A Visegrádi-hegység tetején - Dobogó-kő és Dobogókő

A VISEGRÁDI-HEGYSÉG TETEJÉN
Dobogó-kő és Dobogókő (2005. január)

Az idén is késett, de végül mégis megérkezett az igazi tél, kemény faggyal és tekintélyes mennyiségű hóval. Bár a fehér takarót a városokban többé-kevésbé eltakarították, a hegyekben jókora mennyiségben áll a téli sportok szerelmeseinek rendelkezésére. Múlt heti dobogókői sétánk során erről magunk is meggyőződhettünk.

Térségünkben kevés az olyan magaslat, amely hosszú ideig képes megtartani a havat, és még kevesebb azoknak a helyeknek a száma, ahol a téli sportok művelésére alkalmas terepet találhatunk. Az Esztergomtól 15 km-re lévő Dobogókő (Dobogó-kő) talán az egyetlen, mely nagyobb tömegek fogadására is alkalmas. Karbantartott sí- és szánkópályáival kezdők és haladók egyaránt felkereshetik, sőt az is jól érezheti itt magát, aki csak a havas táj szépségében szeretne gyönyörködni, igaz, ilyenkor jó, ha a turistaösvények valamelyikén, picit eltávolodunk a tömegtől.

A Dorogi- és Esztergomi-medence településein szinte nincs olyan ember, aki ne járt volna már Dobogó-kőn, ám minden bizonnyal kevesen vannak tisztában a terület földrajzának alapjaival, elnevezéseinek eredetével. Ezért tartottuk fontosnak, hogy egy rövid földrajzi áttekintést nyújtsunk a HÍDLAP olvasóinak.

Egy kis geológia

A miocén időszaki (12-15 millió éve) vulkanizmus során kialakult óriási kiterjedésű tűzhányót a földtörténeti közelmúltban megjelenő Duna vonala osztotta ketté, a mai Börzsönyre és Visegrádi-hegységre. Maga a vulkán napjainkra jelentősen lepusztult, és mivel évmilliókkal ezelőtt abbahagyta tevékenységét, nagyrészt el is vesztette jellegzetes kúp formáját (néhol azért ez még jól rekonstruálható). A Visegrádi-hegység, mely a Duna jobb partján található, szorosan összefekszik a magasabb és jóval kiterjedtebb Pilissel (ezért a turistatérképek is együtt említik) ám kőzeteinek különbözősége révén attól szerkezetileg merőben különbözik (a Pilis jól karsztosodó mészkőből és dolomitból, a Visegrádi-hegység andezitből épül fel).

A Visegrádi-hegység vulkanikus hegyvonulatai közül legmagasabbra Dobogó-kő emelkedik. Néveredetét sokan azzal hozzák összefüggésbe, hogy a hegység - ha emberi léptékkel mérve nem is észlelhetően, de - napjainkban is folyamatosan emelkedik, mozgásban van ("dobog").

Budapesthez és a műemlékekben, történelmi emlékhelyekben, tájképi szépségekben gazdag Dunakanyarhoz, valamint a pilisi medencék városaihoz (Esztergom, Dorog, Pilisvörösvár, Szentendre) való közelsége miatt méltán lett az egyik leglátogatottabb hegyi kirándulóközpontunk.

A Pilist és a Visegrádi-hegységet elválasztó Két-Bükkfa-nyergen keresztül létrehozott autóút, no meg a turistaházak, üdülők, kényelmes szállók kiépítése lehetővé tették, hogy valamennyi évszakban jól megközelíthető legyen, s így kedvelt célpont a természetkedvelő turisták, vagy akár az alkalmi kirándulók körében.

A magyar középhegységi turistáskodás bölcsője

1891-ben alakult meg a magyar turista szervezet, s a 699 méter magas Dobogó-kőt jelölték ki arra, hogy megépüljön rajta az első menedékház, ami 1898 nyarán el is készült. Dr. Eötvös Lórándról, a kiváló fizikusról és - talán kevesen tudják - szintén kiváló természetjáróról kapta a nevét. Nem sokkal később, a századforduló után sorra jelentek meg az újabb épületek, és már ezekben az években közel 240 kilométer hosszú jelzett turistaút-hálózatot alakítottak ki a környékén. Rövidesen meteorológiai állomást is létesítettek itt.

Hazánk egyik forgalmas téli sportközpontja is itt jött létre, az 1920-as években, ahová azóta is sokan jönnek síelni, szánkózni, újabban a kor divatja szerint hódeszkázni (snowboard) a jó fekvése és megközelíthetősége, valamint kedvező éghajlati adottságai miatt, mert a viszonylag magas csapadék és az alacsony, kiegyenlített hőmérséklete ideális hómegtartó hellyé teszik.

1926-ban Dobogó-kő szép kilátást biztosító ormán, kőpiramisba foglalva állították fel Téry Ödönnek, a magyar turistaság úttörőjének a bronzreliefjét.

Mára Dobogó-kő és környéke jelentősen beépült, de még így is tág lehetőséget nyújt az erre kiránduló, a nagy tömegeket elkerülni vágyó, a természet csendjébe visszahúzódni akaró ember számára (télen elég csak néhány száz méterre eltávolodni a zsúfolt sípályáktól, és máris egyedül vagyunk).

Erdei utakon, ösvényeken

Dobogó-kő platójának legmagasabb részén kialakított kilátóteraszról jó időben akár a Magas-Tátra távoli és halványan csillogó vonulatait is láthatjuk, míg előtérben a Duna szorosára tekinthetünk, és az azt közrefogó, meredeken leszakadó andezit hegyekre. Maga a Dobogó-kő szirtje is észak felé meredek peremmel törik meg, és egymás közelében sorakoznak a különleges látványosságot jelentő Thirring-sziklák és a Szerkövek. Alig egy-két órás sétával számos rendkívül látványos, nevezetes pontot érhetünk el, mint a Rám-szakadékot, a Prédikálószéket, a Vadálló-köveket, esetleg Árpád-házi királyaink egykori nyaralóhelyét, Dömöst, és a már pilisi oldalon lévő Klastrompusztát. Bármelyik irányt kiválasztva, képesek lehetünk a viszonylag kis alapterületű középhegységen akár egyetlen nap alatt áthaladni, érintve legszebb részeit.

Dobogókő környékét sűrűn hálózzák be a jól kiépített erdei sétautak, turista ösvények, ahol mindenki képességeinek és igényeinek megfelelő útvonalat választhat. Az utak mentén gyakran találunk forrásokat, pihenőhelyeket, ugyanakkor számos botanikai érdekességben gyönyörködhetünk.

A síparadicsom

Télen elsősorban a fehér sportok szerelmesei keresik fel Dobogókőt, vagy azok, akik az időjárási nehézségekkel, útviszonyokkal mit sem törődve a hóban is szívesen gyalogtúráznak, kirándulnak, esetleg kerékpároznak, egy-egy kellemes hétvégét, délutánt szerezve maguknak. Ez nem véletlen, hiszen a korábban említett városokból és a környékbeli falvakból kocsival alig fél óra, de gyalog is 2-3 óra alatt elérhetjük a hegység belső, központi részeit.

Bizony sokszor ők járnak jól, mert amíg télen a hegyek közötti szélesebb völgyekben, például a pilisi medencékben a sűrű, magas páratartalmú hideg, nehéz levegő megül, és rátelepszik emberre, élőlényre - szinte úgy érezzük, hogy az egész világra -, addig fenn a hegyekben egészséges, tiszta levegő, ragyogó napsütés fogadja a látogatót a hőmérsékleti inverzió miatt. (A melegebb levegő ugyanis könnyebb, fölfelé száll, és nem tudja kimozdítani helyéről a nehéz, hideg levegőt, tehát elsiklik fölötte.)

Sokan veszik az első síleckéket a dobogókői lesiklópályán, hogy aztán a távolabbi magashegyek - Tátra, Alpok - lejtőin próbálják ki tudásukat.

Sajnos az emberek nagy része télen bezárkózik a jó meleg szobába, és tavaszig csak akkor dugják ki orrukat, ha muszáj elmenniük otthonról, például a bevásárlás vagy a munkahely miatt. Pedig talán ebben az évszakban lenne a legfontosabb, hogy sokat legyünk a szabadban, hiszen nem elég a vitaminpirulákat és gyógynövény-kivonatokat fogyasztani, hanem a friss, jó levegőre, a Nap éltető energiájára és az egészséges mozgásra is szükségünk van. Persze megfelelően kell öltözködni, különösen a jó cipőt érdemes megválasztani, ami nem ázik át, és jól tartja a meleget. Ha erre tekintettel vagyunk, akkor a változékony ősz és a tél is lehet vonzó, sok örömet, kikapcsolódást nyújtó évszak.

Dobogó-kő vagy Dobogókő?

Írásunk végén némi magyarázattal szeretnénk szolgálni arról, hogy miért szerepel Dobogókő hol így egyben, hol pedig kötőjeles formában írva e cikkben. Ez nem elírás, csupán a földrajzi nevek helyesírási szabályait követtük. Kötőjellel - Dobogó-kő alakban - akkor írjuk, amikor a hegyről, vagyis a Visegrádi-hegység legmagasabb kiemelkedéséről van szó, egybe pedig abban az esetben, amikor magáról az üdülőtelepről, Dobogókő településről, amit a dobogó-kői hegy platóján építettek ki. Sajnos a kilátóban lévő ismertető táblán szereplő elnevezés helyesbítésre szorul.

Varga László - Lieber Tamás

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu