Folyók, tavak, hévizek, belvizek...

FOLYÓK, TAVAK, HÉVIZEK, BELVIZEK...
Magyarország vízrajzi adottságai

Mifelénk a vízzel két gond lehet - tartja a népi bölcsesség. _ vagy az, hogy túl sok van belőle, vagy az, hogy túl kevés. Manapság hozzátehetünk egy harmadik gondot: vizeink fokozódó szennyezettségét is...

A felszíni és felszín alatti vízkészlet ugyanis a természeti környezet egyik legsokoldalúbban hasznosított - és így talán leginkáb veszélyeztetett - eleme. A vizek hasznosítása az ivó-, hűtő- és ipari víztől az öntözésen, közlekedésen és szállításon át az üdülő- és gyógy-idegenforgalomig terjed.

Magyarország folyóhálózata

A medencejelleg hazánk vízrajzát is meghatározza. A vizek a hegységkeret felől a központi, legalacsonyabb tengely, a medence belseje felé folynak. Magyarország felszíni vízkészletének 90%-a "behozatalból származik": a szomszéd országokból érkező folyók szállítják hazánk területére. A "behozatal" kedvezőtlen hatása, hogy a vizekkel együtt jelentős mennyiségű szennyeződést is "importálunk"!

Magyarország és a Kárpát-medence vízhálózatának tengelye a Duna. A Duna magyarországi szakasza 417 km hosszú, ebből 140 km esik a szlovák-magyar határszakaszra. A Duna magyarországi szakaszán csak néhány hazánkban is hosszabb utat megtevő folyót fogad magába (Rába, Sió, Dráva, illetve az Ipoly). Hosszú alföldi szakaszán egyetlen jelentősebb patak sem táplálja.

A Duna vizét elsősorban ivó- és ipari vízként hasznosítjuk (Győr, Budapest és környéke, sőt vezetéken Pécs vízellátása, a paksi atomerőmű hűtővízkészlete stb.). A Duna egész magyarországi hosszában és - az őszi alacsony vízállás és az esetleges téli jégborítás kivételével - egész évben hajózható. A folyam tengeri kijáratot nyújt hazánknak, e kijárat azonban a világkereskedelem fő központjától távol eső Fekete-tengerre nyílik.

A Duna életében az eddigi legnagyobb beavatkozást hazánk területén a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer tervei jelentették. A közös magyar-csehszlovák beruházásként még az 1970-es években megkezdett építkezés máig megoldatlan környezeti és poitikai problémákkal terhes örökség.

Az ország második legnagyobb folyója, a Tisza, lomha, kis esésű, szélsőséges vízjárású folyó. Magyarországi szakasza 596 km. A Tiszát széles árterén holtágak, morotvák kísérik, melyeket többnyire a XIX. századi szabályozás során vágtak le a folyóról.(A folyószabályozás eredményeként a Tisza az eredeti hosszának majdnem 40%-ával lett rövidebb!)

A Tiszába Szolnok fölött jobb (az egyetlen bal oldali kivétel a a Szamos), alatta pedig bal oldalról ömlenek nagyobb mellékfolyók: a Bodrog, a Sajó és a zagyva, illetve a Körös és a Maros. Szolnok alatt a Duna-Tisza közéről legföljebb kis patakok ömlenek belé.

A Tisza gazdasági hasznosítását szélsőséges vízjárása erősen hátráltatja. (Tiszabecsnél még 124-szer, Szegednél "már csak" 54-szer annyi vizet szállít nagyvízkor, mint kisvíz idején.) A Tiszáról leágazó csatornák (Nyugati- és Keleti-főcsatorna) jelentős szerepet játszanak az öntözésben. A Vásárosnaményig hajózható Tisza hajóforgalma elsősorban belföldi jelentőségű. A tiszalöki és a kiskörei vízlépcső megépítése elsősorban az öntözét, valamint a kedvezőbb hajózási feltételek megteremtését szolgálta.

Mindkét nagy, hajózható folyónk egymással párhuzamosan észak-déli irányban szeli át az országot. A jelentősebb kereskedelmi forgalmat a nyugat-keleti irányú vízi összeköttetés hiánya erősen hátráltatja.

A magyarországi folyókon évente két jelentősebb árhullám vonul le. A kora tavaszi (márciusi) árvizet az alpi-kárpáti, valamint a hazai hóolvadás okozza. Mivel jégzajlás, jégtorlódás kísérheti, jeges árvíznek nevezzük. Ilyen jeges árvíz okozta 1838 márciusában Pest árvízkatasztrófáját.) A kora nyári árvíz (zöldár) a nyár eleji csapadékmaximummal van kapcsolatban. A Dráván - a mediterrán esők hatására - októberben is levonul egy kisebb árhullám.

Tavaink

A magyarországi tavak - földtörténeti értelemben - kivétel nélkül fiatalok, alig pár tízezer éve alakultak ki. Keletkezésük szerint több csoportba oszthatók:
- szerkezeti mélyedéseket kitöltő tavak (a Balaton, a Velencei-tó),
- elgátolt medencét kitöltő tavak: (pl. a folyami hordalékkúpokkal elrekesztett Fertő, a csuszamlással elgátolt Arlói-tó Ózd környékén),
- lefűződött folyókanyarulatokban kialakult morotvatavak (pl. a Kalocsa környéki Szelídi-tó),
- alföldi mélyedéseket, homokhátak közti laposokat megülő szikes tavak (pl.a Szeged melletti Fehér-tó, a Nyíregyháza melletti Sóstó),
- langyos vagy meleg vizű forrástavak (a Hévízi-tó, a miskolctapolcai forrástó),
- dolinatavk (a Vörös-tó az Aggteleki-karszton),
- mesterséges tavak (pl. a hortobágyi halastavak, a Tisza-tó, a budapesti Feneketlen-tó).

Tavaink sekély vizűek, emiatt télen viszonylag hamar befagynak, nyáron ellenben gyorsan felmelegszenek. Ezt hasznosítja a nyári szezonban az idegenforgalom, azonban a Balatonon és a Velencei-tó parti sávjában a nyári túlzsúfoltság már környezeti problémát jelent (lég- és vízszennyezés, szemételhelyezés).

Mindhárom nagy tavunk felszínéről évente több víz párolog el, mint amennyit a csapadék pótolni tud. A hiányt a beömlő patakok és a talajvíz csak részben egyenlíti ki, ezért vízállásukat zsilipekkel szabályozzák. A Velencei-tó vizét emellett rendszeresen karsztvízzel pótolják.

Rejtett és veszélyeztetett kincseink, a felszín alatti vizek

Magyarország medencejellege és földtani felépítése következtében felszín alatti vizekben rendkívül gazdag, sőt gyógyvizekben Európa egyik leggazdagabb országa.

A legfelső vízzáró réteg fölötti talajvíz átlagos mélysége 3-6 m, a folyók árterén azonban a talajvíz mindössze 1-2 m, dombhátakon viszont 8-10 m mélyen rejtőzik. A talajvíztükör a csapadékmennyiség függvényében ingadozik. A talajvíz korábban az ivóvíznyerés legfontosabb forrása volt, azonban a felszínről bemosodó szennyeződés (pl. a túlzott műtrágyahasználatból fakadó nitrát- és ammóniaszennyeződés) szinte mindenütt ivásra alkalmatlanná tette.

Emiatt felértékelődött a nagyobb mélységekben tárolt rétegvizek, elsősorban a nagy nyomás alatti artézi vizek szerepe. Az artézi kutak száma meghaladja az 50 ezret. A rétegvíz az ivóvízellátás legfontosabb tartaléka.

A 20°C-osnál melegebben felszínre fakadó vizeket a hévizek csoportjába soroljuk.

A nagy mélységből érkező vizek hőmérséklete akár 70-90 °C-os is lehet (pl. a budapesti Városligetben [Széchenyi-fürdő] 1250 m mélyről 76 °C-os, Zalakaroson 2370 m mélységből 96 °C-os víz tör fel). E vizek értékes ásványi anyagokat tartalmaznak (szénsavas, vasas, timsós, jódos, kénes vizek), így gyógyászati célra rendkívül akalmasak.

A felszín alatti vizek között külön csoportot alkotnak a mészkőhegységek gyomrában rejtőző karsztvizek. A felszíni vizekben szegény mészkőhegységekben a karsztvíz ivó- és ipari vízként egyaránt fontos (Budapest, Eger, Miskolc, Pécs részbeni ivóvíz- vagy pl. a várpalotai erőmű ipari vízellátása). A gyógyforrásokat (Tata, Tapolca, Hévíz) tápláló karsztvizek és a bányászat konfliktusa csak hosszú idő után rendeződött.

Egy régi-új veszélyforrás: a belvíz

Az utóbbi években egyre gyakrabban szerepel az újságokban, a híradásokban a belvízveszély, vagyis az, hogy - elsősorban - az Alföldön - a talajvíz akár hosszú hetekre is óriási területeket önt el. E híradások gyakran úgy rácsodálkoznak a belvízre, mintha valami új jelenségről volna szó. Pedig a belvízveszélyt, amiről már a XVIII. századi mezőgazdasági szakkönyvek is szólnak, "újdonsággá" két dolog avatta. Egyrészt az átlagosnál szárazabb 1980-as, 90-es években jóval ritkábban lépett föl belvíz. Másrészt - ezzel is összefüggésben - az utóbbi évtizedekben olyan területeken is földművelésbe fogtak, ott is építkezni kezdtek, amelyeket korábban - éppen a belvíz miatt - rétként, legelőként hasznosítottak, ahol korábban nem álltak lakóépületek!

A belvíz tehát olyan természeti csapás, amelyet - legalábbis részben - mi magunk "hoztunk a nyakunkra"...

Dr. Nemerkényi Antal
(Európa közepén - Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004. nyomán)

 
 

© 1999-2006 BEBTE www.bebte.hu