A kőből emelt naptár

A KŐBŐL EMELT NAPTÁR

„Stonehenge ugyanolyan magányosan áll a történelemben, min amilyen magányosan a széles Salisbury-fennsíkon”- jegyezte fel ottjártakor naplójába az amerikai író, Henry James. A stonehenge-i kövek már építésük idején, Kr.e.1900-1600 között is magányosan magasodhattak a fennsík fölé. A kopár, széljárta, sovány talajú Salisbury- fennsíkot ugyanis már az újkőkorban sem fedte összefüggő erdőség. Épp a nyílt, fátlan terep tette lehetővé, hogy ott a kőkorszaki ember megépítse a maga különös csillagászati „obszervatóriumait”.

A mészkősík azonban csak „telket” biztosított, építőanyagot nem. A kőoszlopok részben egy 40 kilométerre fekvő dombság homokkövéből. Részben pedig a majdnem 300 kilométer távolságban fekvő dél-walesi hegek dolerit nevű vulkáni kőzetéből származnak.

A több korszakban emelt kőépítménynek napjainkra csak részei maradtak fenn: a legbelső kőkoszorú, a patkó alakban elrendezett öt darab, ajtókeretre emlékeztető hármaskő (trilit), a központban fekvő Oltárkő, illetve a kőkör északkeletre nyíló bejárata előtti 6 méter magas Sarokkő.

Ez utóbbi csillagászati jelentőségét William Stukeley orvos-természetbúvár már 1871-ben felismerte. Az Oltárkő felől szemlélve ugyanis a nyári napforduló hajnalán a Nap éppen a Sarokkő csúcsa fölött lép a látóhatár fölé. Napjaink táblázatokkal teli csillagászati évkönyveit ismerve különösnek tűnhet a kőkör, ám az akkori embernek ez lehetett a legtermészetesebb „naptár”. Stonehenge Henry James említette magányát szerencsére idegenforgalmi látványosságként is őrzi. A parkolókat ugyan a térszín alatt alakították ki, a kőkörhöz aluljáró vezet, így aki megáll a kövek tövében, ma is egy magányos síkon tekinthet körbe.

Dr. Nemerkényi Antal
Európa - Kossuth Kiadó, 2000. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu