Szennyezett vagy nem szennyezett? - Tények és bizonytalanságok a Palatinus-tó vízminőségéről

Az esztergom-kertvárosi Palatinus-tavat (Palát) sokan az ország egyik legtisztább állóvizének tartják, ám mégis minden évben felröppen a hír, hogy gondok vannak a tó vízminőségével. Az aggodalom fő forrása a tótól alig 500 méterre elhelyezkedő pernyetároló, ahová korábban a Dorogi Hőerőmű salakját és pernyéjét, valamint már több mint egy évtizede a Richter Gedeon Rt. szennyvíziszapját hordja egy tatai vállalat. A sok mendemonda abból fakad, hogy nem tudunk biztosat sem a tó vízminőségéről, sem a pernyelerakó biztonságosságáról.

2003-ban Németh Balázs Ákos, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem környezetmérnök hallgatója egy tudományos dolgozatában (lásd a dorog-esztergomi Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület internetes oldalán – www.bebte.hu) megvizsgálta a tó vízminőségét, és talajvízmintákat vett a pernyelerakó területén is.

A minták elemzését a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet (VITUKI Rt.) végezte, aminek munkatársai a mintavételkor is jelen voltak, és amely akkreditált laborral rendelkezik, azaz mérési eredményei hivatalosak. A szakemberek eredményül azt kapták, hogy mind a kutakban, mind a tóban megjelentek az úgynevezett szerves mikroszennyezők, azok a vegyületek, amelyek már rendkívül kis mennyiségben az emberre és a természetre is egyaránt veszélyesek.

Fontos tudni, hogy a vizsgálatok csak a veszélyes anyagok esetleges kimutatására szorítkoztak, azok mennyiségére vonatkozóan tehát nem adhattak információt. Egy korábbi mérés mennyiségi adatait az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület munkatársai szerezték meg a győri Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőségtől. Az ott leírtak szerint a szerves mikroszennyezők minden esetben a szennyezettséget jelentő ún. „B” érték alatt maradtak és helyenként mennyiségük olyan csekély volt, hogy a monitoring során nem tudták kimutatni azokat. Habár ezek az értékek megnyugtatóak, nem szabad elfelejtenünk, hogy, még ha rendkívül csekély mennyiségben is, de a tó vizében ugyancsak igazolhatóan megjelentek ezek a veszélyes vegyületek, amelyek – más potenciális szennyező híján – nagy valószínűséggel a pernyelerakóból származnak. A szennyeződések, melyek között például bizonyos benzol származékokat is ki lehet mutatni – és ez egyértelműen vegyipari eredetre utal – mennyiségüket tekintve csekélyek, ám már puszta jelenlétük is intézkedést követel.

Újabb vizsgálatok szükségesek, melyek pontosan meghatározzák a tóban és a talajvízben lévő veszélyes anyagok mértékét. Ugyanakkor fontos tisztázni (illetve a feltételezést bizonyítani), hogy ezek a szennyezők honnan kerültek (kerülnek) a tóba. Amennyiben a szennyező a pernyelerakó, el kell gondolkodni azon, hogy miképpen tehető az biztonságosabbá, sőt azon is, hogy egy fürdési és horgászati célokat is szolgáló tó mellett miért engedélyezik egy veszélyes hulladéklerakó telep működését?

Mivel a nyári strandszezonban naponta akár 6-7000 ember is megfürdik a tóban, nem érdektelen, hogy az elemzések milyen eredménnyel járnak.

A vízminták vizsgálatát az esztergomi önkormányzat finanszírozta, ám újabb mérésekre is szükség van, annál is inkább, mert most készül a Palatinus részletes rendezési terve. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy valóban tiszta képet kapjunk arról, milyen állapotban is van a tó és annak környéke. Az újabb elemzéseket a cikk megírásakor még nem rendelte meg az önkormányzat, bár a szándék megvan, a hivatal bürokráciája miatt az előrehaladás nehézkes. A gyorsaság azonban rendkívül fontos lenne, hiszen a tóban hamarosan sokan fürdenek majd, és ugyancsak sok ember megélhetésének is alapja annak bízvást tiszta vize.

A környezetvédelmi felügyelőség adatai alapján a pernyelerakó ugyan biztonságosnak tekinthető, ám mivel felfedezhető némi ellentmondás a VITUKI és a felügyelőség adatai között, nem lehet kizárni ez utóbbi esetében teljes bizonyossággal a mérést végzők elfogultságát sem. Tehát ezek a feltételezések is szükségessé teszik a mennyiségi mérés mihamarabbi elvégzését, vagyis a bizonytalanságok tisztázását.

A vizsgálatokat már csak azért is szorgalmaznunk kell, hogy teljes nyugalommal vallhassuk, mint bizonyított tényt, hogy a Palatinus-tó egyike az ország legtisztább tavainak.

Szuhi Attila – Németh Balázs – Lieber Tamás

Esztergomi Környezetkultúra Egyesület
BME
BEBTE

A mikroszennyezők

„azok a vízben lévő 1 g/m3-nél kisebb töménységű anyagok amelyek....a vízben zajló természetes életfolyamatokat és/vagy az emberi vízhasználatot zavarják vagy lehetetlenné teszik....” (Láng I. 1993)

A mikroszennyezők családjába tartoznak a szerves mikroszennyezők is, amelyek ennél kisebb koncentrációban is veszélyesek. A felügyelőség adatai szerint, azonban a talajvízfigyelő kutakban a szerves mikroszennyezők koncentrációja ezen érték alatt maradnak.


 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu