Haroun Tazieff

Haroun Tazieff életrajza
vulkanológus, szakíró, tudományos filmek készítője
(Varsó 1914 – Párizs 1998)

Haroun TazieffHaroun Tazieff Varsóban született, édesapja orosz származású volt, aki az I. világháború egyik első ütközetében életét vesztette. A gyermek Haroun, lengyel származású édesanyjával Szentpéterváron keresztül Belgiumba emigrált. Később itt szerezte meg mezőgazdasági mérnöki diplomáját. Miután leszolgálta katonaidejét a belga hadseregben, majd részt vett az ellenállásban a II. világháború alatt, folytatta tanulmányait, és ásványtannal, valamint alkalmazott geológiával foglalkozott.

1945-től mérnök-geológus volt, Katanga bányáiban, majd Belga Kongó geológiai szolgálatának alkalmazásában folytatta munkáját. A Kituro vulkán kitörése, melyet 1948-ban figyelt meg, meghatározta a vulkanológia tudománya felé való vonzódását, és ez egész életére kihatással volt. Intenzíven folytatta a tanulmányokat „élőben”, elsősorban a kitörések mechanizmusát, valamint ezek előre jelezhetőségét vizsgálta. Számos cikke (pl. Krátertűzben 1951), valamint filmjei (Találkozás az ördöggel 1958; a Tiltott vulkán 1966) világsikerhez vezettek.

1953-ban kinevezték a párizsi Globus Fizikai Intézet vulkanológiai laboratóriuma igazgatójává, aminek következtében Franciaországban telepedett le, és egy hosszú vulkanológiai expedíciósorozatot szervezett (a Tízezer Füst völgye Alaszkában, Afar, Nyragongo, Erta Alé, Erebus és más vulkánok, mint Etna, Faial, la Soufriére [Guadeloupe] vizsgálatára). Ügyessége és bátorsága, amelyet olyankor tanúsított, amikor a kitörésben lévő tűzhányók széléről vett mintákat, lehetővé tette számára, hogy a legpontosabb hőmérsékletméréseket és gázanalíziseket végezhesse; ezekre korábban nemigen volt mód. Műszerei közül bizonyos eszközök, melyeket az expedíciói alkalmával ő maga készített és használt, napjainkra széles körben elterjedtek a vulkanológiai kutatásokban csakúgy, mint az iparban.

Tazieff-et 1957-ben a Brüsszeli Egyetemen kinevezték, a Nemzeti Vulkanológiai Központ vezetőjévé. 1961-ben, Cataniában egy nemzetközi intézet jóvoltából bekapcsolódott az Etna kutatásába. 1972-ben belépett a CNRS-be, ahol a tudományos szervezet vulkanológiai laboratóriumát vezette Gif-sur Yvette-ben. Itt elsősorban az erupciós gázok vizsgálatára specializálta magát. Haroun Tazieff csoportjának közleményein kívül személyesen is igen jelentős befolyást gyakorolt a vulkanológia fejlődésére.

1981-ben kinevezték a természeti katasztrófák megelőzésének tanulmányozására létrejött bizottság vezetőjévé, majd államtitkár lett, végül pedig a Vulkanológiai Kockázatok Legfelsőbb Tanácsának elnöke (1988-95).

A világhírű vulkanológus 84 éves korában, 1998 februárjában, Párizsban hunyt el.

(Forrás: Hachette Multiméldia)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu