A jégkorszak felfedezése

A JÉGKORSZAK FELFEDEZÉSE

A 19. század közepéig a földrajz és geológia tudósainak fogalma sem volt arról, hogy a nem is túl távoli földtani múltban bolygónk ma sűrűn lakott tájain olyan viszonyok uralkodtak, mint az éppen akkor megismert rettenetes északi- és déli-sarki jégvilágban.

Egy fiatal svájci geológus, a Berni-Alpokban felnőtt Louis Agassiz volt az, aki az 1830-as években először figyelt fel arra, hogy az alpi gleccserek völgyei jóval hosszabban folytatódnak a hegység peremei felé, mint amennyire azokat a jégnyelvek ma kitöltik. A völgyekben jég szállította törmelékek – morénaüledékek – ma messze az Alpoktól találhatók, néha alföldi területeken is. Az Alpok jégárak uralta tájain edződött szeme mindenütt azonnal felismerte a belföldi jég tevékenységére utaló jeleket. Biztos érzékkel emelte fel a közettörmelék kupacokból a jellegezets, jég karcolta kavicsokat. Északnyugat-Európában mindenütt a völgyek oldalába vájt hatalmas karcokat, sávos bevágódásokat talált, amiket a valamikor ott terpeszkedő és lassan mozgó jégnyelvek martak a meredélyekbe. Mindezt olyan tájakon, ahol még a legkeményebb telek is legfeljebb 1-2 méteres, tavasszal gyorsan olvadó hótakarót hoznak csupán.

Lassan kialakította elméletét egy korábbi időszakról, melyben a jég volt az úr. Több könyvben, előadásban és népszerűsítő cikkben leírt véleménye szerint a nem is túl régi geológiai korban az Északi- és a Déli-sark felől az összefüggő jégtakaró nyomult messze délnek, illetve észak felé. A sarkok közelében lévő szárazföldek – Tűzföld és Patagónia déli része, Észak-Európa, Szibéria és Észak-Amerika – nagyobb része állandó jég alá került. A magashegységeket – például az Alpokat – teljesn elfedte a hó és a jég. A zord kegyetlen földi időszakot jégkorszaknak nevezte el. Nagyrészt grandiózus látomás volt ez, de igen sok érvvel alátámasztva.

Kezdetben elutasításra talált. Számos kiváló korabeli geográfus és geológus fantazmagóriának tartotta elméletét. Sokakat azonban meggyőzött, elsősorban azzal, hogy régóta ismert, de nehezn magyarázható tények felvetette kérdésekre adott egyszerű választ.

Agassiz kitartó küzdelme, az egyre több bizonyíték, amit gondolatai alátámasztására felsorakoztatott, végül eredményre vezetett. Az egyik legtekintélyesebb tudományos intézmény, az amerikai Harward Egyetem professzoraként fejezte be sikerekben gazdag életét, 1873-ban. Azt már nem élhette meg, hogy a geológusok kimutatták, az ő vizsgálataiból megismert pleisztocén jégkorszak nem az egyetlen eljegesedésekkel jellemzett geológiai periódus volt Földünk történetében. Alapjában véve az Agassiz értelmezte jegyek alapján még legalább 4 korábbi jégkorszak nyomait sikerült kimutatni, ráadásul ezek között olyanokat is, amik évmilliárdokkal ezelőtt sújtották bolygónkat.

Galácz András
(Óceánok-Sarkvidékek - Kontinensről kontinensre -,
Kossuth Kiadó, 2003. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu