A bányászat és a környezet

A BÁNYÁSZAT ÉS A KÖRNYEZET

Bányakincsek nélkül nehezen képzelhető el az élet itt, a harmadik évezred küszöbén. Ugyanakkor az energiahordozók, ércek, építőanyagok bányászata megbolygathat, veszélybe sodorhat olyan környezeti értékeket, más természeti kincseket, amelyek nélkül ugyancsak nehéz lenne elképzelni az életet a harmadik évezred küszöbén… Vagyis a bányászat hasznot hajt, értéket termel, de kellő környezetvédelmi szabályozás híján kárt okoz és értékeket rombol! Nézzünk erre néhány hazai példát!

A Dunántúli-középhegység mészkőből felépült, karsztos területein a barnakőszén- és bauxitbányászat például a felszín alatti vizekkel került "konfliktusba". Az 1970-es, 1980-as években az egyre mélyebbre hatoló bányászat már elérte a mészkőhegységek gyomrában rejtőző karsztvízszintet. A bányaművelés folytatása érdekében elkezdték kitermelni, kiszivattyúzni a karsztvizet (pl. csak a bakonyi bauxitbányák évente több mint 30 millió m3 karsztvizet emeltek ki)! Emiatt a karsztvíztükör átlagosan 25-30, a vízkivételek helyén pedig akár több száz métert is csökkent! Azonban ezek a karsztvizek szolgáltatták számos település ivóvizét, ezek táplálták Hévíztől Budapestig a terület gyógyforrásait, juttatták éltető vízhez a Tapolcai-tavasbarlangot. S mivel a karsztvíz a mészkő repedéseiben szerteágazó, összefüggő rendszert alkot, a vízkészlet még a kiemeléstől távoli területeken is veszélybe került. Számos forrás elapadt, kiszáradt a Tapolcai-tavasbarlang, sőt a gyógy-idegenforgalomban olyannyira fontos Hévízi-tó is veszélybe került. Az ivóvízellátás mindennapos gondjait, valamint a gyógy-idegenforgalom gazdaságilag is jelentős érdekeit csak több bánya bezárásával lehetett az 1990-es évek elejére megoldani, illetve megóvni.

Ha a mélyen a felszín alatt folytatott mélyművelésű bányászat "képes" ilyen környezeti károkat okozni, akkor a külszíni fejtések még inkább megzavarják a táj, a környezet egyensúlyát. Vízbetörések a külszíni fejtéseket is veszélyeztetik, itt azonban a felszín közeli talaj- és rétegvizek ellen kell védekezni, ami a környéken szintén vízellátási problémákat okozhat. (Vízbetörések miatt állt le a kitermelés az 1950-es években az osztrák határ közelében fekvő több kisebb lignitfejtőben.) Gyöngyösvisonta környékén, a terjeszkedő külfejtés érdekében, egyre több mezőgazdasági földterületet kellett feláldozni, sőt településrészeket is kiüríteni. A külszíni fejtés tátongó ürege közelében pedig a lignitet nem tartalmazó kőzetekből meddőhányókat halmoztak fel. E meddőhányókat többnyire befüvesítették, beerdősítették, ez azonban csak a porszennyeződést gátolja meg, a táj képe így is sérül.

A nagyüzemi méretekben folytatott kőbányászat nehezen gyógyuló, gyógyítható sebhelyei tátonganak a Vác fölötti Naszály, a Bükk nyugati peremén emelkedő Bél-kő, a Villányi-hegységbeli Szársomlyó és számos dunántúli bazaltkúp oldalán.

Dr. Nemerkényi Antal
(Európa közepén - Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004. nyomán)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu