Az Alcantara bazaltszurdokában

AZ ALCANTARA BAZALTSZURDOKÁBAN

Vizes túrán az Etnán

Rendkívül sokarcú vidék Szicília. Nemcsak az ókori görög, illetve római emlékek sokaságában, az egyedi - anyaországtól merőben eltérő - kulturális kavalkádban tobzódhat az oda látogató, hanem természet megannyi különlegességében is.

Tengeri ütközetek színterén

Az olasz földön fekvő Villa S. Giovanni kikötőjéből a három kilométer széles Messinai-szorosban közlekedő kompjáratok egyikével keltünk át Messinába, Szicília kapujába. Már maga a kompolás is felettébb érdekes ebben a tengerszorosban. A hely különlegességét az adja, hogy nemcsak kultúrákat választ el e néhány kilométeres távolság, hanem találkozóhelyet is biztosít. Itt ütközik meg ugyanis egymással a Tirrén- és a Jón-tenger. Az eltérő medermélység, csak a szorosra jellemző áramlási viszonyokat, örvényléseket generál, ami felettébb megnehezíti a hajósok dolgát. A kompoknak ezért itt nincs is "kijelölt" útvonaluk, hanem a kapitány dönti el, hogy éppen melyik számukra a legideálisabb.

A Messinai-szoros területe szeizmológiailag is aktív, számtalan törésvonalat rejt, ezért gyakoriak itt a földrengések. A leghírhedtebb kataklizma 1908-ban következett be, amikor a város gyakorlatilag teljes egészében megsemmisült.

Tájkép az Etnával

Szicília térképére pillantva egyértelművé válik, hogy jóllehet nem az egyetlen tájképformáló elem, ám kiterjedésével, hatásával messze minden egyebet maga mögé utasít Európa legnagyobb vulkánja az Etna. A 150 km-es kerületével, 3300 méter fölé nyúló csúcsaival, egyértelműen az első számú turisztikai célpont.

Noha egyetlen óriásvulkánról van szó, ám ennek ellenére rendkívül sokarcú vidék ez. A folyamatos vulkáni tevékenység napról napra, évről évre alakítja környezetét, így rendre újabb látnivalókat kínál a kutatók és a turisták számára.

Az elemi erők kifogyhatatlan energiák közepette szabadulnak fel, melyek hol sötét fellegeket varázsolnak az égboltra, hol pedig vörösen izzó tüzes kígyókat a hegy oldalára.

A gigászok színpadjától távolodva megszelídül a táj, a kopár felszíneket egyre dúsabb vegetáció borítja. Ám még ezek sem képesek elrejteni előlünk a múltat, különösen ott, ahol a tűz ősellensége a víz nyitja fel annak "képeskönyvét".

A híd szurdokában

Ha a természeti látnivalók első helyén az Etna áll, az épített értékek éllovasa címmel minden bizonnyal Taormina városa büszkélkedhet. A tenger szintje fölött 250 méterrel felépített város egyedülálló a maga nemében. Nemcsak csodálatos panorámája teszi azzá, hanem ókori, ma is működő színháza. Különösen kedves ez nekünk, magyarok számára, hiszen neves festőnk Csontváry Kosztka Tivadar festményét láthatjuk itt megelevenedni.

Az Etna látképe Taorminából

Taorminából, a görög színházból nagyon jó rálátásunk adódik az Etnára, talán a legjobb Szicília egészét tekintve. Nem véletlen tehát, hogy a tűzhányóval való ismerkedésünket itt kezdjük. A fárasztó utazást követően, az emberek kedvessége, a város biztonságossága (a várnegyedben csak gyalogos forgalom van), na és persze a látvány kellő ráhangolódást nyújt a következő napokra.

Az Etna egyik központi településére Linguaglossába vezető utunkat az Alcantara folyó Taorminától nyugatra terpeszkedő vízgyűjtője felé vesszük. Nem véletlen ez az útvonalválasztás, hiszen a látvány fokozása kedvéért egy - Izlandot kivéve - Európában egyedülálló képződményt keresünk fel.

Aktív vulkanikus területeken nagyon ritkák a tiszta- és bővizű hegyi patakok, különösen az olyanok, melyek az egykori lávamezőbe vágódva, a kiömlési kőzet megszilárdulásának folyamatát tankönyvi módon képesek szemléltetni.

Az Alcantara bazaltágya a feltevések szerint kb. 2800 évvel ezelőtt keletkezett, amikor az Etna egyik, központtól távol lévő parazitakúpja a Monte Moio hatalmas mennyiségű lávát termelt. (A láva vastagsága a folyó eddigi feltárása alapján legalább 50 méter). Az izzó bazalt lehűlése több évtizedet vehetett igénybe, miközben a lassú kikristályosodás során függőleges, vízszintes és ferde helyzetű, négy-, öt- és hatszögű bazaltoszlopok keletkeztek. Az Alcantara ismét birtokba vehette "kedvelt" útvonalát, ám medrét most már a vastag bazaltrétegen kellett átvezetnie. Hogy ez mennyire sikerült neki, bárki meggyőződhet róla.

A folyó vízgyűjtője 573 km2-nyi területet ölel föl. Vize keresztülfolyik a Nebrodi-hegység déli részén, az Etna vulkáni tömbjén, és a Peloritani-hegység északi felén is, mígnem 52 km-t megtéve, Calatabianotól keletre ömlik a Jón-tengerbe. Az Alcantara érdekessége, hogy üledékes, metamorf és vulkanikus rétegeket egyaránt átszel, így medrében e kőzetféleségek mind megtalálhatóak.

A folyó szurdokvölgyének vízszintes kiterjedése a teljes hosszához mérve jelentéktelen, mindössze 460 méter, ám annál látványosabb magassága (helyenként 50 méter). A két szemközti fal egymástól alig 5 méternyire húzódik, a közöttük lévő teret 1,5-2 méteres magasságig sebesen folyó víz tölti ki.

A kanyon bejáratát a Naxost Francavilla di Sicília-val összekötő főútról (jól táblázott helyen) letérve hosszú, néhány éve felújított lépcsősoron érhetjük el.

A bazaltkanyon bejárata

Aki a szurdokvölgy bejárására vállalkozik - hozzátesszük, érdemes - nem árt a fürdőnadrágon kívül legalább egy pólót magán hagynia. A víz ugyanis nyáron sem melegebb 8 °C-nál. A legideálisabb persze a neoprén öltözet, de ezt ugyebár nem mindenki engedheti meg magának. Lábunkat ócska sportcipővel védhetjük az apró kavicsok ellen.

Sodrással szemben vágunk neki a néhány százméteres távnak. A vízállás a mindenkori időjárási viszonyoktól függ. Általában kezdetben bokáig ér, beljebb pedig már az úszni tudás is alapkövetelmény lehet. Utunkat kisebb vízesések kikerülésével folytatjuk. Vigyáznunk kell, mert a sodorvonalban a víz könnyen ledönthet a lábunkról, és visszadobhat a zúgókon.

bazaltoszlopok

Kb. 200-250 métert megtéve juthatunk el a végállomást jelentő 6 méteres tereplépcsőig, ahová már csak kötél segítségével kapaszkodhatnánk fel a nyakunkba ömlő vízben.

A visszafelé vezető út sokkal kényelmesebb, de kalandosabb is. Ha kellően bátrak vagyunk, nem kell mást tennünk, mint beleülni a vízbe, és a sodrásra bízni magunkat. Az első kb. 2 méteres zuhatagon még kicsit bizonytalankodva, a másodikon pedig már úgy csúszunk le, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

A vadvíz által gömbölyűre erodált üst természetes csúszda egyben, melyben szinte "vízpárnán" siklik le az ember. Kissé mókás látvány, amint a beszállásnál eltűnő fejek, 5-6 méterrel lejjebb sorra előbukkannak a tajtékból.

És végezetül essék néhány mondat a folyó nevének eredetéről is. Egy 1566-ból származó dokumentum szerint az Alcantara az arab Al Qantarah szóból ered, ami hidat jelent. És valóban, létezett is egy római kori híd a folyó mellékén, amit a németek 1943-ban lebombáztak.

Lieber Tamás - Érdi-Krausz Erika

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu