Túra a Schneebergen

TÚRA A SCHNEEBERGEN
(2007. december 1-2.)

Schneeberg

December első hétvégéjén kétnapos túrára mentünk Ausztriába. Célként a Schneeberg csúcsát szemeltük ki, terveink szerint az éjszakát a Fischerhüttében töltöttük volna. Szombaton hajnalban indultunk Piliscsabáról,és a kötelező határ előtti kávézás után fél tíz felé értünk Puchbergbe. Pakolás, öltözés és már indultunk is a csúcs felé. Utunk a Schneebergbahn nyomvonalát követte egészen a felső végállomásig. Hamar kiderült, hogy az öltözést némileg túlzásba vittük, hiszen kisütött a nap és a kaptatók is rendesen megizzasztottak minket.

Hogy az elvesztett folyadékot pótoljuk, kénytelenek voltunk megállni az Engsthütténél, ahol némi rádlert vettünk magunkhoz. Rövid pihenő után tovább indultunk, hisz hátra volt még néhány kilométer. Kaptató kaptató után, de a cél valahogy nem akart közelebb kerülni. A vasút felső szakaszán van két alagút is, melyek télen a hófúvások miatt zárva vannak. Ez némileg megnehezítette az előrejutást, hisz ahelyett, hogy a szerpentinen haladtunk volna, toronyiránt kellett leküzdeni a csekélynek nem mondható szintkülönbséget.

Schneeberg

Mire a felső végállomáshoz értünk, rendesen ránk sötétedett. Titkon abban reménykedtünk, hogy a kápolna nyitva lesz és akkor az éjszakát ott tölthetjük. Reményeink nem váltak valóra, mert nemhogy a kápolna, de az állomás épülete ill. a körülötte lévő gazdasági épületek is zárva voltak. Nincs mit tenni, irány tovább. Szerencsére Rociban felsejlett egy tavalyi emlék, mely szerint a Damböckhausban is nyitva van az előszoba. Ha van egy kis szerencsénk, akkor rajtunk kívül nem lesz ott senki. Azt, hogy merre van a ház, csak sejtettük. Eddig egyszer voltunk ott, akkor is nappal ráadásul az ellenkező irányból közelítettük meg. Szerencsére Roci talált egy táblát a sötétben, mely szerint a ház csupán öt percnyire van tőlünk. Az épületet hamar megtaláltuk, ahol némi meglepetés várt ránk. A ház ajtaja oly tökéletesen szigetelt, hogy ki kellet lapátolni a havat, ha be akartunk menni aludni. Némi munka a sötétben és máris fedél volt a fejünk felett. A „szoba” egyébként nem túl nagy, kb 1,7 x 3 m. Gyors vacsora után, próbáltuk az ajtó réseit eltakarni. Az ajtó elé tettük az asztalt, alá a hótalpakat, a tetejére pedig a zsákokat és a kabátokat. Még ez is kevésnek bizonyult, merthogy az éjszakai szélviharnak köszönhetően, a kabátokra ráfagyott a hó, az ablakra a jég, az arcunkra pedig a vigyor.

Schneeberg

Reggelre a hálózsákomon állt a víz. Mindezek ellenére az éjszaka jól telt. Reggel megpróbáltunk szélvédett helyet találni a ház valamelyik oldalán, ahol a szükségleteinket elvégezhetnénk. A hatalmas szélnek köszönhetően a ház körül ilyen pont nem volt. Végül a ház mögötti gazdasági épületben találtunk üres olajos vödröket, és itt még a szél sem fújt. Micsoda "komfort". Reggeli után elindultunk lefelé. Ez valahogy jobban ment mint felfelé, bár ez is roppant fárasztó volt. Mire ismét az Engsthüttéhez értünk, rendesen meg is éheztünk. Huginak hála fantasztikusat ebédeltünk. Innen még vagy másfél óra volt a parkoló, ahol az autót hagytuk. Az utolsó kilométer már nagyon nehezen ment, főleg Rocinak, mert iszonyatosan fájt a lába. Óriási megkönnyebbülés volt amikor lerakhattuk zsákjainkat és megszabadultunk a merev bakancsoktól. Annak ellenére, hogy nem jutottunk fel a csúcsra, fantasztikus túrán vettünk részt. Külön elismerésünk Huginak, akinek ez volt az első igazi hegyi túrája, és aki – hogy Rocit idézzem – igaz hogy nem volt megfelelő kondiban, mégsem adta fel.

Schneeberg

Schneeberg

Dobos Péter

 
 

© 1999-2007 BEBTE www.bebte.hu