Tűzoltók a hegy gyomrában - Portalanítás a Sátorkőpusztai-barlangban (2004. június 19.)

A piros színű, megkülönböztető jelzéseinek használatát kivételesen nélkülöző IFA tehergépjármű könnyedén küzdötte fel magát a Nagy-Strázsa-hegy oldalában nyíló Sátorkőpusztai-barlang bejáratához. Különös akció vette kezdetét az idei év júniusában. Pontosabban egy több évvel ezelőtt már kipróbált technika ismételt bevetésére készültek tűzoltók és barlangászok.

Pusztítások nyomai

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az 1944-ben felfedezett, majd 1946-ra feltárt barlangrendszer létezése nem sokáig maradt titokban. A kristálygyűjtők, szerencsevadászok, és nem utolsósorban a környéken állomásozó katonák pusztítása egy-két évtized elteltével hatalmas méreteket öltött. Részben vagy teljes egészében megsemmisültek vagy eltűntek a felfedezők leírásaiban szereplő, különleges formájú gipsz- és aragonitképződmények. Ami pedig megmaradt az utókor számára, rendkívüli mértékben elszennyeződött. Ez utóbbi részben annak volt következménye, hogy a bejárók felkeverték a járattalpon lévő finom port, ami visszahullva a képződményekre rakódott le, másrészt pedig a világításhoz erősen kormozó, olajos fáklyát használtak. A pusztítás amúgy sem csekély hatását még fokozták azok a vandálok, akik a sorozatos barlangfeltörések miatt, a gyakorta nyitott ajtón át bejutva, a barlang bejárati szakaszát bivaknak használták, benne tűzrakó helyeket létesítettek, ottlétüket pedig falfirkákkal örökítették meg.

„Barlangfürdő”

A Nagy-Strázsa-hegy térségének 1993-as védetté nyilvánításával egybeesett a sátorkőpusztai üregrendszer turistabarlanggá nyilvánítása is. A földalatti világot immáron szakszerű felügyelet mellett felkeresők száma éves viszonylatban, kezdetben csak megközelítette, később pedig jócskán túllépte az ezer főt. A látogatók által folyamatosan behordott anyagok, bár teljesen más természetűek, mint a korábbiak, mégis idővel láthatóvá válnak. Ugyanakkor a beszivárgó, sőt nagyobb esőzésekkor behömpölygő víz is időnként jelentékeny mennyiségű saras, agyagos törmeléket képes bemosni, és azt az útjába eső falszakaszokon végigteríteni.

A tűzoltós barlangtisztítás ötletét az adta, hogy megfigyeltük amint a barlangba szivárgó vizek a csepegési pontokon ún. tiszta területeket képeznek.

Elképzelhetőnek tűnt tehát, hogy pusztán vízzel leöblítve a legmakacsabb szennyeződések is eltüntethetők. Kipróbáltuk. Tudatosan gyűjtöttük a vizet erre a célra, majd aprólékos munkával nekifogtunk, hogy a poros részeket alapos fürdetésnek vessük alá. Igen ám, de előbb-utóbb be kellett látnunk, hogy az alkalmanként rendelkezésünkre álló 20-30 liter víz a barlang méreteit tekintve jóformán semmire sem elegendő. Másrészt arra is gondolnunk kellett, hogy a magasban lévő falfelületek is elérhetővé váljanak.

Megkeresésünkre a Nyergesújfalui Tűzoltóság, még 1996-ban örömmel vállalta, hogy e számára is kihívásnak tekinthető felkérésnek eleget tesz. A három köbméteres vízszállító kapacitású autó ekkor egyszer, majd a két évvel későbbi folytatáskor kétszer fordult.

Az 1996-ban és 1998-ban végzett tisztítások a barlang látványos „megújhodását” hozták. Az 1998-as fürdetés óta eltelt években a barlang jóval kisebb mértékben, és leginkább az esővíz által bemosott agyag révén szennyeződött. Viszont a falfelületekre rakódott piszok a már tisztasághoz szokott barlangászokat a hat, illetve nyolc évvel ezelőtti akció folytatására ösztönözte. A szereplők bár 2004 júniusában nem ugyanazok voltak – ezúttal ugyanis az Esztergomi Tűzoltóság emberei vonultak ki – az eredmény ekkor sem maradt el.

A tisztánlátás kedvéért fontos leszögeznünk, hogy a barlangtisztítást szigorú szakmai felügyelet mellett, a Duna-Ipoly Nemzeti Park engedélyével végeztük. A mosáshoz 2004. június 19-én, hat köbméter ivóvíz minőségű vizet használtunk fel. A tisztítandó felületek milyensége döntötte el, hogy nagynyomású (csupasz mészkőfalak), vagy porlasztott (kristályos felületek) vizet alkalmaztunk. Azokat a részeket, ahol a különösen sérülékeny képződmények miatt a mosás végeredménye kérdéses lett volna, kihagytuk a műveletből.

Lieber Tamás
Fotó: Barna József

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu