Az Etna magmakamrája

A szeizmológiai vizsgálatok nagyon sok vulkán esetében segítséget nyújtanak abban, hogy meg lehessen határozni a magmakamra helyzetét.

Az Etna esetében központi magmacsatornának azt az összetett csatornarendszert nevezzük, amelyen keresztül a magma általában a felszínre jut az Etna központi krátereinél. Különböző okoknál fogva, amelyek még nem teljesen egyértelműek, a magma a hegy oldalán, a központi magmacsatornától távolabb is a felszínre kerülhet. A magmakamra meghatározása azért sem egyszerű, mert ez a néhány kilométerrel a felszín alatt található képződmény nagyon bonyolult formájú, ráadásul a méretét és a helyzetét is gyakran változtatja.

Az 1970-es évek végén végzett kutatások azt mutatták, hogy létezik egy olyan hely, 20-25 km-rel a vulkán alatt, ahol az olvadt anyag 14 százaléka fellelhető. A vulkanológusok modellje alapján ennek a kamrának 22 x 31 km volt az átmérője, vastagsága pedig a közepénél 4 km vastag volt. Ez feltehetőleg 1600 km3 magmát tartalmazott, amely a vulkán jelenlegi méretének (kb. 350 km3) a négyszerese.

A vulkanológusok feltételezése szerint a magma a felszínhez közelebb, a vulkáni építményen belül, a tűzhányó tengelyében található csatornában gyűlik össze, illetve a tektonikus mozgások miatt oldalirányba is elnyúlik. Azt azonban elég valószínűtlennek tartják, hogy a hegy oldala alatt található repedésekben is felgyűlne a magma, hiszen ezek a repedések csak néhány méterrel találhatók a föld alatt, így az olvadt kőzet néhány hét alatt beleszilárdulna. A 1990-es években történt kitörések alkalmával rengeteg új felmérés született, amely azt az eredményt hozta, hogy egy kisebb magmakamra található a csúcs alatt 4-8 km-rel, illetve egy nagyobb, 10-16 km-es mélységben.

A magma mozgása műholdas felvételekkel is kimutatható, az 1991-93-as kitörés során az adatok azt mutatták, hogy az Etna megsüllyedt, majd a 95-ös kitörést megelőzően felfúvódott. Érdekes módon a felfúvódás forrása sokkal nagyobb mélységben található, mint a süllyedésé, és ez utóbbit nem is befolyásolta az emelkedés. Ez tehát azt jelenti, hogy a felszínhez közeli csatornahálózat nagyon rövid idő leforgása alatt is nagy fizikai változásokra képes.

Az Etna csúcskrátereinek emelkedését és süllyedését gyakran azzal próbálták kapcsolatba hozni, hogy a magma szintje hogyan változik a csatorná(k)ban. De az emelkedés nemcsak a folyékony magma emelkedését jelenti. Az 1995-ben kezdődött kitörés során a csúcskrátereket teljesen megtöltötte a vulkáni anyag. Ez a Bocca Nuovánál volt a leginkább megfigyelhető, amelyik a kitörés kezdetekor a legmélyebb volt. Az explózió során két, egymástól jól elkülöníthető hasadékból tört elő a láva, amelyből két év alatt egy jelentős méretű kúp épült fel a hasadékok körül. Az 1995-97-es kitöréskor tehát nem a kráter szintje emelkedett meg, hanem azért lettek alacsonyabbak a kráterek, mert betöltötte őket a láva.

1998-ban viszont a magma visszahúzódott a magmacsatornába és ez erős süppedést okozott. Ez a változás a legmarkánsabban a Bocca Nuova egyik nagy kúpjánál volt megfigyelhető. A kúp teteje beomlott, maga a felépítmény besüllyedt, a lábánál koncentrikus körükbe gyűlt fel az anyag. Még ugyanebben az évben a magmaszint ismét megemelkedett a Bocca Nuovánál, és a kúp megint épülni kezdett. Ezzel egy időben a teljes kráterszint is emelkedésnek indult és visszanyerte azt a méretét, amelyet pár hónappal korábban elvesztett.

A 2002-es kitörést megelőzően is meg lehetett figyelni, hogy a vulkán magasodni, duzzadni kezdett. A 2001-es kitörést követően az Etna déli oldala emelkedett, majd 2002 júniusában láva tört ki a csúcskráterekből. Ezek után mindenki meg volt arról győződve, hogy nem kell sokat várni egy oldalkitörésre sem. De meglepetést okozott, hogy az új kitörés teljesen különbözött az előző évitől. Míg 2001-ben a láva a déli oldalon újonnan létrejött kamrából tört ki, a 2002-es kitörés valószínűleg annak volt az eredménye, hogy a keleti oldal nagy része mozgásba lendült öt héttel a kitörés előtt. A hegy oldala azért mozdult meg, mert a vulkáni építmény instabillá vált, mivel a vulkán alatt a két magmakamra egyike gyors növekedésnek indult.

Összeállította Érdi-Krausz Erika

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu