők határa irányában. Jelenleg is szintezési munkálatokat folytatunk a területen, és két szeizmográfot (földrengésjelző készüléket) is elhelyeztünk. Március 1-jén és 2-án szeizmikus tevékenységet (gyengébb földrengéseket) észleltünk. nem kevesebb, mint tíz földrengés lépett ebben az időben, epicentrumuk (a legerősebben megrázott terület középpontja, a földrengésfészek feletti felszíni pont) Pozzuoli közvetlen környezetében helyezkedett el, és a rengések fészke nagyon sekély mélységben volt. További szeizmográfokat szándékozunk elhelyezni a terepen. Folyik a gravitációs tér változásainak mérése, a Föld belsejéből érkező hő regisztrálása, a termálvizek és a gázok kémiai elemzése is. Emellett a Hidrográfiai Intézet hozzákezdett az öböl aljzatviszonyainak újraméréséhez, annak megállapítása céljából, hogy történt-e valamiféle magasságváltozás, és ezzel egyidejűleg földmágneses vizsgálatokra is sor kerül. Három talajdőlésmérő berendezés felállítását is megkezdtük.”

A harmadik hivatalos jelentést március 9-én ztették közzé. Eszerint Pozzuoliban a magasságváltozás február 5-ig csak 70 centiméter volt, amihez március 5-ig további 5 centiméter járult. Az Ulisse Igliori nevű katonai oceanográfiai hajó visszhangos mélységméréseket végez az öbölben, és egyidejűleg arra törekszik, hogy megállapítsa: valóban elpusztult-e a vízi állatvilág a mélyben állítólag feltört fumarolák (magas hőmérsékletű vulkáni gőz- és gázfeltörések) mérgező hatása következtében. Egyes halászok állítása szerint megfőtt halakat találtak a hálókban, amelyek maguk is megpörkölődtek. Az Olasz Nemzeti Kutatási Bizottság Bannock nevű oceanográfiai hajóját szintén erre a területre irányították. Két japán vulkanológus szakértőt hívtak meg távirati úton Tokióból. A lakosság menekül Pozzuoliból, már mintegy 20 ezer fő hagyta el otthonát, és a helyi hatóságok a város gazdasági és szellemi életének teljes megbénulásától tartanak.

Most következett azonban a meglepetés: Dr. Haroun Tazieff, a neves párizsi vulkanológus négy földrengéskutató szakértő és két geokémikus kíséretében Pozzuoliba érkezett, hogy a helyszínen végezzen kutatásokat. Öt szeizmográf mellett a különböző kémiai elemző berendezések egész légióját helyezte üzembe. A csoport jelentése majdnem mindenben ellentmondott a korábbi jelentésekben szereplő megállapításoknak. Az 1970. április 22-én Tazieffék által kiadott beszámoló például – egyebek között – az alábbiakat hangsúlyozza:

„Egyetlen vulkáni eredetű repedés sem keletkezett a Flegriai Mezőkön. Ezen a területen a vulkánosság újjáéledésének semmiféle jelét nem sikerült felfedeznünk. A március 4-e és 5- között állítólag helyenként 20 centiméterre terjedő talajemelkedésnek nincs semmiféle hitelt érdemlő bizonyítéka. Úgyszintén nem találjuk nyomát sem a szeizmogrammokon (a földrengésjelző berendezések által készített regisztrálószalagokon) annak a tíz földrengésnek, amelyről egyes korábbi jelentések szóltak. Tíz napra terjedő megfigyelési időszakunk folyamán nagy érzékenységű műszereink semmiféle földmozgást nem jeleztek. Számos halászt kikérdeztünk, egyetlenegy sem tudott arról, hogy az öbölben elpusztult és megfőtt halakat fogtak volna ki, vagy hogy a hálók megpörkölődtek volna.” A továbbiakban Tazieff kifejtette még, hogy a terepen megvizsgálták a fumarolákat, s azoknak sem a hőmérsékletében, sem a kémiai összetételében nem tapasztaltak semmiféle rendellenes változást.

Ugyanezen a napon a Rövid Életű Jelenségek Központja is kiadott egy jelentést, amelyben tisztázta, hogy a legelső (általunk is elsőnek közölt) beszámolóban több hiba is van, amelyekért a UPI hírügynökség a felelős. Az ügynökség munkatársa félreértette (vagy esetleg a nagyobb szenzáció kedvéért szándékosan félremagyarázta?) Imbo professzor bizonyos megállapításait. Az első jelentésben közöl állítások egy része nem Imbo professzortól származik, hanem az UPI hírügynökségtől. Nem igaz tehát, hogy: 1. új repedések képződtek volna a Flegriai Mezőkön; 2. a vulkáni tevékenység újjáéledésére utaló jelek mutatkoztak volna; és 3. Ischia szigetén jelentős süllyedés játszódott volna le.

Május 14-én Tazieff munkacsoportja bejelentette, hogy a március 20-tól április 20-ig terjedő időszakban valóban lejátszódott Pozzuoliban egy gyenge emelkedés, amely 6,7 centimétert ért el. Az érintette terület kicsiny, kelet-nyugati irányban 20, észak-déli irányban 4-6 kilométer kiterjedésű volt. Ez az emelkedés – azt Tazieff és munkatársai is elismerték – kétségtelenül rendellenes jelenségnek tekinthető, mindazonáltal nem szolgáltat okot arra, hogy a várost kiürítsék. Egyetlen új repedés sem képződött március 20-a és április 20-a között a talajban, akárcsak a korábbi időszakokban sem. Május 3-án igen gyenge, egészen jelentéktelen földrengés pattant ki Pozzuoliban, ez azonban ezen az egyébként is földrengéses területen nem számít különleges eseménynek. Semmiféle más rendellenes jelenség nem mutatkozott, akár geokémiai, földmágnességi, hőmérsékleti vagy bármilyen más geofizikai mérésről volt is szó. A jelentés végül megállapítja: „Ámbár egy új kitörés veszélye mindig fennáll a Flegriai Mezők és a Vezúv környezetében, egyáltalán semmi előjel nem utal arra, hogy ettől most vagy a közeljövőben ténylegesen tartani kellene.”

Őszintén meg kell vallani: nehéz kiigazodni ezeken az ellentétes jelentéseken és véleményeken. Valószínűleg az történt, hogy a talaj csakugyan emelkedni kezdett Pozzuoliban és közvetlen környékén – Tazieffék saját műszereikkel ennek a mozgásnak végső fázisát észlelték. Továbbra is megoldatlan marad azonban a tíz földrengéssel kapcsolatos probléma, vagyis az, hogy ezek csakugyan felléptek-e vagy sem. A többi hír, a megfőtt halakról a megpörkölődött halászhálókról stb. – úgy látszik – vaklárma volt, amelyet talán egyes, pánikra hajlamos helyi lakosok vagy szenzációt hajhászó újságírók terjesztettek el. Figyelmet érdemel azonban az a tény, hogy a Pozzuoliban lezajlott események idején az egyébként igen aktív Vezúv teljes nyugalomban volt, és nem teljesen lehetetlen az a feltevés, hogy egy kicsiny, jelentéktelen mennyiségű magma átáramlott a Vezúv 4-5 kilométer mélységben kezdődő magmakamrájából Pozzuoli alá.

Hédervári Péter nyomán

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu