Promenád egy megbízható vulkánon - Expedíció az Etnára    

PROMENÁD EGY MEGBÍZHATÓ VULKÁNON
Expedíció az Etnára (2006. november 8-12.)


Az Etna folyamatos működése a szicíliaiak mindennapjaiban egyáltalán nem jelent szenzációt. Meglepő, ha egyáltalán tudomásuk van az ott zajló eseményekről, és ha egy friss lávafolyás megközelíthetőségéről érdeklődve nem küldenek el az ellenkező oldalra, csak mert ott lehet képeslapot kapni. Egy nagyobb kitörés esetén az utcára hulló hamut felsöprik az asszonyok, akiknek így a mindennapok sűrűjében jut idejük megbeszélni a fontosabb eseményeket. Még kevésbé vesznek tudomást az időről időre megjelenő lávaszökőkutakról a hegyoldalba kapaszkodó fügekaktuszok, melyek gyümölcseik beérlelésén szorgoskodnak. A Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) Vulkanológiai Kollektívájának tagjai számára azonban az Etna folyamatos éberséget, a naptári programok váratlan átszervezését, és nehezebb megélhetést jelent. Még ki sem hevertük a nyári expedíció fáradalmait, amikor egy héttel ott jártunk után ébredni kezdett a csúcsrégió krátercsoportja. A Délkeleti-kráter szeptemberi kitörésének hírére csoportunk készen állt egy rajtaütésre.

Az Etna klasszikus rétegvulkán, amelynek szerkezete nem csak egy központi kürtő köré szerveződött, bár lejtésviszonyai erre utalnak. A hegy belső tömbjét közel K-Ny-i irányú és erre merőleges szerkezeti vonalak tartják mozgásban, amelyek folyamatosan utat nyitnak a felemelkedő magmának. Az Etnára jellemző parazitakráterek azonban a legváratlanabb helyeken is megjelenhetnek. A kontinentális alaplemez mozgásának hatására megolvadó, majd felemelkedő kőzetanyag a sziget alapzatát alkotó mészkőrétegeken áttörve emelkedik a felszínre. A központi kürtő és a parazitakráterek működése így két jól elkülöníthető kitörési formát eredményez. A központi kráterek hosszabb időközönként aktívak. Ilyenkor több köbkilométernyi úgynevezett Plíniuszi kitörési felhő emelkedik akár 10 km-es magasságba. Az erupció során kéndioxid, vízgőz, és vulkáni por kerül a levegőbe. A kitörést kísérhetik, illetve követhetik járulékos és parazita működések. A parazitakráterek kitörését kisebb-nagyobb rengések előzhetik meg, melyek során a felszínen több méteres elmozdulások jelentkezhetnek. A felemelkedő híg magma fordított csepp alakban közeledik a felszínhez. A csepp felső része az „oldott” gáztól megszabadulva habszerű állapotba kerül. A felszínre érve ez a hab intenzív hamuszórást, lávaszökőkutat és jelentős mennyiségű piroklasztikumot (kiszórt anyagot) eredményez. A gáztalanodott magma a kitörés alsó szintjén tör utat a felszínre és lávaárakat hoz létre.

Kollektívánk négy tagja (Békés Nóra, Érdi-Krausz Erika, Fadgyas F. Gábor, Szabó Zoltán) november 8-12. között indult tanulmányútra az Etnára. A megfigyelések fő célja a kráterek környezetében történt változások felmérése, ezek alapján a várható folyamatok megítélése volt. A szeptemberi lávaárak a Délkeleti-kráter oldalátol egészen a Valle del Bove-ig húzódnak. A völgy felöli oldalon még erős izzás volt látható. A kráterhez közel egy aktív hornító működését figyelhettük meg, amelyet a kiáramló gázok még izzásban tartottak. A helyenként szúrólánghoz hasonlítható gázkifúvás nyomán a nyílás olvadt állapotba került, és izzó kőzetfoszlányokat lökött a levegőbe. A munkát nehezítette az orkán erejű szél, és a kénes gázfelhő, ami miatt csak gázálarcban lehetett a nyílások közelében tartózkodni. A Délkeleti- kráter fölött folyamatosan gőz- és gázfelhő gomolygott, ami egy nappal később még fokozottabbá vált. A legnagyobb központi kráter, a Bocca Nuova oldalában november elején keletkezett egy hasadék, amelyből több száz méter hosszú lávanyelv ömlött a 3000 méteres magasságban elterülő hamuborította platóra. A lávamező a következő hetekben kiterebélyesedett, és a kráter oldalán három, K-Ny-i irányú, hosszú hasadék keletkezett. Ott jártunkkor a források ismét aktivizálódtak, és három nyíláson át híg láva ömlött a felszínre.

Az öt méter széles lávaforrásokból 3 m/s sebességgel folyt az ezer fokot is meghaladó hőmérsékletű kőzetanyag. A megfigyelésekből arra következtethetünk, hogy ez a működési ciklus előjele lehet egy nagyobb kitörésnek, ill. paroxizmusnak. Erre utal, hogy a láva a kráterek oldalában vagy a tövében jelenik meg, eközben azonban nincs folyamatos gáztalanodás és kitörés, ugyanakkor a Délkeleti-kráterben és annak külső oldalán a felszín erősen repedezett, és erős fumarola tevékenység észlelhető. Ez utóbbi arra enged következtetni, hogy a szilárd kőzet alatt megrekedt a magma anyaga. Az észlelt rengések az egyre növekvő feszültség jelei. Egy esetleges paroxizmus során a kráter felső része a levegőbe repülhet. A felszabaduló, nyomás alatt lévő forró kőzetanyag izzófelhők formájában tarolná le a hegyoldalt, potenciális veszélyt jelentve a közelben tartózkodókra. A kiszabaduló nagy mennyiségű láva nagy területeket önthet el, felperzselve a vegetációt, nagyobb erdőtüzeket okozva. A vulkáni hamuhullás a sziget távoli területeit is érintheti, amit savas eső is kísérhet.

A világ számos explozív vulkánjánál már régen riadókészültséget rendeltek volna el, azonban a több évtizede tartó rendszeres megfigyelések alapján úgy tűnik, az „Öreg hölgy” még mindig „megbízható vulkán”.

Szabó Zoltán

 
 

© 1999-2006 BEBTE www.bebte.hu