Újra a dél-olaszországi vulkánokon    

ÚJRA A DÉL-OLASZORSZÁGI VULKÁNOKON
(2006. május 27-június 10.)

Május 27-én indult útnak csapatunk tapasztalatszerzés céljából a dél-olaszországi tűzhányókhoz. Jóllehet hét esztendeje, hogy életre hívtuk vulkánexpedíciós programunkat, a jelen út pedig már a nyolcadik randevút jelentette itáliai „barátainkkal”, az örökké változó és minden úttal magukról egyre többet eláruló vulkánokkal, vállalkozásunk cseppet sem tekinthető ismétlésnek (legfeljebb az útvonal összeállítása). Talán egyetlen kivétel a Vezúv lehet, ahol látszólag 62 éve semmi sem történik, ám a programok gazdag tárháza az „ő” esetében is tudott újat hozni számunkra.

Az Etna és Stromboli folytonos alakulása, változása egyetlen pillanatra sem hagyja nyugodni a vulkanológusokat, akik szinte állandóan új jelenségekkel, új morfológiai jegyekkel találkozhatnak az önmagukat rendkívül gyorsan alakítgató területeken. Hasonló a helyzet Vulcanón is ahol egyrészt a külső erők munkája követhető figyelemmel, remek lehetőséget adva a nemvulkáni tájakon évszázezredek, évmilliók alatt végbemenő felszíni változások rekonstruálására, másrészt pedig maga az utóvulkáni jelenségek már néhány év távlatában is tapasztalható intenzitás-növekedéséből, illetve -csökkenéséből vonhatunk le következtetéseket.

Vulcanello látszólag kihunyt (kizöldült) kráterének felszínről alig észlelhető utóvulkanizmusa számunkra meglepetésként hatott. Kráterének hihetetlenül gazdag formakincse szintúgy. Biztonsággal kijelenthetjük, hogy 1550-es kitörése valószínűleg nem az utolsó volt.

Mindenképpen újdonság volt számunkra a Salina szigetével való találkozás, ahol két egymástól merőben eltérő korú és morfológiájú vulkáni kúpot láthatunk. Az erőteljesen erdősült Monte Felci megmászása trópusi őserdei túra érzetét keltette. A hely kétségkívül a botanikusok paradicsoma.

GALÉRIA
(Frissítve: 2006. június 26-án)

SZOLFATÁRA

Fotó: Szabados Gergely

Szolfatára krátere Pozzuoliban

Fotó: Lieber Tamás

A Nápoly külvárosának számító Pozzuoli volt utunk első állomása. A híres Szolfatára (ahonnan maga a jelenség is a nevét kapta) kráterét kerestük fel. A kemping bejárati kapujának szűkössége (cipőkanál effektus) alaposan próbára tette sofőreink ügyességét

Fotó: Lieber Tamás

A Flegrei-mezők területén közel 50 kitörési pont ismeretes. Ezek egyike a Szolfatára. Az 500 méter átmérőjű kráter egyik felében a kedvező adottságoknak köszönhetően kempinget létesítettek, feledhetetlenné téve a táborozást

Fotó: Lieber Tamás

A vulkáni kráter másik fele valóságos holdbéli táj. Kihalt, tulajdonképpen vegetációtol mentes terület, ahol ma is aktív kénes kürtők, iszapfortyogók találhatók

Fotó: Szabados Gergely

Iszapfortyogó

Fotó: Lieber Tamás

Szolfatára leglátványosabb és ezért leghíresebb képződménye a "Nagy száj", ahonnan - akárcsak egy eltört gázvezetékből - süvít a különféle gázokkal elegyedett vízgőz A kiáramló gáz és gőz hőmérséklete 80-100 °C

Fotó: Lieber Tamás

Íme maga a torok közelről. Ha kivárjuk azt a pillanatot, amikor a szél elfújja a gázokat, ez a látvány tárul szemünk elé. A kürtő falának narancsos szinezetét az arzén-szulfát adja

Fotó: Kosztra Barbara

A szemfüles gyűjtők látványos kőzetekre bukkanhatnak. A kénes kövek szállítása óvatosságot igényel, mert a felrakódás könnyen morzsolódik

Fotó: Kosztra Barbara

Fotó: Lieber Tamás

A kráter fenekén emelkedő málladékdombok ontják magukból a hőt. Ha felszínükbe lyukakat mélyítünk, és abba helyezzük el a magunkkal vitt konzerveket, 5-10 perc alatt felforr az étel, és kész a vacsora

VEZÚV OBSZERVATÓRIUM

Fotó: Lieber Tamás

Az 1800-as évek közepén létesült vulkanológiai obszervatórium a Vezúv lejtőjén - útban a kráter felé - található. Felkeresése minden vulkanológia iránt érdeklődő számára ajánlott

Fotó: Lieber Tamás

Az épületben néhány éve létesítettek egy állandó, részben interaktív kiállítást, mely bőséges információval látja el a látogatókat. A térképen narancssárgával a lávával beborított területeket láthatjuk

Fotó: Lieber Tamás

Az obszervatórium könyvtárszobája ugyancsak számtalan meglepetést tartogat

Fotó: Lieber Tamás

Nem kevésbé az antik szeizmográfokból összeállított tárlat. A leleményes szerkezetek koruk csúcsműszerei voltak

Fotó: Kosztra Barbara

Fotó: Kosztra Barbara

Szeizmográfok

Fotó: Kosztra Barbara

Dokumentált földrengés. Az 1933.02.03-án, 13 óra 34 perckor bekövetkező, Mercalli-skála szerinti 5-ös erősségű rengés szeizmogrammja

Fotó: Kosztra Barbara

Az obszervatórium kőzettára számos ritkasággal

VEZÚV

Fotó: Kosztra Barbara

A Vezúv és Nápoly óriási népsűrűsége nem jó párosítás. Részlet a kb. 4 milliós tömörülésből

Fotó: Szabados Gergely

Betekintés a Vezúv kráterébe

Fotó: Lieber Tamás

A Vezúv függőleges kráterfalában jól látható a rétegvulkáni szerkezet. A felszín alatt megszilárdult láva blokkokat alkot, ellenben a levegőn "kötő" salakos szerkezetűvel. A blokkok a kráter nagyfokú eróziója során kerültek napvilágra

Fotó: Lieber Tamás

Az 1944-es, mindezidáig utolsó kitörés ereje a kráterfalban jól látható nyomot hagyott. A meredek lejtésű rézsű alább 330 méteres függőleges falba megy át

Fotó: Lieber Tamás

A Vezúv 1260 méteren lévő kúpját gyakorta takarják felhők. A kráter aljában tekintélyes méretű fák nőttek a kitörés óta eltelt 62 év során

Fotó: Lieber Tamás

A vulkáni kúp külső fele kevésbé meredek. Ez a hely valóságos csemege az ásványgyűjtőknek

Fotó: Lieber Tamás

Piroxének

Fotó: Lieber Tamás

Monte Somma, a Vezúv kalderája. A Somma és a jelenlegi kúp közötti völgyben haladtak az egykori lávaárak, melyekből idővel igen termékeny talaj képződik. Erre a nagyfokú növényesedés a legjobb bizonyíték

Fotó: Lieber Tamás

Részlet a Vezúv oldalában

Fotó: Lieber Tamás

Egykori lávaár magasodik a jelenlegi út fölé

HERCULANEUM

Fotó: Lieber Tamás

A Vezúv 79. évi kitörése során lezuduló iszapáradat (lahar) konzerválta az utókor számára az ókori Herculaneum városát

Fotó: Kosztra Barbara

Herculaneum feltárásakor közel 30 méternyi lerakódást kellett eltávolítani

Fotó: Lieber Tamás

Az épületek, udvarok, utcák, terek ma is hűen tükrözik a 2000 évvel ezelőtt élt emberek életét, szokásait

Fotó: Lieber Tamás

Részlet a Bicentenáriumi ház gazdag festményeiből

Fotó: Lieber Tamás

A várost 30 méteres vastagságban temette be a forró iszap, mely idővel betonkeménységűre kötött. A föltárás nehézségeit jól szemlélteti az ablakkeretbe szilárdult lahar maradványa

Fotó: Lieber Tamás

Neptun és Amphitrite házának szobordísze

Fotó: Lieber Tamás

Oszlopfő

Fotó: Lieber Tamás

A szellemváros háterében ma is fenyegtően magasodik a Vezúv. A régészeti terület fölött lévő modern várorsrész megakadályozza az ásatások kiterjesztését

ETNA OBSZERVATÓRIUM

Fotó: Lieber Tamás

Szakmai programunk egyik csúcspontja volt a cataniai obszervatóriumban tett látogatás. Az intézmény szeizmológusa beavatott bennünket munkájukba

Fotó: Szabados Gergely

Ma már a modern, digitális technika az elterjedt az észlelések terén is.Ebben a helyiségben nemcsak az Etna rezgéseit, hanem a Lipari-szigetek vulkáni aktivitását is figyelemmel kísérik

Fotó: Kosztra Barbara

A "jó őreg" analóg műszer nemcsak múzeumi tárgy. A digitális technika mindent azért nem tudott kiszorítani

Fotó: Kosztra Barbara

A vulkánokat nemcsak szeizmográfok, hanem webkamerák is figyelik

Fotó: Lieber Tamás

Az intézet műemelék jellegű épülete közös fotózkodásra csábított

CATANIA, LÁVAFOLYAM

Fotó: Lieber Tamás

Az Etna történelmi kitörései során a láva sokszor eljutott a 25-30 kilométerre található tengerpartig is. Catania partját tekintélyes vastagságban megszilárdult lávafal védi a hullámok pusztításától

ETNA

Fotó: Lieber Tamás

Első jelentősebb terepi programunkra készülünk, a 2002-2003-as kitörések parazitakrátereihez

Fotó: Lieber Tamás

Első pihenő a meredek kaptató előtt. A képen olvasható szponzor az út teljes élelmiszerellátmányáról gondoskodott számunkra

Fotó: Kosztra Barbara

Útban a 2002-es lávaár mentén

Fotó: Lieber Tamás

Munkában a filmes. Háttérben az Etna csúcsrégiója

Fotó: Lieber Tamás

A méretek döbbenetesek. A mindössze négyesztendős kráter átmérője legalább 300 méter, mélységét nem tudtuk meghatározni, mert nem láttuk az alját. A bedobott kő alapján legalább 100 méteresre becsültük

Fotó: Lieber Tamás

Szemben a "pipáló" Boccával

Fotó: Lieber Tamás

Tekintélyes méretű lávabomba (Vozár Gábor)

Fotó: Kosztra Barbara

Így készült (az előző felvétel)

Fotó: Lieber Tamás

A katicabogár az Etna kihült lávamezejének szemmel láthatóan egyetlen élőlénye. Számuk felbecsülhetetlen

Fotó: Lieber Tamás

Egy kisebb a tucatnyi parazitakráterből. Az alját ennek sem lehetett látni. A bedobott kő hosszasan pattogott

Fotó: Lieber Tamás

Némely kráterben hó-, illetve jéghidat láthatunk, melyek elfedik a tényleges mélységet

Fotó: Lieber Tamás

Az utóbbi aktivitás által kevésbé érintett terület, ahol a zöld a feketével versenyez

Fotó: Kosztra Barbara

Az Etna parazitakráterei mellett eltörpülnek az emberek

Fotó: Lieber Tamás

Sanyi és Géza a lávát tanulmányozza

Fotó: Lieber Tamás

Mélyebben fekvő terepet feltöltő lávaáradat. A salakosan szilárdult kiterjedt kőzet a gleccserhez hasonlóan szakadékokat rejt. A rajta való átkelés kellő körültekintést kíván

Fotó: Lieber Tamás

A közeli kráterből származó piroklasztikumból néhány nap leforgása alatt halmok, dombok, hegyek képződnek

Fotó: Kosztra Barbara

A forró vulkáni por, valamint a savas környezet elpusztította a fákat

Fotó: Lieber Tamás

Túra az "aa"-típusú láván embert és bakancsot egyaránt próbára tevő feladat

Fotó: Kosztra Barbara

Következő úti célunk a csúcsrégió volt. Ahhoz, hogy időt nyerjünk, a képen látható felvonót és terepjáró buszt is igénybe kellett vennünk

Fotó: Lieber Tamás

Előtérben a veszélyes és többnyire kiszámíthatatlan Délkeleti-kráter. Csapatunk a mögötte elterülő Bocca Nuova felé igyekszik

Fotó: Kosztra Barbara

2002-es parazitakráter az Etna csúcsrégiójában

Fotó: Lieber Tamás

A finom vulkáni por a hóhoz hasonlóan nehezíti a haladást. Ehhez még az időnként leereszkedő felhők - melyek gátolják a tájékozódást -, és a "gázfröccsök" is hozzáadódnak

Fotó: Lieber Tamás

Íme a Bocca pereme, közel 3300 méteres magasságban. A széllökések megközelítik a 100 km/órás sebességet

Fotó: Szabados Gergely

A Bocca peremén nem árt az óvatosság. A kráterfal instabil, labilis, helyenként aláhajlásokkal

Fotó: Argai Sándor

A 300 méter mély krátert kitöltik a mérges gázok. A sisak az esetleges kitörés esetén nyújtana védelmet (legalábbis mi ezzel bíztattuk magunkat) - Lieber Tamás

Fotó: ismeretlen

"Csúcshódítók" maroknyi csapata. Az Etna legmagasabb pontja ugyan valamivel feljebb van, azonban a kedvezőtlen időjárási körülmények, valamint a fokozott gázkibocsátás miatt ezt tekintettük végpontnak

Fotó: Kosztra Barbara

A kráterperem viharos időjárása, valamint a vulkáni aktivitás extrém körülményeket teremtett

Fotó: Kosztra Barbara

Dérkiválás a külső kráterfalon...

Fotó: Kosztra Barbara

...és arcunkon

Fotó: Kosztra Barbara

A Központi-kráter a sűrű, tömény gázok miatt beláthatatlan

Fotó: Lieber Tamás

A körülmények a leereszkedéskor sem voltak éppen ideálisak

Fotó: Szabados Gergely

Lefelé a Boccáról. Szemben a Délkeleti-kráter

Fotó: Lieber Tamás

Argai Sanyi, Szabó Zoli, Barbara és Fagyi. Joggal elégedett arckifejezések a túra után, a parkolóban

Fotó: Lieber Tamás

Régi, 100 évnél idősebb parazitakráterek a Sapienza magasságában (kb. 1800 méteren)

Fotó: Lieber Tamás

Az egyazon kitörési ciklus során keletkezett másodlagos kráterek (parazitakráterek) egyenes vonal (az egykori hasadék) mentén alakultak ki. Ezt ismerve elég csak egy kráter korát ismernünk, a többit ez alapján ki lehet következtetni

Fotó: Kosztra Barbara

A 2002-ben megsemmisült Provenzana látogatóközpont egyik épületmaradványa

Fotó: Kosztra Barbara

A "Tolvajok barlangjában". Az üreg nem más, mint egy egykori lávacsatorna

Fotó: Lieber Tamás

A barlang több helyütt a felszínre szakad, megkönnyítve ezáltal is a bejárást (Petkovics Tamás)

ALCANTARA-BAZALTSZURDOK

Fotó: Lieber Tamás

Az Alcantara folyó egy több ezer éves kitörés bazaltjába fűrészelte bele magát, létrehozva a világ egyik legfestőibb szurdokvölgyét

Fotó: Lieber Tamás

A kanyont faltól falig víz tölti ki, melynek hőfoka nyáron sem emelkedik 8 °C fölé

Fotó: Kosztra Barbara

Részlet Alcantara fantasztikus bazaltfeltárulásáról

Fotó: Lieber Tamás

Mivel a folyó kristályos hegységet, mészkőves és vulkanikus vidéket egyaránt átszel, ezért hordaléka is különböző összetételű kavicsokból áll

Fotó: Lieber Tamás

A kanyonba az oldalfalakról számos vízesés zubog alá. Közűlük talán ez a leglátványosabb

TAORMINA

Fotó: Lieber Tamás

Ideális helyre, jól védhető hegyfokra települt Szicília legszebb városa, Taormina

Fotó: Lieber Tamás

A Csontváry által is megfestett Görög Színházból elvileg jól látható az Etna. Sajnos mostani útunkon Taorminában esős, párás időt fogtunk ki

VULCANO

Fotó: Kosztra Barbara

A Siremar komphajója Milazzo kikötőjében.

Fotó: Lieber Tamás

A csapat úgy döntött, hogy praktikus okokból - az eredetileg tervezettel ellentétben - buszunkat is átvisszük a Lipari-szigetekre

Fotó: Lieber Tamás

A két órás kompolás különösen kellemes légkörben zajlott. Annál is inkább, mivel a kapitány vendégei voltunk

Fotó: Kosztra Barbara

A hajóskapitány rögtönzött előadást tartott nekünk a szigetekről és magáról a komphajóról is. Az út során szabadon járhattunk, kelhettünk a Siremar társaság járművén

Fotó: Lieber Tamás

Öt napig Vulcanó szigete volt az otthonunk (ez a felvétel Vulcanellóról készült)

Fotó: Szabados Gergely

Vulcano. A Vezúvhoz hasonlóan a jelenlegi krátert itt is kaldera övezi. Ennek méretéből következtethetünk az egykori óriásvulkánra

Fotó: Lieber Tamás

Sátortáborunk a vulcanoi "Togo-togo" kempingben

Fotó: Kosztra Barbara

A vulcanoi kráter külső falát esővíz-csatornák szabdalták fel

Fotó: Lieber Tamás

Útban a Nagy-kráterre (Gulyás Adél)

Fotó: Kosztra Barbara

Vulcano híres kenyérbombája

Fotó: Lieber Tamás

A kráter szolfatáráiban lenyűgöző kénalakzatok (kénvirágok) születnek

Fotó: Kosztra Barbara

A vékony hasadékokat a kénkiválás szemléltetően "berajzolja"

Fotó: Lieber Tamás

Útunkat a Pilis 91. Kft. mérhetetlen számú energiaitallal támogatta, Szükségünk is volt rá

Fotó: Lieber Tamás

Szabó "Tazieff" Zoltán. Az aktív szűrős gázálarc hasznos kelléknek bizonyult a fumarolák, szolfatárák gázaiban

Fotó: Lieber Tamás

Gázmaszk nélkül veszélyes lenne a kráterfalon való tartózkodás

Fotó: Lieber Tamás

Felhők, gőzök és a tenger. Víz minden formában

Fotó: Lieber Tamás

A hasadékok gázaiból kiváló kén gazdag formában jelenik meg

Fotó: Lieber Tamás

Vulcanói Nagy-kráter. A háttérben a vulcanellói-félsziget, mögötte pedig Lipari (Mester Zsuzsa, Kurucz Zsuzsa)

Fotó: Lieber Tamás

Vulcanó utolsó kitörése 1888-90 között zajlott. Az óriási erejű explózió ekkora lávablokkokat röpített levegőbe. A repedezett héjú kenyérre emlékeztető képződményt kenyérbombának is nevezik

Fotó: Lieber Tamás

A kráterperemen sétáló két alak jól mutatja a kráter méretét. A háttérben balról Alicudi, Filicudi, majd a kép jobb szélén egy későbbi úticélunk Salina szigete sejlik.

Fotó: Lieber Tamás

Ereszkedés Vulcanóról a lemenő Nap fényében

Fotó: Lieber Tamás

Vulcano híres kénes iszapfürdőjét több ezer turista keresi fel évente

Fotó: Kosztra Barbara

Fotó: Kosztra Barbara

Fotó: Kosztra Barbara

Fotó: Kosztra Barbara

Fotó: Kosztra Barbara

Fotó: Kosztra Barbara

Fantasztikus ásványkiválások Vulcano tengerpartján. A képződmények némelyikének beazonosítása a hazahozott minták alapján történik

Fotó: Szabados Gergely

Vulcano "hátulról". A sziget kevésbé ismert oldalán

VULCANELLO

Fotó: Lieber Tamás

Vulcanello félszigete a feljegyzések szerint Kr.e. 183-ban keletkezett, utolsó kitörése pedig 1550-ben zajlott le. Az egykor különálló szigetet a két vulkán kitöréséből származó - piroklasztikumokból kialakult - földhíd köti össze Vulcanóval, mely kedvező feltételeket teremtett többek között a hajókikötők építéséhez

Fotó: Lieber Tamás

Vulcanello kráterének kontúrját eltompítják a gazdagon megtelepedett mediterrán növényegyüttesek

Fotó: Lieber Tamás

A krátert körbesétálva, emberi beavatkozások nyomait fedezhetjük fel

Fotó: Lieber Tamás

Íme a bizonyíték előbbi állításunkra; Az üreget valószínűsíthetően kénbányászat céljából mélyítették (Schlosser Panka)

Fotó: Lieber Tamás

Nemcsak az üreg, hanem a kráter fala is számtalan érdekességet rejt. Szinte centiméterről-centiméterre böngésztük végig az ásványkiválásokat

Fotó: Lieber Tamás

A gipsz feltűnő formákban és mennyiségben van jelen

Fotó: Lieber Tamás

A sárga elszíneződés kén jelenlétére utal. Egyébként a falakból enyhén érezhetően szivárog a kénhidrogén, jellegzetes záptojásszagot árasztva. A fentebb említett üregben pedig a koncentráció miatt nem is tölthetünk el hosszabb időt

Fotó: Lieber Tamás

Gipszrózsák

Fotó: Kosztra Barbara

Vulcanello gipszpamacsai

Fotó: Lieber Tamás

Kén a vulkáni tufában

Fotó: Lieber Tamás

A mediterráneum és így Vulcano (Vulcanello) szigetének jellegzetes növénye a csodaszép Bougenville

Fotó: Lieber Tamás


SALINA

Fotó: Lieber Tamás

Vulcanóról az egyik napon az általunk még nem ismert Salina szigetére látogattunk

Fotó: Lieber Tamás

A szigeten többnyire csak gyalogosan vagy robogóval lehet közelekedni. Nem is érdemes rohanni

Fotó: Lieber Tamás

Breccsa

Fotó: Lieber Tamás

A vulkanikus sziget alapkőzetének rétegződéseit jól feltárja ez a kőbánya

Fotó: Lieber Tamás

A Monte Felcire vezető turistaút pazar környezetben, és ami a nyári hőségben a legfontosabb, nagyrészt árnyékban vezet (Szádeczky-Kardoss Géza, Sarlós Ferenc)

Fotó: Lieber Tamás

Időnként pazar kilátópontokat keresztezünk

Fotó: Lieber Tamás

A háttérben Stromboli műkődik, jobbra pedig Panarea szigete látszik

Fotó: Lieber Tamás

Tátrai ösvényekre emlékeztető turistaút Salinán

Fotó: Lieber Tamás

A csúcs alatt széles erdészeti út vezet

Fotó: Lieber Tamás

Szemközt Salina másik kúpja, a hátérben Filicudi, még távolabb pedig Alicudi látható

Fotó: Sarlós Ferenc

Salina, és egyben a Lipari-szigetek tetején. A háttérben Vulcano szigete

STROMBOLI

Fotó: Kosztra Barbara

Útban Stromboli felé. Horzsakőbánya a főszigeten, Liparin. A habkövet (tajtékkövet), a kozmetikai- és vegyiipar hasznosítja

Fotó: Kosztra Barbara

Kirakodás Panareán. A sziget szűk utcáin csak a kép előterében látható háromkerekű kisteharautók tudnak közlekedni, ezért a nagyobb szállítójárművek kizárólag a kikötő 50 méteres molóján mozoghatnak

Fotó: Lieber Tamás

Közeledünk Strombolihoz. A sziget bal felében látható kicsiny település Ginostra

Fotó: Lieber Tamás

Ginostra kikötője. Autóval csak ezen a rövid, kb. 50 méteres szakaszon lehet közlekedni. Itt zajlik a komppal érkező teherautókról, postai járművekről az átrakodás

Fotó: Lieber Tamás

Csapatunk Ginostra túloldalán San Vicenzóban szállt partra

Fotó: Lieber Tamás

A városka szűk utcácskáin igyekszünk a hegy felé

Fotó: Lieber Tamás

Hangulatos városkép Strombolin

Fotó: Lieber Tamás

A hegy szelíd oldaláról

Fotó: Kosztra Barbara

Felkészülés a túrára, a "Magyar Vulkanológusok öblében"

Fotó: Lieber Tamás

A vulkánra felvezető utunk kezdetben tengeri nád szegélyezte ösvényen halad

Fotó: Szabados Gergely

Később az út meredekre vált, viszont a kilátás miatt megéri legyőzni a félelmet. A háttérben Strombolicchio szirtje látható

Fotó: Kosztra Barbara

400 méteren tábort vertünk. Várjuk az éjszakát

Fotó: Lieber Tamás

Előttünk a híres tűzcsúszda, a Sciara del Fuoco

Fotó: Lieber Tamás

Kitörés. Az egyik csúcskráter sötét gázfelleget "pöffent" ki magából

Fotó: Kosztra Barbara

Kezdetét veszi a tűzijáték. A nappali világosság még elnyomja a láva izzását

Fotó: Kosztra Barbara

A kitörésekkor kirepülő kövek a tűzcsúszdán görögnek le, és hangos csobbanással hullanak a tengerbe

Fotó: Kosztra Barbara

"Megszokott" kitörés

Fotó: Kosztra Barbara

Kilövellés. "Egy rakéta sebességével"

Fotó: Szabados Gergely

Kitörés a Stromboli tetejéről (kb. 900 méteres magasságból) fényképezve

Fotó: Szabados Gergely

Stromboli leérkezésünk reggelén. Komolyan aggódtunk a fentmaradottak miatt, hiszen a hegy felhőbe burkolózott. Félelmünk szerencsére alaptalan volt. Miközben ez a felvétel készült a tengerpartól,...

Fotó: Kosztra Barbara

...ilyen körülmények között ébredtek a fent éjszakázók

SKOCJAN (SZLOVÉNIA)

Fotó: Lieber Tamás

Expedíciónk utolsó állomása, mintegy levezető programként a Skocjani-barlang volt

Fotó: Kosztra Barbara

Mindvégig jókedvű társaságunk az utolsó nap délelőttjén, a barlang parkolójában

ÉLETKÉPEK

Fotó: Lieber Tamás

Sofőreink: Haraszti György és Bakó Károly

Fotó: Kosztra Barbara

Az első bivak. Ébredés valahol, Velence környékén

Fotó: Lieber Tamás

A hosszú utazások alatt volt aki a pihenés kényelmesebb módját választotta

Fotó: Lieber Tamás

Szabó Zoli, mint operatőr

Fotó: Lieber Tamás

Szilvai Gábor és Petkovics Tamás a Szolfatára kempingjében

Fotó: Lieber Tamás

Kalinovits Sanyi készülődik

Fotó: Lieber Tamás

Örök emlék a Szolfatára (Géza nadrágját a kénes gázok kilyuggatták). Talán ez volt a legtöbbet fotózott téma az út során :)

Fotó: Lieber Tamás

A több mint 6 órás Vulcano-Stromboli kompúton alkalom nyílt leengedni egy kicsit (Debreczeni Éva)

Fotó: Lieber Tamás

Kurucz Zsuzsi és Barbara

Fotó: Kosztra Barbara

A jól megérdemelt pihenő Stromboli után, már Vulcanón

Fotó: Kosztra Barbara

Indul a búvártúra

Fotó: Kosztra Barbara

Adél és Jenő

Fotó: Kosztra Barbara

Vidám lányaink Vulcanón, polinéz stílusban

SAJTÓANYAGOK

24 ÓRA, 2006.május 5.

K.-E. M-i Hírlap, 2006.június 3.

Tájkép, 2006.július

Az expedíció szervezője: Lieber Tamás
Az expedíció vezetői: Lieber Tamás, Fadgyas F. Gábor, Szabó Zoltán
Résztvevők: Argai Sándor, Bázlik Erika, Debreczeni Éva, Gulyás Adél, Huszárné Lovász Mariann, Judák Tamás, Kalinovits Sándor, Kalinovitsné Elekes Flóra, Kosztra Barbara, Komjáti Katalin, Kurucz Zsuzsanna, Ligeti Judit, Mester Zsuzsanna, Petkovics Tamás, Sarlós Ferenc, Schlosser Annamária dr., Sellei Jenő, Szabados Gergő, Szabadosné Pencz Andrea, Szádeczky-Kardos Géza, Szilvai Gábor, Tóth Krisztina, Vozár Gábor

 
 

© 1999-2006 BEBTE www.bebte.hu