In memoriam - Venkovits István (1913-2006)


IN MEMORIAM
Venkovits István barlangkutató-hidrogeológus (1913-2006)

Venkovits István

Szomorúan olvastuk a gyászkeretes jelentést, hogy „Venkovits István okleveles hidrogeológus, mindenki Pista bácsija, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa, a Meteor Természetbarátok Turista Egyesülete (Meteor TTE) Tekergők túracsoportjának tagja, az egykori Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) Barlangkutató Szakosztályának megszervezője és vezetője életének 93. évében békésen elaludt”. Személyében a magyar barlangkutatás doyenje, a legidősebb magyar barlangkutató, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagja távozott el közülünk.

Az 1930-as évek elején lett a természetért lelkesedő nyomdászfiú a TTE tagja, majd ott fiatal túratársaiból megszervezte az egyesület Alpesi Csoportját, amely céljául a magashegyi túrázást és a barlangkutatást tűzte maga elé. Ez a csoport alakult át utóbb a TTE Barlangkutató Szakosztályává. Sorra járták a magyar karsztvidékek, de különösen a Pilis hegység barlangjait és ott vezetésével a Legény-barlangnak jelentős újabb szakaszait sikerült föltárniuk. Erről Venkovits István 1935-ben, a Népszavában megjelent cikkében számolt be először, majd a következő évben a Magyar Barlangkutató Társulat akkori folyóiratában, a Barlangvilágban publikált részletes leírást „A Legény-barlang újabb feltárásának eredményei” címmel. A Társulat 1936. október 20-i választmányi ülésén a TTE barlangkutató csoportját szervezetébe felvette.

A barlangok kutatása késztette Venkovits Pistát arra az elhatározásra, hogy továbbtanul és geológus lesz. Az elhatározást a tett követte. Szakdolgozatát a „A Nagy-Kevély környékének földtani vizsgálata” címmel írta meg. Barlangkutatásokról beszámoló, 1944-ben megjelent folyóiratcikkekben olvashatjuk, hogy a TTE barlangkutatói által 1943 karácsony napjaiban a Szilicei-fennsíkon fölfedezett, de elegendő kötél híján csak 80 méteres mélységig megismert Barázdálási-zsomboly teljes bejárására 1944. pünkösd napjaiban lebonyolított nagy kutatóexpedíció geológusa Venkovits István volt, leereszkedett a barlang akkori végpontjára, -130 m-re (ez lett egy időre a Kárpát-medence legmélyebb barlangja), és ő vezette a barlang fölmérését is. Ő ereszkedett le elsőnek a következő, 1944 júliusában a Szilicei-fennsíkon szervezett másik nagy barlangkutató expedíció geológusaként a Nagy-Málnás-parti-, más néven Bikkfa-tetői-, vagy röviden a Bikkfa-zsomboly aljára is, és ő térképezte föl azt társaival.

A második világháború után a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos munkatársa lett. Egy ideig az intézet központjában, vezető beosztásban is dolgozott, utóbb terepi földtani, főként vízföldtani kutatásokon, leginkább karsztos területeken, többnyire Dorog környékén. 1946-ban Jakucs Lászlóval együtt részt vett a Sátorkőpusztai-barlang feltárásában, térképezésében és dokumentálásában. A terepi földtani, különösen a karsztos vízföldtani kutatómunka, a természet, a hegyek, völgyek barlangok bejárása és kutatása jelentette élete értelmét. Nyugdíjba vonulása után még hosszú ideig folytatta ezt a munkát, amíg egy (nem terepi) balesete ezt lehetetlenné nem tette. Idős korában megrendítette fia, az ugyancsak lelkes barlangkutató ifj. Venkovits Pista baleseti halála (emlékköve a Szemlő-hegyi Barlangkutató Emlékkertben áll).

Ez év februárjában még fölkerestem lakásán Pista bátyánkat, és a szilicei-fennsíki, 1944. évi nagy barlangkutató expedíciókról beszélgettünk derűs hangulatban, mit sem sejtve arról, hogy ez az utolsó találkozásunk. Vele a múlt század első fele nagy barlangkutató expedícióinak utolsó tanúja is eltávozott.

Hamvait természetbarát és geológus társai búcsútúra keretében – ahogy ő kívánta –– az általa annyira szeretett és oly sokat kutatott Pilis hegység egy mély szakadékbarlangjába szórták. Így örökre összeforrott a Pilis barlangjaival. Munkásságát maradandóan dokumentálják földtani és barlangi kutatásainak eredményei, meg az ezekről írt tanulmányainak és jelentéseinek hosszú sora, emlékét tisztelettel megőrzi a barlangkutatók és természetbarátok nagy családjának emlékezete is.

Dr. Dénes György

 
 

© 1999-2006 BEBTE www.bebte.hu