A Holdvilág-árok

A HOLDVILÁG-ÁROK

Kevesen tudják, hogy a Pilis egyik leglátványosabb és legromantikusabb helye a Pomáz és Pilisszentkereszt között elhelyezkedő Holdvilág-árok, mely a Lom-hegy (589 méter), Bölcső-hegy (580 méter), Nagy-Csikóvár (556 méter) vonulat DNy-oldalának vizeit gyűjti össze.

Nemcsak a helyenként függőleges sziklafalakkal határolt szűk kanyon jellegű szurdok látványa adja meg varázsát, hanem a régmúlt korok egyelőre kevéssé feltárt számos emléke is. A megközelítőleg ÉK-DNy-irányú völgyrendszer bejárata Pomáztól ÉNy-ra, Kiskovácsi-pusztánál van, ahol a túrázni vágyók kocsijukkal leparkolhatnak a bevezető út mellett, ahol egyébként buszmegálló is van. Itt kezdhetjük meg eleinte könnyű, később egyre nehezebbé váló túránkat, melynek nehézségét az esők utáni felázott agyagos talaj fokozhatja.

Eleinte házak között, majd fiatal erdős részen haladunk, sajnos az ilyen helyekre jellemző szeméthalmok nem kerülhetik el figyelmünket. Hamarosan beérünk a Holdvilág-árok kezdeti szakaszába, ahol ösvényünk a völgyoldalak eleinte lankás lejtői között halad. Mellettünk kis patak csordogál a kövek között el-eltünedezve. A közelmúltban egy nagyobb esőzéskor olyannyira megáradt, hogy az út egy részét elmosta, s néhány kisebb, fából készült hidat is tönkretett. Északkelet felé, felfelé haladva a völgyben a falak egyre meredekebbé válnak, több helyen kisebb csuszamlások, suvadások figyelhetők meg a lejtőkön.

Hamarosan egy kis foglalt forráshoz érünk, mely folyásirány szerint egy kis jobb oldali völgy torkolatánál fakad. Innentől határozottan megváltozik a völgy arculata, ami a földtani felépítés következménye. A völgy alsó szakasza alsó-miocén korú tengeri ülepedésű agyagos homokban alakult ki. Erre települt a miocén közepén kb. 15 millió éve a hegységet felépítő vulkáni kőzetösszlet. Ennek alsó szintjét kb. 70 méter vastagságú andezit- és dácittufa képviseli, amelyben a völgy nagy része kialakult. Erre a vulkáni folyamat során felszínre kerülő nagy mennyiségű biotitot, amfibolt és piroxént tartalmazó andezitláva és -tufa, valamint vulkáni kőzetbombákat tartalmazó ún. agglomerátum rakódott le, amely a Szentendre-Visegrádi-hegység jelentős tömegét alkotja. (Az andezit piros, 1-2 mm-es gránátkristályokat (almandin) is tartalmaz, ami kisebb ún. torlatokban is felhalmozódhat.) Később, a miocén végén a terület részben tengerelöntés alá került, ahol a partok mentén sok ősmaradványt tartalmazó mészkő keletkezett, ennek rétegei Visegrád környékén találhatók meg jelenleg kb. 300 méteres magasságban. Ez egyben azt is jelzi, hogy a hegység tömege azóta legalább 300 métert emelkedett. Természetesen a felszíni pusztító erők jelentős mértékben koptatták a kőzetanyagot, létrehozva a mai formákat. A geológusok szerint az egykori vulkáni kráterek alig felismerhető formái a Keserűs-hegy - Nagy Villám - Dobogókő térségében találhatók meg, így a Holdvilág-árok az egykori rétegvulkán déli peremvidékén jött létre.

E kis szakmai kitérő után folytatva utunkat a lankás völgyoldalakat egyre nagyobb, majd összefüggő sziklafalak között haladunk felfelé. A falakban jól megfigyelhetők a vulkáni tufa és kőzettörmelék a vulkanizmussal egy időben, záporvizek által áthalmozott rétegei. Hamarosan bezáródik a sziklafal, s egy vaslétrán kell feljebb mászni a völgy időszakos vízesése mellett. A létra mellett két mesterséges táró bejáratát láthatjuk. Az egyik a vízesés alól indul, míg a másik – Y alakú – kicsit előtte, a bal oldali sziklafalban. A rövid járatok létesítésének ideje és célja még vitatott. Eleinte érckutató tárónak, vagy bányának tartották, de mivel sem a közelben, sem a Szentendre-Visegrádi-hegység egész területén nem ismerünk ércelőfordulást, ez nem valószínű. A járatokban talált ősi rovásírásjegyek alapján honfoglalás, esetleg római korinak is vélhető.

A létrán felmászva megváltozik a völgy jellege. A falakat itt már kemény agglomerátum alkotja, melyben 1-1,5 méter széles, több méter magas kanyon alakult ki, melynek szálkő alján haladhatunk tovább, kisebb vízeséseken, surrantókon felmászva. Hamarosan egy elágazáshoz érünk. Innen a turistajelzésen el lehet jutni a Lajos-forrás melletti Ságvári Endre turistaházhoz, s távolabbi túrákat is tehetünk. Mi azonban visszafordulunk, s a vízesés feletti kis hídon átkelve rövid séta után egy kőbánya jellegű sziklafalhoz érünk, melynek a múlt század első felében még csak a teteje látszott, kis sziklakibúvásként. Ezen a helyen 1941. óta folynak meg-megszakadva ásatások, melyek nagyrészt Sashegyi Sándor (1900-1958) pomázi amatőr régész nevéhez fűződnek, aki majdnem a haláláig végezte kutatásait. Anonymus leírásaira támaszkodva úgy vélte, hogy ezen a helyen van eltemetve Árpád, a honfoglaló magyarok vezére. Anonymus 1203-ban kelt írása szerint …eltemették egy kis folyó feje felett amely kőmederben folyik alá Attila király városába… . Kutatásai szerint Attila a hunok királya nem az egykori Aquincum térségében ütötte fel sátorát, hanem Pomáz környékén. Kőmedres patak-folyó pedig nem sok ismert a környéken, hiszen a Pilis-Szentendre-Visegrádi-hegységben ilyen jellegű völgy a Holdvilág-árkon kívül csak a dömösi Rám-szakadék, a Pilisszentkereszt melletti Szurdok, illetve a Salabasina-árok. Sashegyi terepbejárásai során számos leletre hívta fel a figyelmet. Ezek közé tartozott egy a műúttól 50 méterre az árok felé talált ember alakú faragott ún. kőbálvány, mely sajnos 1944-ben a szentendrei kőzúzó malomban végezte. Sashegyi a Holdvilágárok feletti sziklakibúvás előtti törmeléket kb. 8 méter vastagságban pucoltatta el. Ennek során feltárult az egyértelműen mesterséges faragással alakított sziklafal, melyben kaptárfülkék, felső teraszán újabb kőbálvány, két függőleges aknából és kisebb teremből álló mesterséges üreg mellett egy kőtömbökkel betemetett sírra is rábukkant. Ebben egyetlen csontvázat talált, amely az akkori meghatározás alapján „előázsiai rassztípusú” volt. Sajnálatos, hogy Sashegyit igen sok támadás érte, munkáját komolytalannak ítélték meg, s így ásatásait inkább saját pénzből, s kevés állami finanszírozással végezhette, rengeteg egyéb akadályoztatás mellett. Megbecsülést csak halála után kapott; Pomázon iskolát neveztek el róla.

A sziklafal térségében napjainkban is végeznek kutatásokat. Ennek során a fal ÉNy-i fala mentén bontották meg a törmeléket, újabb faragott sziklafalat, s mellette több, faragott medence jellegű formát tártak fel. Az ásatási területtől ÉNy felé haladva egy ősi kőbányához juthatunk, amit Sashegyi az ott talált cseréptöredékek alapján római korinak vélt. Még tovább haladva a kőbánya előtti szekérúton a Holdvilág-árok már említett oldalvölgyébe érünk. Itt újabb kőmedence, faragott lépcsők és sziklák igazolják az egykori ősök itteni tevékenységét. Ezektől az emlékektől vagy a völgy meredek árkában juthatunk vissza a Holdvilág-árokba, vagy a szekérúton lefelé.

Remélhetőleg hamarosan újabb leletanyagot szolgáltatnak a most megkezdett ásatások, hogy újabb adatokat kaphassunk honfoglaló őseink, vagy a római birodalom itteni történetére vonatkozóan.

Sásdi László

 
 

© 1999-2007 BEBTE www.bebte.hu