A Vadálló-kövek

A Visegrádi-hegységben Dömöstől felfelé a Prédikálószék irányában, annak egyik hegyvállán található vulkáni eredetű andezit agglomerátumból kipreparálódott sziklákat láthatunk, melyeket Vadálló-köveknek neveztek el. Ennek tagja az egyik képen bemutatott sziklatorony, mely a “Fordított felkiáltójel” nevet viseli.

Az andezit vulkanizmus 12 millió évvel ezelőtti aktív működési szakaszában az egykori tűzhányóból finomabb tufa, és durvább törmelék szóródott ki hol vegyesen, hol váltakozva, mely lerakódva összecementeződött. A kötőanyag a finom vulkáni por és a láva.

Később a vulkán felrobbant, és hatalmas kaldera jött létre, s ennek egyik peremét alkotják a bizarr formájú Vadálló-kövek. A sziklasor belső fala mentén (a Szőke-forrás völgyének irányában) az eróziós hatások (fagyás, hőmérsékletingás, növényzet, csapadék, lejtős tömegmozgás, stb.) során leváló kőzetdarabok gravitációsan lefelé mozogtak. A meredek sziklagerinc egyes részei jobban elmállottak, lepusztultak, mint máshol. Ennek oka, hogy a kötőanyagként szolgáló finomabb törmelék, a tufa jobban mállik, mint a kihűlt láva anyagából megszilárdult nagyobb kőzettömbök, ezért ott maradtak vissza a sziklatornyok, ahol egy-egy nagyobb szikla akadályozta a felületi lepusztulást, s csak oldalirányból hatnak a lepusztító külső erők. A “Fordított felkiáltójel” mellett másik ismertebb torony az “Attila sisakos feje”, és az “Árpád trónja”, ami egy szélesebb, masszívabb torony.

Varga László

     

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu