Lipari vulkánokon

LIPARI VULKÁNOKON

A 30-50 kilométerre Szicília északi partjai előtt sorakozó és legnagyobb tagjáról elnevezett szigetcsoportot az olasz térépek Isole Eolie, vagyis Eoli-szigetek néven tüntetik fel E széljárta vidék volt ugyanis Aiolosz szélisten birodalma, aki többek között Odüsszeusznak is juttatott egy széllel teli zsákot hazafelé tartó útjához. A szigetcsoportnak azonban nem ez az egyetlen mitológiai vonatkozása. Hiszen a görögök nyomán, akik az egyik itteni szigeten vélték megtalálni Héphaisztosz műhelyét, a rómaiak is ide helyezték kovácsistenük székhelyét. Így lett Vulcanus előbb csak maga a sziget – Vulcano –, majd a tűzhányó-tevékenység névadója.

Az öt nagyobb és 13 kisebb vulkáni sziget – összterületük 117 km2 – bőven elférne Budán, a fősziget, Lipari pedig akkora, mint a legnagyobb budai került, Óbuda.

Liparin a vulkáni működés már évezredekkel ezelőtt elcsitult. Az egykori robbanásos kitörésekre csak a hegyoldalnyi kőfejtőkben bányászott, vakítóan fehér horzsakő, valamint a vékony zsinórokban föllelhető, feketén csillogó vulkáni üveg, az obszidián emlékeztet.

A legenda szerint Lipariról a kénes kigőzölgéseket lehelő ördögöt – mert hát ő rejtőzött volna e jelenségek mögött – a 6. században egy szent életű remete, bizonyos Kalogérusz űzte át az akkor még lakatlan Vulcano szigetére.

Valóban, az "ördög kénbűzös leheletét" már akkor érezzük a Vulcano felé tartó hajón, amikor a sziget még fel sem tűnt a láthatáron. A partraszállás után pedig hamar kiderül, hogy Vulcanón – szó szerint – forró a talaj a lábunk alatt. A kikötőben forró fumarolák hevítik, bugyborékoltatják a tengervizet, sőt segítségükkel még konzerveket is melegíthetünk.

Vulcano majdnem 400 méter magas hamukúpja az utolsó, 1888-1890 közötti kitörések során keletkezett. A kráterperemen feltörő, az utóbbi években egyre aktívabb kénes kigőzölgések sokszor a kilátást is elzárják, és a tenger csak akkor bukkan elő, amikor Aiolosz szélisten elfekteti a kisistergő gőzöket.

A Lipari-szigetek igazi látvánoyssága azonban a mindössze 14 km2-es Stromboli. A sziget egyetlen hatalmas, 3000 méter magas tűzhányókúp, melynek azonban csupán legfelső 900 métere megasodik a tenger szintje fölé. A Stromboli kráteréhez vezető ösvény az úgynevezett "tűzcsúszda" mellett kanyarog fölfelé. E csúszdán pereg, gurul, görgetődik a tenger felé a kráterekből éppen felszínre juttatott vulkáni törmelék, salak, néha pedig egy-egy sistergő lávatömb is. A csúszdán szinte állandó a "csúcsforgalom", hiszen fönt, a 900 méteren magasodó kráterteraszon három nyílás – az olaszok ezeket találóan "boccának" , vagyis szájnak nevezik – termeli jóformán folyamatosan az elszállítandó anyagot. A Stromboli méltán viseli Humboldttól származó nevét: "a Tirrén-tenger világítótornya".

Dr. Nemerkényi Antal
Európa - Kossuth Kiadó, 2000. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu