Dél-tiroli gyöngyszem - Családi túra a Schnals-völgyben (2006)

DÉL-TIROLI GYÖNGYSZEM
Családi túra a Schnals-völgyben

HTM 2007. január

A vinschgaui főútvonalon - a Reschen-hágótól Meranig - pusztán a fölénk magasodó hegyek látványa miatt is érdemes végigutazni. A 70 km hosszú völgyből már az első alkalommal is tucatnyi mellékvölgy csábítja letérésre az autósokat, de talán egyik sem annyira titokzatosan, mint a Tschars és Naturns települések között északra benyíló Schnalstal.

A Schnals-völgy neve minden bizonnyal sokak számára látatlanul is ismerősen cseng, mely nem véletlen, hiszen a világsajtó az Ötzinek elkeresztelt gleccsermúmia 1991-es megtalálása óta számtalanszor említette. Részben ez a tény keltette fel a mi érdeklődésünket is a terület iránt, sejtve azért, hogy nem ez az egyetlen érdekessége.

A völgy bejárata egy sötét szurdokon átvezető alagúttal kezdődik, amelynek végén teljesen más világban találjuk magunkat. Hirtelen megszűnik a városokat és almaföldeket átszelő főútvonal lüktetése, helyette immáron csendes, erősen szerpentinező, szakadékokat átívelő autóúton haladhatunk.

Balra fölöttünk Juval kastélya magasodik, mely akár első úti célunk is lehetne. Érdekessége, hogy 1983 óta a világhírű hegymászó, Reinhold Messner birtoka és nyári pihenőhelye, ahol számos útjának gyűjteményét állította ki. A Juval kastély árnyékában fekszenek a környék leghosszabb múltra visszanyúló települései, Altratheis és Neuratheis kis falvai és Schnals régi kastélyának romjain álló Katharinaberg. A szomszédos, 1327 méteren fekvő Karthaus, mely az egész, 210 km2-es és 1600 lakosú völgy közigazgatási központja, viszont a XIV. századi ciszterci apátság alapjaira épült. Ezekkel a településekkel szemben helyezkedik el a keletre nyíló Pfossen-völgy, amely a Texel-csoport Természetvédelmi Parkba induló kirándulásaink kiindulópontja lehet. Errefelé találjuk az Etsch-völgy legmagasabban fekvő faluját, Eishofot (2071 méter).

A Schnalstal területén már évezredekkel ezelőtt is ismertek olyan ösvényeket, amelyeken a hegygerinc gleccserein keresztül elérhetőek voltak Ötztal települései. Erre mellesleg a legjobb bizonyítékot a Nieder-hágó közelében, maga a gleccsermúmia szolgáltatta. Ezeken az ősi utakon napjainkban csakis tapasztalt hegymászók közlekedhetnek.

HTM 2007. január

A főúton néhány kanyar után Vernagt mesterséges tavához (Vernagt Stausee - 1690 méter) érünk. Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy a tavat családi kirándulások célállomásának ajánljam. A völgyzárógátat, mellyel a környező gleccserekből lefolyó olvadékvizeket (Schnalserbach, Finalbach, Vernagbach stb.) gyűjtik össze, példaértékű módon építették meg. A lefolyás irányába eső délkeleti oldalt befüvesítették, parkosították, így illesztve be a környező legelők nyújtotta tájképbe. Igazi kultúrtáj ez, mely úgy olvad bele természetes környezetébe, hogy az átmenetet szinte észre sem vesszük.

A tó körbejárása nemcsak nekünk felnőtteknek, de a négy-öt éves gyermekeknek is nagyszerű élmény. A kb. 6 kilométeres séta azért nem tűnik soknak számukra, mert élményekben rendkívül gazdag. Az egyik helyen sűrű erdőben halad az ösvény, ahol ha szerencsések vagyunk vadakat is láthatunk, másutt pedig dübörgő zuhatagot átívelő, „félelmetes” függőhídon kell átkelnünk, hogy a túloldalon békésen legelésző szarvasmarha-borjakkal találkozzunk. A hegyek felől a patakok a tóig vezető utat kisebb-nagyobb vízesésekkel rövidítik le, melyek önmagukban is tetszetősek. Természetesen mindehhez a havas csúcsok képe is társul.

A tó körüli sétánk végéhez érve a Tisen-völgy bevágódását láthatjuk, amely jóval 3000 méter fölé vezeti a túrázót. Ez az út visz egyben Ötzi lelőhelyére is.

Ha a Vernagti-tó megtekintése után északnyugati irányban, vagyis a völgy belseje felé folytatjuk utunkat, néhány kilométer megtétele után Schnalstal autóútjának végállomására, Kurzrasba érünk. Az idegenforgalmi központból, melyet Dél-Tirol egészére jellemzően főképp német turisták látogatnak, számos túralehetőség kínálja magát.

Akár „hétköznapi” turistaként, akár magashegyi túrázóként, vagy éppenséggel sízőként látogatunk el ide, minden bizonnyal megtaláljuk számításunkat. Ez utóbbiként például a gleccsersízést gyakorolhatjuk egész évben (Hochjochferner). Kurzrasból jó néhány libegő, és egy kabinos felvonó szállítja az utasokat a különböző célpontok irányába, melyekkel jócskán lerövidíthetjük a fel- illetve a lejutást. A Grawandnál (3251 méter) lévő gleccsersícentrumba - az 1200 méteres szintet, túlnyomórészt függőleges fal mentén leküzdő kötélpályán - a 80 személyes kabin 6-8 perc alatt teszi meg az utat.

Lieber Tamás

Dél-Tirol útikönyv

A cikkben említett gleccsermúmiát 1991. szeptember 19-én fedezte fel egy hegymászó házaspár, a nürnbergi Erika és Helmut Simon, 3210 méter magasan. Először egy szerencsétlenül járt hegymászó tetemének vélték, s csak később derült ki, milyen ősi leletről van szó. A felfedezés és feltárás során - mivel nem tudták, mivel állnak szemben - számos jóvátehetetlen hibát elkövettek: például a temetkezési vállalkozó, akit kihívtak, eltörte Ötzi mereven felálló bal kezét, mert a tetem így nem fért bele a koporsóba.

… Először még azt sem lehetett tudni pontosan, melyik országban találtak rá Ötzire. A bozeni tartomány bizottságot küldött ki ennek eldöntésére. A helyszínt Olaszország területén állapították meg, igaz, mindössze 92,56 méterre az osztrák határtól. Sokáig vitatott volt az is, hogy melyik országban, illetve azon belül hol állítsák ki. A tiroli parlament végül Bozent (Bolzano) jelölte meg a kiállítás helyeként.

… A lelet konzerváltságának foka egyedülálló. Így az orvostudomány és a régészet is sokrétű kutatási anyaghoz jutott, mely sokat elárul arról, hogyan élt, öltözködött, milyen szerszámokat használt az ember a Kr. e. 4. évezredben, illetve milyen lehetett az egészségi állapota. A ruhadarabok és használati tárgyak mellett találtak nála egy rézcsákányt is, amely arra enged következtetni, hogy magas társadalmi pozíciót töltött be. A radiokarbonos vizsgálat szerint a férfi Kr. e. 3350 és 3100 között, vagyis a rézkorban élt. Hogy mit keresett ebben a magasságban, azt egyelőre nem sikerült tisztázni.

Halála időpontjában körülbelül 45 éves lehetett. Ha nem éri baleset, akkor sem élt volna sokáig: fogazata erősen elhasználódott, de rossz állapotban volt a gerince is, az ízületei elkoptak, a fő ütőerei elmeszesedtek már, számos féreg gyötörte, ciszták voltak a gerincvelőjében, a normális tizenkét borda helyett csak tizeneggyel rendelkezett, ez utóbbiak közül több röviddel halála előtt el is törött.

Egyedülálló épségben maradtak fenn természetes anyagból készült ruhái, valamint használati tárgyai. A halál teljes menetfelszerelésben ragadta ki a hétköznapokból ezt az embert. Ruhadarabjait bőrből és növényi rostokból fonták; egy, kb. 90 cm hosszú, alpesi édesfűből készült köpenyt viselt - valószínűleg az eső ellen. Cipője a gleccseren való vándorlásra is alkalmas volt: anyaga bőr, amit szigetelőanyagként szénával is kitömött. Nyíllal és íjjal, rézfejű csákánnyal, valamint egy kis pattintottkő-tőrrel felfegyverkezve járt, amelyet fűfélékben font tokban hordott.

Lőrincz Zsolt: Dél-Tirol (Útilapu Kiadó Kft. - Budapest 2002) c. könyve nyomán

 
 

© 1999-2006 BEBTE www.bebte.hu