A tatai Kálvária-domb

A Gerecse egyik legérdekesebb természeti értéke, a tatai Kálvária-domb, ahol védett szabadtéri geológiai múzeumot rendeztek be. Itt a földtörténeti középkorban, a mezozoikumban a felső triásztól a felső krétáig (kb. 200 – 67 millió év közötti időszak) terjedő csaknem teljes tengeri üledékes kőzetréteg-sort tártak fel a bányászat, majd később a szabadtéri geológiai parkká alakítás közben. Az itt talált vörös jura mészköveket csiszolva díszítőkőként alkalmazták régebben, főként ajtó és ablakkeretek, lábazatok, valamint belső burkolatok díszítésére. Innen ered a hegy korábbi elnevezése; Márvány-hegy.

Az alsó bányaudvarban a felső triász korban képződött fehér, szürkésfehér dachsteini típusú mészkövet is fejtették a XX. század első felében. Ezt elsősorban útalapozásra használták fel. E mészkő a Kálvária-dombon található legidősebb kőzetkifejlődés, mely az egykori sekély tenger lagúnáinak aljzatán leülepedett mésziszapból alakult ki kb. 200 millió évvel ezelőtt. Ebben a kőzetkifejlődésben tárták fel a Megalodus-barlangot, mely a benne található ősmaradványokról, a kipreparálódott megalodus kagylókról (magyarul szívkagylókról) kapta a nevét.

A Kálvária-dombon sokféle kőzetféleséget figyelhetünk meg, s bennük sok ősmaradványt, elsősorban ammoniteseket, amelyek a földtörténeti középkor tengereinek legjellemzőbb élőlényei voltak, s a korszak végén ugyanúgy kipusztultak, mint a dinoszauruszok.

Az egykori hatalmas bányaudvart ma parkosították, s az ország más területeiről is szállítottak ide egy-egy hatalmas kőzettömböt (kőmonolitot), ami a különböző magyarországi tájak jellegzetes, érdekes kőzetkifejlődéseit, ásványi nyersanyagait mutatja be a látogatók számára. Az idősebb dachsteini mészkőre települve, az alsó és a felső bányaudvar között láthatunk egy körülbelül 6 méteres vastagságú vörös jura mészkőréteget, ami a földtörténeti középkor tengerében, a Tethys-tenger mélyebb övezetében keletkezett, és kialakulása körülbelül 30 millió évig tartott, vagyis 1 millió év alatt átlagosan 20 centiméter üledék rakódott le. E rétegek vörös elszíneződését a szervesanyag-tartalom hiánya, illetve az oxidatív körülmények, a magas vastartalom felhalmozódása okozza. E vékony rétegekben is – ha közelről szemügyre vesszük – több eltérő tulajdonságú kőzetkifejlődést különböztethetünk meg. A rétegsor alsó részében középső liász vörös krinoideás mészkő, felette felső liász vörös, erősen agyagos, mészkőgumós márga van, majd erre alsó dogger vörös mangángumós mészkő települt. Ezt a felsőbb rétegekben tűzkő váltja fel, melyek az egykori tengerben élő lebegő (plankton) életmódot folytató radioláriák (kovavázas egysejtűek) óriási mennyiségű elhalmozódásából jött létre. E kőzetréteg külön érdekessége, hogy felszínre bukkanási helyén, a Tata környékén élt kőkori és rézkori emberek őskori kovabányát nyitottak, és innen látták el magukat a fegyver és eszközkészítésre alkalmas, kemény, élesen törő nyersanyaggal, a kovakővel. Az egykori kovabánya, valamint az ősember bányászati eszközei a geológiai park területén szintén bemutatásra kerültek. Később a felső bányaudvarban látható sekélyebb tengerben keletkezett mészkőrétegek rakódtak le a felső jura időszakban (195 millió éve), melyekben crinoideak (tengeri liliomok) és brachiopodák (pörgekarúak) figyelhetők meg.

A földtörténeti középkor utolsó szakaszából, a kréta korból is maradtak fenn üledékek, és rendkívül érdekesek azok az abráziós formák, amelyek az alsó kréta korban, az egykori sziklás tengerparton a hullámmozgás következményeiként alakultak ki. A sekély tengervíz sziklaaljzatára tapadó algaszőnyeg egykor gazdag élővilágnak szolgált táplálékul, s erről tanúskodik, hogy a mélyedésekben a hullámverés rengeteg elhalt kagyló, csiga, pörgekarú, tengeri liliom, tengeri sün és lábasfejű mészvázát sodorta össze. Elsősorban a szabadon álló jura sziklafalon, de máshol is jól megfigyelhetők az egykori tektonikus tevékenységek által kialakított formák, melyeket főként a különböző korú rétegek, például a triász és a jura, vagy a jura és a kréta korú rétegek határán következtek be, és jellegzetes, töréses, vetődéses formákat hoztak létre. A tektonikus tevékenységek eredménye a sekélyebb és mélyebb tengeri eredetű üledékek kialakulásának váltakozása, és az is, hogy a kőzetrétegek kibillentek eredeti, vízszintes helyzetükből, valamint az, hogy a liász kőzetek erodált felszínére a dogger kori vékony lemezes padokban rétegződött üledékek diszkordanciával (szögeltéréssel) települtek.

Megfigyelhetünk egy szép vetősíkot, s a törések, vetődések mentén termálkarsztos oldásformákat, így például gömbüstököt, oldáscsatornákat, kalcitkiválásokat a repedések felületén.

A Kálvária-dombot fiatalabb kőzetrétegek, elsősorban agyag, homok és kavicsrétegek ölelik körül, melyek főként a pannóniai beltenger üledékei, később pedig a Duna hordalékából maradtak vissza. Ha elsétálunk a gimnázium és a tatai Öreg-tó felé, akkor több méter vastag forrásmészkő, vagy más néven édesvízi mészkő rétegeket figyelhetünk meg, amelyek szintén a földtani természetvédelmi érték részei, és a mezozoós mészkőrög peremén kialakult törések mentén feltörő hévizekből váltak ki, bekérgezve az akkori növényvilágot. Mára természetesen a növények elpusztultak, de a finom mészréteg megőrizte az egykori sások, nádak, mohák és egyéb növények eredeti formáit.

Varga László

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu