A barlangokat tönkreteszik, ugye? - Földi Attila (Budapest) - 1997

1994-ben Magyarországon pontosan 3166 barlang volt, ezek közül a 100 méteres hosszúságot 400-500 éri el. Ennek ellenére mi tékozoljuk őket - tisztelet a kivételnek. Csak a közelmúltban sikerült elérni, hogy több barlangot, amelyek kellő ismeretek nélkül veszélyesek - hangsúlyoznom kell, a barlang maga nem veszélyes, hanem az ismeret hiánya és a felelőtlen bemerészkedés a veszélyes, mert mind a barlang mind a látogatók testi épségére károsak lehetnek ezek a "gyere, nézzünk be!" stílusú túrák. Ma már azt mondhatjuk, néhány veszélyesebb barlang le van zárva, egészen addig, amíg nem jön egy-két "vadőrült" és feltöri az ajtót. A közelmúltban - április elején - valaki megpróbált bejutni a Leány-barlangba, de ez nem sikerült neki, egyedül azt tudta elérni, hogy kulccsal is nyithatatlanná tette az ajtót. Ez mire volt jó? Ezek az emberek, ebben mi jót találnak? Ők vajon barlangásznak nevezik magukat? Számomra teljesen érthetetlen, hogy amikor némi utánjárással minden - tényleg alig van kivétel - barlang megtekinthető, akkor miért kell feltörni. Ebben véleményem szerint a felnőtt társadalom és a médiák hibásak, az ő feladatuk lenne felhívni a figyelmet a veszélyre és a felelőségre, amit egy ilyen cselekedet jelent. Személy szerint én nagy reményekkel várom az új Nemzeti Alap Tantervet, ugyanis az nagyobb hangsúlyt fektet a természettudományokra és így a természetvédelemre is, ez talán valamilyen megoldást jelenthet majd. Lehet, hogy képtelen megérteni a társadalom, hogy azt a pénzt, amit jelen példánál az ajtó javítására fordítanak, felhasználhatnák másra is. És ugyebár ez a pénz a mi zsebünkből kerül kivételre az adón keresztül. Logikusan következik ebből, hogy minden ilyennel magunknak is ártunk, véleményem szerint ezt kellene tudatosítani a társadalom minden egyes rétegében.

Már szépen sütött a nap, amikor a dorogi állomáson leszálltam a vonatról. Az első meglepetés ekkor ért, a viharos erejű szél majdnem feldöntött, hátizsákostól. Érdekes egy nap lesz a mai, villant át az agyamon. De hát miért is ne lenne az, hisz' Európa egyik legcsodálatosabb barlangját fogom látni. Az állomáson már vártak rám a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédő Egyesület (BEBTE) tagjai. A bemutatkozás formaságai után - természetvédők egymást közt - egyből a térség és főleg a Sátorkőpusztai-barlang területének környezetvédelmi problémáira terelődött a szó. Pillanatokon belül kiderült, hogy ez a térség sem mentes a problémáktól. Illusztrációnak meg is mutatták Dorog keleti határában elhelyezkedő bányatavat, mely az ország egyik legtisztább tava. Lassan már csak volt, ugyanis a partján található strand közönsége és a büfék, nem utolsósorban pedig a horgászok szemetelésének a következményeképpen a partot lassan ellepi a szemét. Kísérőim elmondták, hogy a területet és a tavat az egyesületük szeretné megtisztítani a szeméttől, de ezt egy-két befolyásos személy igyekszik megakadályozni - folyamatosan akadályoztatja a búvárok merülését és a horgászokat ellenük uszítja. Ám szerencsére már megkapták a merülési engedélyt, és valószínűleg sikerül társadalmi összefogással teljesen megtisztítani a tavat a szeméttől. Engem személy szerint nagyon bánt, hogy már a természeti értékek is politikai csatározások eszközeivé váltak. A pályázat írása során Gyarmati Györgytől (BEBTE tag) kaptam egy telefont, aki elmondta: április második hétvégéjén összefogtak a környezetvédők, a városi lakosság és a horgászok, és mintegy három konténernyi szemetet szedtek össze. Úgy tűnik a tónak ez problémája lassacskán megoldódik, de még hátravan a tóban pihenő szemét felszínre hozása. A tó megtekintése után folytattuk utunkat a Strázsa-hegy felé. Az út a korábbi városi szeméttelepen keresztül vezet, ami eléggé elkeserítően néz ki, hasonlít Káposztás-megyer határában fekvő területekre. Mindenhol autó és mosógép roncsok, bakelit lemezek, autógumik hevernek. Ez csak a látszat, tudtam meg kísérőimtől, ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a szeméttelepet a felszámolása után csak eldöngölték. Semmilyen vízzáró réteg nincs a szemétszint alatt, így minden egyes esőzés alkalmával oldott hulladék kerül a talajba és onnan a tó vizébe.

Felérve a szemétdomb tetejére már láthatjuk Strázsa-hegy kopasz mészkő szikláit. Áthaladunk a várost elkerülő úton. Van egy leágazás a hegy irányába, de le van zárva kőtömbökkel és egy korláttal. Igazán kár volt megépíteni, mivel amint nemzeti park lesz a terület, a bejárót teljesen fel fogják számolni. Ekkor már a volt szovjet katonai gyakorlótéren járunk, amit részben BEBTE, részben az ELTE Botanikai Tanszékének javaslatára nyilvánította védetté a KTM 1995-ben. A mintegy 1200 hektáros terület ez év végére már az újonnan alakuló nemzeti park része lesz. De addig még a gyakorlótér rekultivációjának is meg kell történnie, ami igen jelentős összegeket fog felemészteni.

Haladván a hegy felé, látszik, hogy a terület erősen elkarsztosodott. Ez főleg a DK-i rész kopasz mészkőszirtjeire igaz, melynek a védelmet nyújtó fedőrétegei az idők folyamán lepusztultak. Némi emelkedő után felérünk a Sátorkőpusztai-barlang bejáratához, ami egy kellemes meglepetést jelent, mivel talán az ország egyik legkulturáltabb és legigényesebb barlangbejáratát láthatjuk. Az ajtóra az egyesület tagjai kiírták a barlang nevét, klub gyűléseik időpontját és helyét, a túrára jelentkezés módját. Így próbálják elkerülni a barlang feltörését, hiszen az emberiség kulturáltabb fele inkább telefonál, és jelentkezik túrára, minthogy feltörje az ajtót. Ez a módszer be is vált, amióta felírták az adatokat az ajtóra, jelentősen csökkentek a behatolási kísérletek. Ezt lehetne alkalmazni más bejáratoknál is, talán máshol is beválna az ötlet.

A barlang 1944-ben kőfejtés közben nyílt meg és ezzel megkezdődött súlyos pusztulása, ami napjainkra eléri a 70%-ot! Két évig elfelejtődött a barlang létezése, majd 1946 második felében a Várhidi testvérek (Károly és Rezső) felhívására, Jakucs László és Venkovits István kezdték meg a barlang kutatását, még ebben az évben megtörtént a barlang teljes felfedezése és ledokumentálása. A barlang első feltárásakor már igen nagy remények ébredtek a kutatókban. A barlang feltárt hossza 286 méter, vertikális kiterjedése pedig 45 méter. Az üregről egészen 1988-ig nem készült újabb térkép. Ekkor Juhász Márton és Pál Ferenc, mind a hosszmetszetet, mind a szakaszonkénti alaprajzot, 1:200-as méretarányban készítik el. 1950-ben megállapították, hogy 1946-os felfedezéséhez képest 25%-os tudományos és 50%-os! esztétikai pusztulást szenvedett. 1951-ben a kifosztott, megrongált barlangot védetté nyilvánították.

A kutatást és felügyeletet 1959-ben Kadič Ottokár nevét viselő - Benedek Endre által alapított - dorogi barlangkutató csoport vette át. 1959-ben kísérletek történtek a barlang gyógyászati célú felhasználására. Eközben tovább folytak a kutatások, főleg a mélyszinti Nagy-teremben mélyítettek aknát, melyben 1962-re, tíz méterre is lejutottak. 1975-ig nem sikerült jelentősebb tovább haladást elérni a folytonos omlások miatt. Ezért bányászati módszerhez folyamodtak, egy tíz méter mély függőleges aknát hajtottak ki, melynek alján egy vízelfolyás újabb nagy reményeket csillogtatott meg. Végül 1977-ben újabb járatrészeket fedeztek fel. Ám sajnos az átfolyó vizek miatt 1978-ban beomlik az ácsolt akna. Ezt 1979-ben 6 méter mélységig ismét kitisztítják, később beomlasztásra kerül a hívatlan látogatók miatt. A BEBTE tagjai 1989-től vették át a staféta botot. 1992-től ők vigyázzák - igen eredményesen - a barlang békéjét és képződményeit.

A Strázsa-hegy geológiai szempontból a Pilishez tartozik, azon belül is a Pilistető csoportjába. Gyakorlatilag a jellegzetes formájú Kétágú-hegy folytatása. Ha ránézünk a térképre, láthatjuk, hogy amellett, hogy a Pilis legnyugatibb pontja, esztétikai szempontból inkább úgy tűnik, a Pilis és a Dorogi-medence választófala és nem a Pilis tagja.

A Strázsa-hegy elliptikus alakú, ÉNY- DK-i irányú főtengellyel, a gerincén egy nyerges horpadással, mely egy 233 méter magas és egy 307 méter magas dombra osztja. Az előbbit Kis Strázsa-hegynek, míg az utóbbit Öreg- vagy Nagy Strázsa-hegynek nevezik. Mindkét hegy alapját felső-triász kori fődolomit alkotja, mely felfelé fokozatosan dolomitos mészkőbe, majd már a területünkön is felszínre kerülő dachsteini triász mészkőbe megy át, mely itt finomszemcsés, sárgás vagy szürkésfehér. A Pilis többi tagjához hasonlóan a Strázsa-hegy is kiemelkedett a kréta időszakban, a kiemelkedés ÉK-DNY irányú és az erre merőleges törésvonalak mentén következett be, majd a kréta tenger visszavonulása után, az ezt követő lepusztulási időszakban a dachsteini mészkő karsztosodott erősen.

Jakucs László a barlang keletkezését ezt követő harmadkorra vezette vissza, amikor is igen aktívvá váltak a már korábban kialakult törések mentén feltörő hévforrás-tevékenységek. A barlang hévízi korróziós barlangok prototípusának tekinthető, amelyben a hajdani forró víz barlangalakító tevékenységének valamennyi arca együttesen tanulmányozható. Ezért is fontos lenne a barlang eredeti állapotának megőrzése, hiszen egy "élő" geológiai múzeumnak is tekinthetjük.

Mialatt kísérőim kinyitották a barlang ajtaját, volt időm körbepillantani. A bejárattól mintegy 2-3 km-re (légvonalban) láthatjuk a karsztvíz kiemelő bázist és innen keletebbre a Lencsehegyi bányaüzem épületeit. Itt érdemes megemlíteni, hogy a karsztvízzel ezen a környéken korábban problémák voltak, mind az ivóvízellátásban mind a bányászat területén, bár manapság csökken a karsztvíz kiemelés és bezárásra került néhány bánya. Ennek következményeképpen emelkedni fog a környéken a karsztvízszint. És ennek következtében elképzelhető, hogy a környező területeken ismét karsztvíz kerül a csapokba, persze ennek jelen pillanatban még komoly akadályai vannak, de ez körülbelül 2020 környékén már megvalósítható lesz. De sajnos alkalmazhatósága elég szűk kereteken belül mozog, ugyanis ivóvízként fertőtleníteni és lágyítani kell (sok benne az oldott Ca és Mg ionok koncentrációja - kiválik a mosógépekben és a vízvezetékekben). Az ezzel kapcsolatos tényeket és lehetőségeket már Tégen Kata megírta egy a Földtani örökségünk pályázatra benyújtott munkájában - még 1995-ben.

Felsétáltam a hegy tetejére és nézelődtem, ha szerencsénk van, azaz tiszta az idő a Pilis, a Visegrádi-hegység valamint a Budai-hegység vonulatait és néhány csúcsát is láthatjuk. Elnéztem a Kis Strázsa-hegy irányába, ahol rengeteg embert és autót láttam. Na nem kirándulni, hanem rallye versenyt nézni jöttek. Már itthon hallottam, hogy rengeteg szemetet hagytak a nézők. Sajnos ezzel is csak a versenyek ellen hangolnak mindenkit, amikor a szurkolók eljönnek a területről, és mindent ott hagynak. Pedig a természet és az autóversenyzés egészen jól megférne egymás mellett, ha keresnék a kompromisszumot a szemben állók.

Miközben én elmélkedtem és nézelődtem, az egyesület tagjai kinyitották az ajtót, és fejcsóválva fejezték ki nem tetszésüket azzal kapcsolatban, hogy valaki bedobott a barlangba egy égő papírdarabot, ami benn szépen el is égett. Itt ismét csak azt tudom mondani, amit a bevezetőben: Ez mire volt jó? Eközben eszembe jut a Barlangtani Intézetben olvasott jelentés, hogy 1974-ben belőtték géppisztollyal az ajtót, egyszer pedig gránáttal kíséreltek meg bejutni a barlangba. Ez ugyan még a Hideg háború idején történt, de polgári személyek azért ennyire nem voltak felfegyverezve…

Meg kell említenünk a Strázsa-hegyen található másik két nagyobb barlangot is. Az egyik a Strázsa-barlang, aminek bejárata régóta ismert. Régészet lelőhely is. Jelenleg a korábban kiásott 60 méteres járat, egy vasajtóval van lezárva, a tovább haladásra elég nagy esély mutatkozik. A barlang tovább ásása célszerű lenne, egyelőre azonban a közeljövőben nincs rá mód (anyagiak, egyéb feladatok). A másik említésre méltó barlang a Kis Strázsa-hegyen van (a térkép rosszul jelöli, a Nagy Strázsa-hegyre teszi a bejáratát). A barlang 20 méter mély és 30 méter hosszú, mintegy 80 fokos dőlésszögű a járat. Szintén szép kiválások találhatók benne. Sajnos a bejárata nincs lezárva. Ugyan négy éve történtek ez irányban kísérletek, de nem sokkal később feltörték, azóta pedig nem volt az ismételt lezárásra lehetőség.

Belépve a barlang 1.3 méter magas és 0.9 méter széles ajtaján egy kb. 12 m2-es robbantott ferde terembe érünk. A korábban már említett robbantás nyoma másfél méter magasan található a terem jobb oldalán. A teremben, körben látható 1.5 -1.7 méter magasan egy perem, ami a robbantások emlékét őrzi. A teremből felfelé is elindulhatunk egy ún. felső gömbfülkesoron, de ez csak 13 méter magasra vezet. Valamikor itt is ki lehetett jutni a felszínre, de ma már le van rácsozva, és csak a denevérek tudnak rajta kijutni. Találunk még ebben a fülkesorban egy négy fő számára alkalmas alvóhelyet, deszkákból. Néhány gipszkristályt, melyeket nem rég fedeztek fel, ugyanis idáig por fedte őket. 1996 novemberében a Nyergesújfalui tűzoltók közreműködésével lemosásra került a barlang egy jelentős része, így kerültek napvilágra ezek a kiválások. Sajnos a mosással felszínre került egy-két múltat idéző "emlék" is. Az ajtóval szemközti falon ugyanis egy IRON MAIDEN felirat, az ajtó felet pedig orosz katonák monogramjai láthatóak.

Jobbra az ajtó mellett egy mesterséges lépcső látható, melyen folytatjuk utunkat lefelé. A lépcső aljában ismét egy terembe érünk, aminek baloldalán egy létra lejáró helyezkedik el. Ezen lemászva egy elágazáshoz érünk, az egyik út a Kristály-termen keresztül lefelé, a másik a barlang legnagyobb gömbfülkéjébe vezet. Mi az utóbbi mellett döntünk - egyelőre. A Köd-teremben található a barlang legnagyobb gömbfülkéje, melynek átmérője négy méter.

Ez a gömbfülke egy érdekes fizikai jelenséget szemléltetet, az interferenciát. Ugyanis ha jó helyre ülünk és jó irányba, megfelelő frekvenciával adunk ki hangokat akkor ideális esetben maximális erősítést tapasztalhatunk. A fizika szépsége is megjelenik itt, a kísérletezés akár több percen keresztül is folyhat siker nélkül, de ha a kísérlet sikerül, akkor az eredmény megéri a fáradságot. Néhány sikeres és sikertelen próbálkozás után visszatérünk az előbbi elágazáshoz, és ismét egy létrán lefelé mászunk. A létrán leérve a Ferde-terembe érünk, rászolgált a nevére ugyanis tényleg ferde. Itt egy rögzített kötél segítségével haladunk szintén lefelé.

Majd ismét egy létra következik, aminek alján találhatunk egy kisebb gömbfülkét, amit "Spejznak" neveznek, joggal, ugyanis tényleg hasonlít egy kamrára. Ugyan itt nem befőtteket és nem mézet tartanak, hanem egy hőmérőt és egy radonszint mérőt, amit rendszeresen - havonként - küldenek 1991. április 21-óta, a barlang többi radon mérőjével együtt Debrecenbe elemzésre.

A barlangot gyakorlatilag két nagyobb részre oszthatjuk, egyik a felső-szakasz itt inkább a hévíz által oldott és kimállasztott gömbfülkék egész sorozatát figyelhetjük meg. Kialakulásukat Jakucs László szerint ezek a szabályos gömbfülkék annak köszönhetik, hogy a teljes vízelborítás miatt a korrózió és az egyéb üregképző vegyi hatások érvényesülését a gravitációs hidrodinamika nem irányította. Ugyanis a többi hidrotermális üregünk képződése komplexebb, több tényezős keletkezést mutat. A gömbfülkék belsejében a dachsteini mészkőből álló sziklafalak 8-10 cm mélységig erősen megbontott, mállott szerkezetűek, porlódnak. Ezt a jelenséget a hévíz hő és vegyi hatásával, illetve azok hatására a kőzet szövetében képződött ásványtársulások szekunder átalakulási folyamataival magyarázhatjuk.

A felső szakasz gyakorlatilag a Spejz környékén ér véget, innen egy tizenegy méter hosszú létrán lemászva leérünk a második részre, ami egy egységes teremből áll ez az ún. alsó-rész. A létrán lefelé haladva velünk szemben található a világ egyik leghosszabb aragonit oszlopa. Mellette korábban állt egy valamivel kisebb, de ezt egy magyar katona, aki korábban a lábát törte a barlangban, egy gránáttal lerobbantotta - bosszúból?!

Itt, ha vakuval rávillantunk a falra, akkor akár 15 s-ig is megfigyelhetjük a lumineszcencia érdekes jelenségét. De ez az érdekes módja a fénykibocsátásnak megfigyelhető a Benedek Endre-terem más részeiben is. A Benedek-terem, ahol vagyunk, mintegy 34 méter hosszú és 2-10 méter széles és a magassága 2-6 méter között változik. A méretiből látszik, hogy ez a terem korábban egy vízszintes síkú hasadéküreg lehetett, melynek tektonikusan preformált üregét a hévforrás oldó vize csak másodlagosan bővítette és alakította át.

A barlang alsó felében óriási formagazdagsággal ragyog a gipsz, melyből sajnos már igen kevés maradt meg napjainkra ugyanis az emberekben ásványgyűjtési hajlamot vált ki egy-egy szebb kiválás. Valamikor a falakat aragonit és gipsz borította, mintegy 20 cm-es vastagságban, de ma már ez csak helyenként található meg. Amit fontos megemlíteni, hogy a gipszformák arra engednek következtetni, hogy elsődlegesen anhidrit képződött és később utólagos vízfelvétellel és a vele járó térfogat-növekedés közben alakult ki a gipsz. Az aragonit két formája tűnik fel először, a tűszerű kristályos és a szőlőfürtökre emlékeztető kiválás. A falakon vas-oxid jelenléte is látható, sőt pirit-kristályok is előfordulnak (FeS2).

A barlang felfedezésekor a Kővirág-teremben 16 (!!!) gipszoszlop volt fellelhető, az orosz és magyar katonák mindegyiket elvitték körlet és útdíszítésre. Néha egyet-egyet eltaposott egy tank, de - nekik - ez nem volt probléma jöttek, szétlőtték az ajtót és vittek helyette másikat. Ameddig a barlangban volt képződmény, tudták pótolni.

A terem igen érdekes képződménye még az ún. inverz kiválás. Ennek lényege, hogy a repedésekben kiváltak kalcit kristályok, majd az agresszív kénsav tartalmú vizek a kalcit környezetében feloldották a mészkövet. De a kristályokat nem, így a kalcit megmaradt a mai napig. Ismét egy szabad asszociációval élve úgy néz ki, mint amikor két szelet kenyér közül kinyomjuk a vajat és az a kenyér széléhez tapadva megmarad a levegőben.

A Kővirág-teremben találunk egy forrást is. Melynek vízhozama 1.5 l/h, de nagy esőzések idején elérheti a 17.8 l/h - ez az érték az idáig mért legnagyobb vízhozam. A csapadék a felszínről körülbelül négy nap alatt ér le ill. jelenik meg a forrásban. A forrás mellett szintén találunk egy hőmérőt és egy radonmérőt. A forrásvíz hőmérséklete 12 °C. A forrás vize a Kadič-szakaszba folyik el. A barlang felső szakaszának téli-tavaszi hőmérséklete 12 - 12.5 °C. A mélyebb részeké 13.1 °C, ez a hőmérséklet nagyjából állandó.

A barlang élővilága kb. 15 Kis-patkósorrú denevérből (Rhinolophus hipposideros), 6 Erdei peléből (Dryomis nitedula) és pókokból, rovarokból áll. Ott jártamkor a Közönséges denevérrel (Myotis myotis) is találkoztunk, de ez rendkívül ritka itt. A denevérek főleg a felső részben találhatók, szabálytalanul elszórva.

A jelenleg bejárható barlanghossz legmélyebb pontja a forrás, relatív mélysége 45 méter, ha a Kadič-szakasz kibontásra kerül, akkor 53 méter lesz a legnagyobb relatív mélysége a barlangnak. A Benedek Endre-terem legvégén találjuk a Disznófürdőt, a barlangnak ez a pontja az avató rész, ide bemásznak az újoncok, és a forrásból egy-egy vödör vizet zúdítanak rájuk, itt többször próbálkoztak már bontással, egyelőre jelentősebb eredmény nélkül. A kitermelt kövek és agyag jelen pillanatban kiszállításra vár, de ehhez vissza kell szerelni a drótkötélpályát, melyet esztétikai szempontok és a korrózió miatt korábban a BEBTE kiszerelt.

A teremben található Benedek Endre tiszteltére elhelyezett emléktábla, melyet 1992. május 10-óta, vörösmárványból. A Benedek Endre-teremben mesterséges építmény is látható, a Hókunyhó, mely a gipszkristályok átláthatóságát szemlélteti. Ez egy gipszből álló alagút, melybe zseblámpát helyezve az átvilágítja a köveket.

Látható még egy kő is, ennek belsejében gipsztűk vannak, melyek érzékenyek a hangra. A normál beszéd hangra ugyan nem törnek, aprózódnak a kristályok, de elképzelhető, hogy egy Deep Purple koncertet már nem bírnának ki. Egyébként ugyanilyen gipsztűk találhatók a József-hegyi-barlangban. Csak ott még sokkal jobb állapotban.

A teremben megfigyelhető a K-NY irányú törésvonal, mely mentén a Strázsa-hegyi-bg. lassan rácsúszik a Sátorkőpusztai-barlangra. A két üreg évezredekkel korábban összetartozott, de mára a tektonikai mozgások hatására, körülbelül 20 méteres szint eltolódás figyelhető meg. Miközben Gyarmati György magyaráz, úgy érzem, bárcsak mindenhol ilyen lelkesek lennének az emberek. A BEBTE maximálisan megtesz mindent a barlang és környékének védelme érdekében. Nem sajnálva semmilyen áldozatot a természet védelméért. Elmondták egyik nagy álmukat is, hogy barlangi mentőszolgálatot szeretnének létrehozni Dorog környékén. Nem a MBMSZ-szel szeretnének konkurálni, hanem helyzeti előnyüket kihasználva segíteni a bajba jutott személyeken, amíg megérkezik a BMSZ. a helyszínre. Nagyon jónak tartom az ötletet, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy Magyarország más vidékein is alakítani ilyen mentőszolgálatot, hiszen akár perceken is múlhat egy-egy sérült élete. Ahogy a BEBTE tagokat ismerem, látva lelkesedésüket, ha a BMSZ-szel sikerül megállapodniuk, akkor létre is fogják hozni a mentőszolgálatot.

A Benedek Endre-teremből alig lehetett elráncigálni engem, annyira lenyűgözött a látvány. Percekig csak álltam és bámultam a szebbnél szebb kiválásokat. Kifelé elgondolkoztam azon, hogy ezek az emberek értették-e, hogy több millió éves emlékeket tettek tönkre. Azt hiszem nem. Kijutottunk a felszínre. Furcsa érzéseim voltak, ahogy öltöztem át, egy - még így is - gyönyörű barlangot láttam. Ez egy furcsa boldogsággal töltött el, de a barbár, felesleges rombolás iszonytatóan elkeserített. Valahogy eszembe jutottak az összetört buszmegállók, metró kocsik. Persze egy geológus vagy barlangász szemével nézve nem egyenértékű a két rombolás. De ha belegondolunk, az egyiket bármikor követheti a másik. Így az írásom végén ismét csak oda tudok visszatérni, hogy a médiáknak, a felnőtt társadalomnak el kéne azon gondolkodnia, hogy ezen a bolygón fogunk még egy darabig élni. És ha a fa tetején ülve vágjuk magunk alatt az ágakat, akkor előbb-utóbb leesünk…

Forrásjegyzék:

Jakucs László - A hévforrásos barlangkeletkezés (Hidrológiai közlöny XXVIII. évf. 1948. 1-4. szám)
Jakucs László - Szerelmetes barlangjaim
Jakucs László, Kessler Hubert - Barlangok világa
Kordos László - Magyarország barlangjai
Kraus Sándor, Lieber Tamás - Állapotfelmérési jegyzőkönyv a Sátorkőpusztai--barlangról és Strázsa-barlangról (1993. január 23.)
Nagy Géza - A Dorogi-medence földtani térképe (magyarázó), Kesztölc (10000-es sorozat), MÁFI, 1968, Bp.
Tégen Katalin - A Dorogi-szénmedence geológiája és a vízveszély geológiai okai (1995-ben beadva a Földtani Örökségünk pályázatra)
Tégen Katalin - A Kis- és Nagy Strázsa-hegy földtani természeti értékei (1994-ben beadva a Földtani Örökségünk pályázatra)

A pályázatom elkészítéséhez nyújtott segítségükért, a következő személyeknek tartozom köszönettel:

Bihari György (KTM, Természetmegőrzési Osztály)
Fogel Péter (BEBTE egykori elnöke)
Gyarmati György (BEBTE tag)
Lieber Tamás (BEBTE elnöke)
Simon Gáspár (Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság)
Szőts András (Magyar Geológiai Szolgálat)
Tégen Katalin

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu