Társadalmi szervezet és a vízszabályozás - A valenciai Vizek Bírósága

TÁRSADALMI SZERVEZET ÉS A VÍZSZABÁLYOZÁS
A valenciai Vizek Bírósága

A Vizek Bírósága (Tribunal de las Aguas) Európa egyik legrégebbi jogi intézménye, mely Valenciában, Spanyolország keleti részén, a száraz, meleg éghajlatú mediterrán partvidéken található. Itt, ahol az édesvíz mindig is különleges kincsnek számított, a folyók szélsőségesen ingadozó vízjárásúak, gyakran időszakosak, sőt, télen egyáltalán nincs is bennük víz. A Valenciában élők már Hispánia történetének kezdetén megkísérelték egy olyan vízgazdálkodási és vízhasználati rendszer bevezetését, amellyel a vízhiány okozta konfliktusok megelőzhetők, illetve orvosolhatók.

Még a rómaiak által elkezdett munkára a Córdobai Kalifátus uralkodói, II. Abdelrahman és II. Al Hakem tették fel a koronát, amikor törvényt alkottak a vizekről és azok használatáról. Hódító Jaime hispán uralkodó 1238-ban Valencia kiváltságaként rögzítette a vízgazdálkodás szabályozásának jogát. Ez a mai napig része a spanyol alkotmánynak és Valencia autonómia szabályzatának (statútum), ugyanakkor az 1985-ös spanyol vízügyi törvény (Ley de Aguas) preambuluma szerint, a törvény alkotásakor etalonnak tekintették Valencia vízgazdálkodási rendszerét.

Ahhoz, hogy megértsük, hogy miben is áll ennek az ősi rendszernek a lényege, át kell tekintenünk a térség főbb hidrológiai jellegzetességeit. Valencia parti síkságának egyetlen folyója a Turia, melyből nyolc időszakos mellékág (acequía madre) ered; jobbról a Quart, a Benacher-Faitanar, a Mislata,a Favara és a Rovella, balról pedig a Tormos, a Mestalla és a Rascana. Az egyazon mellékágból öntözött földek minden esetben egy öntözőközösséget (Comunidad de Regantes) alkotnak. Az acequía vize az öntözőközösség tagjainak tulajdona. A víz és a föld elválaszthatatlanok: aki eladja a földjét, eladja vele a hozzá tartozó vizet is.

Ma már víztározók teszik könnyebbé a gazdálkodók dolgát, de régen megeshetett, hogy a folyó felsőbb szakaszán élőknek még jutott öntözővíz, a lentebbiek azonban már nem élvezhették a természet e nagyszerű ajándékát. Ennek a problémának a kiküszöbölésére került törvénybe az a kitétel is, miszerint az elhasználható vízmennyiséget a folyóban lévő víz mennyisége határozza meg, az elosztásnak pedig mindig demokratikusnak és igazságosnak kell lennie. Úgy jártak (és járnak) el, hogy az első acequía kezdeténél mérhető vizet 138 részre (fila) osztották. Ha bővizű volt a folyó, a fila is bőséges (gruesa) volt, ellenben ha kevés vizet szállított a Turia, a fila is kevéske (delgada) maradt.

Felmerülhet a kérdés, hogy ki, és miként tartja be ezeket az ezeréves szabályokat? Természetesen a Vizek Bírósága. A nyolctagú szervezetbe minden öntözőközösség választ egyet a tagjai közül, aki képviseli őket. A bíróság érdekes módon, nem a szó szoros értelmében vett jogi szervezet, ám döntéseit mégis mindenki kötelező érvényűnek tekinti. A testület működése során egyszer sem fordult polgári bírósághoz vagy egyéb állami igazságszolgáltatáshoz. Minden szabálysértést, nézeteltérést, problémát maguk között oldottak meg a megfelelő büntetések és szankciók kiszabása mellett, amelyeknek az "elítéltek" minden esetben alávetették magukat.

A Vizek Bírósága olyannyira nem szokványos szervezet, hogy ülései valenciai nevezetességnek számítanak. Minden csütörtökön délben a katedrális mellett, az Apostolok Kapujánál kerül sor az összejövetelre, ami hagyományos rendtartás szerint történik, a bírák tradicionális öltözékben jelennek meg. Az ülések nyilvánosak, a bírák döntéseiket nem tisztán jogi alapon, hanem jórészt a szokásokat és a hagyományt követve hozzák meg. A határozatok többnyire a csatornák tisztántartására, az öntözés menetére, a közösségek költségeinek rendezésére vonatkoznak.

A valenciai öntözővíz-gazdálkodás népszerűségét és létjogosultságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy rendszerét az összes spanyolországi öntözőközösség alkalmazza. Sőt, ez a rendszer nagy hatással volt több európai ország törvénykezésére is, Dél-Amerikában pedig Chile kivételével minden ország átvette az 1866-os, vagy az 1879-es spanyol törvény ide vonatkozó passzusait.

A valenciai gótikus katedrális oldalában ülésező évezredes intézmény, a földművesek által saját soraikból választott bírák az egész világ számára jó példát mutattak. A pazarlást, a kedvezőtlenebb földrajzi helyzetben lévő térségek elszegényedését akadályozták meg, és egy virágzó mezőgazdaság alapjait hozták létre.

Nemes Dóra

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu