A Duna-Ipoly Nemzeti Park (Létrejött 1997. december 16-án)


Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság
Cím: 1121 Budapest, Költő u. 21.
Postacím: 1525 Budapest, Pf. 86
Telefon: +36-1-391-4610
Fax: +36-1-200-1168
E-mail: dinpi@dinpi.hu

A Dunakanyart övező erdővel borított hegységeket és az Ipoly völgyének még viszonylag érintetlen szakaszát magába foglaló Duna-Ipoly Nemzeti Parkot 1997-ben alapították. A védett terület nagysága 60 314 ha.
A nemzeti park térségének egyedi sajátosságát a három nagy tájképi egység, a folyóvölgyek, a hegységek és a síkság találkozása adja. Ebből következik a terület nagyfokú változatossága, amely határainkon belül egyedülálló. A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága számos tájvédelmi körzet és természetvédelmi terület kezelését is ellátja. A Budai Tájvédelmi Körzet Szénások-hegycsoportja 1995-től az Európa Tanács Európa Diplomás területe, mely az itt található természeti értékek nemzetközi fontosságát hivatott elismerni.

A főváros közelsége miatt a térségre ható környezeti ártalmak az ország más tájegységeihez viszonyítva hatványozottan jelentkeznek, ezért a természeti környezet védelme különösen nagy erőfeszítéseket igényel. Az értékek megóvásán túl a nemzeti park lehetőséget teremt a helyi közösségek és látogatók számára a szabadidő kulturált eltöltésére ökoturisztikai szolgáltatások biztosításával, valamint nagy hangsúlyt fektet az oktató-ismeretterjesztő munkára is.

A Dunába, illetve az Ipolyba ömlő patakok, valamint a Pilis karsztvízkészlete kiemelkedő jelentőségű víztani értéket alkotnak. A felszín alatti kincsekhez tartoznak a barlangok is, melyekből a Pilisben több mint 200 található - a legismertebbek a Leány-, a Legény- és a Sátorkőpusztai-barlang -, de a Visegrádi-hegységben és a Börzsönyben is előfordulnak. A Börzsöny leginkább várairól nevezetes, de a vizek hegysége is: három nagy patakját 335 forrás táplálja, melyből negyvennél több 600 m fölött ered. A Visegrádi-andezithegységben a Holdvilág-árok és a Rám-szakadék vadregényes szurdoka éppoly lenyűgöző, mint a szél, a fagy és víz formálta Thirring-szikla és Vadálló-kövek. A nemzeti park csaknem egész területére jellemző a többé-kevésbé zárt erdőtakaró

Rendkívül összetett növényzetét az ártéri növénytársulásoktól a homokpusztagyepeken keresztül a közép- és magashegységi vegetáció több típusáig gazdag változatosság jellemzi. Ritka növényei a magyarföldi husáng, különböző kosborok és tárnicsok. Jellemző fajai a réti iszalag és a csikófark. A pilisi len a világon sehol máshol nem fordul elő.

Állatvilágát sok más mellett ritka endemikus csigafajok, a bödöncsiga és a rajzos csiga alkotják. A rovarok közül megtalálható itt a fűrészlábú szöcske, a fóti boglárkalepke, de találkozhatunk számos kétéltűvel és hüllővel, a foltos szalamandrával és a pannon gyíkkal is. Értékes bennszülött halfaja a Petényi-márna. Igen gazdag madárvilágának ragadozói közül kiemelkedő jelentőségű a kerecsensólyom, a parlagi sas és a kígyászölyv állománya. Él itt továbbá fekete gólya, fehérhátú fakopáncs, rétisas, bukóréce. A barlangokban népes denevérkolóniák élnek: csonkafülű denevér, nagyfülű denevér, pisze denevér. Több védett cickány- és pelefaj, hiúz és vidra is él e területen.

A Pál-völgyi-barlang

A budai barlangok leglátványosabb képviselői a Hármashatár-hegycsoport lábánál elterülő Szépvölgy-Rózsadomb felszíne alatt rejtőznek, ahol az öt legnagyobb barlangrendszer együttes hossza több mint 30 km. E nagy barlangok közül talán a legismertebb a Pál-völgyi-barlang, amelyet már 1944-ben védelem alá helyeztek. A jelenleg feltárt 13,3 kilométernyi hosszúságával az Aggteleki Baradla-barlang után hazánk második leghosszabb barlangja. A „Föld Napja” alkalmából ismét megnyitotta kapuit a látogatók előtt. A barlangtermekben megcsodálhatóak a különleges ásványkiválások, a fehér kalcitbevonatok, a borsókövek, az aragonittűk, a csillogó gipszkiválások és a különböző cseppkőalakzatok. A barlang különlegessége, hogy télen-nyáron 11 °C fok az átlaghőmérséklete, s utcai ruhában is kényelmesen végig lehet sétálni az utakon.

Nagyon sok természeti ritkaságot rejteget a Budai hegyek felszíne is. Hazánk egyik leghíresebb növénye a pilisi len, amely az egész világon egyedül a Szénások fokozottan védett lejtőin él. Az aprócska sárga virág lelőhelyének fontosságát az is mutatja, hogy elnyerte az Európa Tanács által adományozott Európa Diplomát. Ha végigsétálunk ezen a területen, akkor utunk során többféle orchidea-fajban gyönyörködhetünk, mint a fehér madársisak és a vitézkosbor, láthatjuk a Kárpát-medence dolomitlejtőit díszítő Szent István király szegfűjét, a szélben hullámzó árvalányhaj-mezőket. A világon ma már csak igen kevés helyen fordul elő, hogy egy kétmilliós nagyváros közvetlen szomszédságában ilyen változatos, ritkaságokban bővelkedő természeti területet találjunk. A táj legszebb természeti kincseinek titkait főként az áprilistól júniusig terjedő időszakban fedi fel látogatói előtt.

Az Alcsúti Arborétum

A fővárostól 40 km-re, Tata és Székesfehérvár között, a szépséges Váli-völgyben fekszik az Alcsúti Arborétum. Az arborétum "alapkövének lerakása" József nádor nevéhez fűződik. Az 1818-ban megszerzett Alcsúti Uradalmon mezőgazdálkodásra és állattenyésztésre szakosodott mintagazdaságot alakított ki. Legszebben a kastélypark maradt ránk, a mai arborétum. Ennek kialakítására 1825-ben került sor a község határában. A klasszicista kastély Pollack Mihály keze nyomát dicséri, amelyből mára már csak a főbejárat portikusza és a kastélykápolna maradt meg. A kert Tost Károly elképzelései szerint épült fel. Angolkert jellegű, melynek fő nézete a kastély bejárata elől a nagy tisztásra és a tóra nyílik, míg a kerti utakon sétálva többnyire a kastély homlokzata tűnik fel. A növényeket 1825-től folyamatosan ültették. A mára matuzsálemmé lett platánok, törökmogyorók, japánakácok, tölgyek, vadgesztenyék és vasfák a park legidősebb fái. Később mocsárciprusok és mamutfenyők kerültek a kertbe, később felépült a pálmaház is. A II. világháború pusztítása sajnos nem kerülte el a parkot sem. A teljesen lerobbant épületek, öntözőrendszer felújítására az 1952-ben megszerzett védettség után kerülhetett sor. Mára a park 540 féle fa és cserje gyűjteménye. Medveháza a mai állatkertek őse. Az újjáépített kápolnában a "Magyarország Történeti Kertjei" kiállítás, a Babaházban a "József Főherceg Katonái" című kiállítás látható. Az arborétum közelében, a csaplári erdőben áll Magyarország legidősebb libanoni cédrusa, valamint a 175 éves platánsor az etyeki út mellett. A terület csak előzetes bejelentkezés alapján látogatható. Az arborétum januárban és decemberben zárva tart.

A Vácrátóti Arborétum

A vácrátóti homokpuszta eredeti klímájától idegenek az itt meghonosított növények. Gróf Vigyázó Sándor 1871-ben vásárolta meg a területet és Jámbor Vilmos - a Margitsziget parkjainak tervezője - elképzelései szerint alakították át az akkorra már eléggé elhanyagolt kertet. Ma 12 ezer növényfajt és fajtát, ezen belül 2800 fa- és cserjefélét, a rendszertani gyűjteményben pedig 3 ezer virágos növényfajt mutatnak itt be. Öt nagy csoportra osztották a bemutatandó növényeket: az első a fejlődéstörténeti növényrendszer, a második az árnyékot kedvelő évelők, sziklakerti növények és hagymások szabadtéri bemutatója, a harmadik az üvegházi rész, a negyedik csoport a fák és cserjék kollekciója, míg az ötödik a hazai növények gyűjteménye. Az arborétumban trópusi növényekkel kapcsolatos kutatások is folynak. Ugyancsak kutatás tárgya a növények egyes hatóanyagainak gyógyszeriparban való hasznosításának lehetősége. A kertben élő állatok közül talán a madarak vannak a legnagyobb számban. Élnek itt csókák, harkályok, küllők, feketesapkás barátkák, vörösbegyek, füzikék, tövisszúró gébicsek, fekete rigók és fülemülék is. Az emlősök közül főként a kisebb fajok képviseltetik magukat, szinte mindegyikük éjszakai vagy rejtőzködő életmódot folytat. A vízpartokon élnek a cickányok, a fák lombjai között a mogyorós pelék. Telente a vidrák szerzik be táplálékukat a lékek környékén. A patakban és a tórendszerben 21 hazai és honosított halfaj él.

A Vértesi Tájvédelmi Körzet

Sok látnivalót nyújt a természet szerelmeseinek és azoknak, akik a történelmi korok emlékeit csodálják meg szívesen. A fokozottan védett Fáni-völgy sziklafalain él a cifra kankalin, amelynek az a különlegessége, hogy a sziklás környezetet és a napfényt kedveli, de egyben hűs, páradús levegőre is szüksége van. A hegység déli lejtőinek ritkasága az öves százlábú. Ez a vöröses páncélba öltözött rovar fél arasznyira is megnő, rágókarmának mérge fájó és elhúzódó gyulladást okoz. Egyébként hasznos, védett ízeltlábú. Érdekes tulajdonsága, hogy petéit egy hónapon át magához szorítva dajkálja, közben nem mozdul, nem is táplálkozik.

Szép számban találhatóak ezen a területen régi történelmi emlékek is. A Csákvári volt Esterházy-kastély, amely ma kórház és szanatórium. Oroszlány közelében található az Oroszlánkő-romnak ismert XV. századi Csáki-vár, Pusztavám közelében a XIII. századi Gerencsér-vár, Tatabánya és Vértessomló között a XIV. századi Vitány-vár, Csókakőn pedig egy XII. századi vár maradványai láthatók. A Várgesztesi vár felújítására 1960-1963 között került sor.

A Gellérthegy

Aki azonban nem szeretne túl hosszú túrákat tenni, s nagyon eltávolodni a fővárostól, annak is sok meglepetéssel szolgál a természet. Egy-egy Gellérthegyi sétánk alkalmával nem is gondolnánk, hogy mennyi ritka és különleges látnivaló mellett haladunk el. Az 1997 óta védelem alatt álló 39,7 hektárnyi terület a Gellért-hegy geológiai, botanikai, zoológiai és tájképi értékeinek megóvását, a fokozottan védett Iván-barlang és a forrásbarlangok felszíni védőterületeinek biztosítását célozza. Bár a hegy jó része már parkosított terület, de a meredek keleti sziklaoldalakon még ma is megtalálhatók a természetes növénytársulások. Ilyen a nyílt és zárt dolomitsziklagyep és a karsztbokorerdő. A sziklagyepek fokozottan védett két növényfaja a sárgás habszegfű és a csikófark. További érdekes fajok az árlevelű len, a sárga kövirózsa, a budai nyúlfarkfű, a vetővirág, a Sadler-imola és a szürkés ördögszem. A karsztbokorerdőkben a sajmeggy, a gyepűrózsa, és az ostorménfa gyakoriak. A sokféle növényfaj mellett ez a terület is számos állatfajnak nyújt otthont. Rovarfajai között több védett is előfordul, mint például az imádkozó sáska, a bőrfutrinka, a kerti futrinka, a nappali pávaszem, az atalanta lepke és a kardoslepke. A hüllők közül gyakori a fali gyík. Az itt fészkelő madárfajok közül említést érdemel a feketerigó, a széncinege és a kékcinege. Táplálkozni jár ide a füsti és molnárfecske, valamint a magyar névben fecskének nevezett, de rendszertanilag nem a fecskék közé tartozó sarlósfecske. Átvonulóban előfordulnak itt olyan ritkaságok, mint a tüzesfejű királyka és a kormos légykapó. Kemény teleken a japánakácon táplálkozva a csonttollút is megfigyelhetjük. Az emlősök közül elsősorban urbanizált fajok fordulnak elő, a sün és a nyest.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu