A Retyezát-hegység

2001. július 6-21. között Varga László vezetésével csodálatos 1-1 hetet töltöttünk a Déli-Kárpátokhoz tartozó Retyezát-hegységben, és a Herkulesfürdő közelében, a Cserna-tó partján.

A retyezáti hét során, rendkívül kedvező időjárást kifogva többek között az alábbi túraútvonalakat teljesítettük (résztvevők: Heidler Norbert, Heidler Zoltán, Kárteszi László, Lieber Tamás, Nagy Péter, ifj. Nagy Péter, Pásztor Zsuzsa, Varga László):

 

1.       Pietrele menedékház (1480 m) – Lolaia-csúcs (2180 m) – Retyezát-csúcs (2485 m) – Retyezát-nyereg (2251 m) – Stinisoara-tengerszem – Stinisoara-völgy – Pietrele mh.

 

Gyalogtúra hossza: 10 km

Szintkülönbség: 1000-1100 m

 

2.       Pietrele menedékház – Gales-völgy – Gales-tó – Virful Mare (Nagy-csúcs 2346 m) – Gales-völgy –Pietrele mh.

 

Gyalogtúra hossza: 15-16 km

Szintkülönbség: 1200 m

 

3.       Pietrele menedékház – Lolaia-völgy – Lolaia-vízesés – Cheagului-vízesés – Cirnic-mező – Pietrele menedékház.

 

Gyalogtúra hossza: 13-14 km

Szintkülönbség: 500-600 m

 

4.       Pietrele menedékház – Valea Rea (Rossz-völgy) – Rossz-völgyi-tavak – Valea-Rea-csúcs (2311 m) – Rossz-völgy – Pietrele-csúcs (2270 m) – Pietrele-menedékház.

 

Gyalogtúra hossza: 15-16 km

Szintkülönbség: 1000-1100 m

 

5.       Teljes menetfelszereléssel átköltözés a Bukura-tóhoz: Pietrele menedékház – Pietrele-patak völgye – Bukura-nyereg (2206 m) – Bukura-tó (2041 m)

 

Gyalogtúra hossza: 10 km

Szintkülönbség: 750 m

 

6.       Bukura-tó (2041 m) – Peleaga-csúcs (2509 m) – Papusa-csúcs (2501 m) – Peleaga-tó – Peleaga-csúcs – Bukura-tó.

 

Gyalogtúra hossza: 10 km

Szintkülönbség: 1000-1100 m

 

7.       Bukura-tó – Bukura-csúcs (2439 m) – Bukura-tó környéki tavak (Anna, Lia, Viorica, Agáta) – Bukura-tó

 

Gyalogtúra hossza: 6-8 km

Szintkülönbség: 600 m

 

 

 

 

 

 

A hegység általános ismertetése

(írta: Varga László)

 

A Retyezát-hegység a Déli-Kárpátok vonulatának egyik legfestőibb s egyben a leglátogatottabb része. Változatos tájainak sajátos bájaival méltán érdemelte ki a turisták tetszését. Égbenyúló, komor hegycsúcsai, érdekes és vad sziklacsoportjai, kőszirtes hegyhátai, katlanszerű glaciális cirkuszvölgyei, roppant tömegű kőgörgetegei, bájos tengerszemei mind-mind tanújelei egy letűnt, izgalmas és zord földtörténeti idoszak, a pleisztocén (jégkorszak) felszínformáló tevékenységének. A sziklás terep miatt a hegység télen és nyáron csak képzett természetjáróknak ajánlható. Bár a hegység csodálatos tájai a jól jelzett turistautakon biztonságosan bejárhatók, de az alpesi magassággal, a zord, szeszélyes időjárással mindig számolni kell, hiszen nyaranta is szinte állandóan erős a szél, gyakran viharos erejű lökésekkel kísérve, és sokszor esik az eső, havas, vagy jeges eső, ami a nagy magasságban alaposan próbára teszi a kirándulók fizikai és pszichés állapotát.


A hegység különleges, sajátosan egyéni varázsát a felszínformák gazdagságának, gyönyörű tengerszemeinek, és gazdag élővilágának, elsősorban a flórájának köszönheti.


A hegység a Szörényi-havasok, a Vulkán-hegység és a Hátszegi-medence déli pereme közé ékelődött. Nyugaton és északon a Riul Mare (Nagy-folyó), délkeleten a Keleti-Zsil, keleten a Barbat-folyó határolja.


Központi magvát az északkelet-délnyugat irányban húzódó, fektetett H betűre emlékezteto gerincpár képezi, melyről roppant sziklatömegek alkotta kopasz hegycsúcsóriások magasodnak. Az északi gerinc csúcsai a Lolaia-ról indulnak ki, és húzódnak dél felé.  Félelmetesen égbeszökő hegyormai, merészen leszakadó sziklagerincei, sziklasivatagszerű völgyfői, tiszta vizű tengerszemei a jégkorszakban lezajlott természeti jelenségekről árulkodnak. A hajdani gleccserek a központi gerincek oldalából indulva U keresztmetszetű, meredek falú, de széles talpú gleccservölgyek sokaságát vájták a kőzetbe. A gleccservölgyek között megmászhatatlannak tűnő völgyválasztó sziklabércek húzódnak. Megkapó látványt nyújtanak a gleccservölgyek völgyfői, az ún. cirkuszvölgyek is, melyeket félkörívben kőgörgetegek borította meredek sziklafalak szegélyeznek. A kietlen kősivatagokból számtalan tengerszem csillan fel.


A Retyezát központjában végighúzódó hatalmas gerincek és a hegyormok alapkőzetét gránit alkotja, amely alatt különböző üledékes kőzetek (agyagpalák, homokkövek) és gyengén metamorfizálódott kristályos palák húzódnak. A hegység déli peremén középkori mészkőlerakódásokat is találunk, melyek merőben más képet kölcsönöznek a tájnak. A télen lehullott nagy mennyiségű hó és a gyakori nyári záporok vizét a bővizű hegyi patakok szállítják le a völgyekbe. Jóformán minden gleccserkatlanból ered egy-egy patak. A hegység összes vizét a Keleti-Zsil, a Riul Mare és a Riul Barbat vezeti le. Ezek a patakok a hegy lábához érve kisebb folyókká dagadnak. A Retyezát körzetében több mint 70 gleccsertavat (tengerszemet) számlálhatunk össze. Kristálytiszta vizükben pisztrángok is élnek. A legnagyobb tengerszem a Lacul Bucura (Bucura-tó), összfelülete eléri a 10 ha-t, mélysége a 15 m-t is meghaladja. A második legnagyobb tengerszem a Lacul Zenoaga (1973 m magasságban) felülete 6,5 ha, mélysége 29 m. A Lacul Gales a Virful Mare lábánál képződött 2050 m magasságban, 3,5 ha-os víztükörrel, 21 m-es vízmélységgel.


Mint általában a Kárpátok többi területei, a Retyezát is eléggé csapadékos vidék. Ez annak köszönhető, hogy felette találkoznak a délről érkező melegebb légtömegek az esőfellegeket kergető északnyugati szelekkel. A felsőbb régiók (1600-1700 m-től felfelé) évi csapadékátlaga eléri az 1400-1600 mm-t. Nyáron gyakoriak a záporesők, télen a hóviharok. A hegycsúcsok közelében még nyáron sem ritkák a hózáporok. A Retyezát-hegységben két klimatikus zónát különböztetünk meg: 700-1800 m közötti magasságban a szubalpesi, a fölött (az erdőhatár felett) az alpesi zónát. Az előbbi övezetben vegyes erdőt, az utóbbiban fenyőerdőt és havasi legelőt találunk a hegyhátakon. Az erdőhatár felső peremén gyakran összefüggő gyalog- vagy törpefenyőből álló vegetációt, azon felül egyre törpébb évelő cserjéseket találunk. A magas csúcsok és gerincek közelében sokszor enyhébb a levegő, mint a völgyekben. Ennek ellenére az alpesi övezet éghajlata jóval zordabb és csapadékosabb. Az évi középhőmérséklet 2000-2200 m felett –1és -3 °C között ingadozik, s a fagyos napok számának évi átlaga meghaladja a 250-265-öt. 2000 m magasban vagy a fölött (a Retyezát és Peleaga csúcsok környékén) az évi középhőmérséklet -2 °C. A Pietrele, a Baleia és a Buta menedékház szintjén kb. 2 °C, a Riul Mare, a Riul Barbat és a Nyugati Zsil vidékén kb. 4 °C az évi középhőmérséklet. Júliusban a középhőmérséklet eléri a 6-9 °C-ot, január-februárban -9 °C alá esik.


A hegységben a legmelegebb és viszonylag legcsapadékszegényebb időszak július második felétől augusztus elejéig tartó időszak. Az évi napos órák számának átlaga eléri az 1700-1800-at. A 2000 m magasságú gerinceken állandóan fúj az átlagosan 5-7 m/s sebességű szél, de frontátvonulások idején nem ritka a 40-50 m/s sebességű tomboló szél sem. Széltől védett területek csak az alacsonyabb térszínek erdőségeiben és a sziklafalak takarásában vannak. A hegylábtól felfelé haladva az egyre zordabb éghajlati viszonyok övezetessé teszik a növénytakaró összetételét. A hegyhátakat 700 és 1400 m között vegyes erdő borítja. Az eleinte uralkodó bükk, gyertyán felfelé ritkul, és 1400 m felé átadja helyét a lucfenyőnek.


1700 m körül a luc is ritkulni kezd, helyét a gyalog - vagy törpefenyő veszi át, helyenként összefüggő haragoszöld, zöldesfekete színű foltokat képezve. A törpefenyvesekben veszélyes letérni a jelzett utakról, mert ezek gyakran kőgörgetegekre telepednek és a veszélyes útszakaszokat is eltakarják! Még feljebb egyre kisebb borókabokrok és különböző évelő cserjék következnek (fekete áfonya, Bruckenthal-hanga stb.). A déli oldalakon havasi legelőkkel borított hegyhátakkal találkozunk. A gleccservölgyek és völgykatlanok oldalaiban összefüggő cserjéseket képez a havasszépe, az azáleáknak itt tenyésző rokona (Rhododendron kotschyi), melynek ciklámen színű, nagy virágai emlékezetes látványt nyújtanak. Fölfelé haladva egyre ritkul a növényvilág, a kőzetet egyre vékonyabb termőréteg borítja. Mégis itt virítanak a legszebb havasi virágok. A leggyakoribbak a havasi szegfű, a hegyi boglárka, az erdei májvirág, a törékeny havasi harangrojt, a különböző hölgymálok, a havasi aranyvirág, a kárpáti zergevirág, az apró kankalin, a különféle tárnicsfélék, a havasi kökörcsin, a körtike. A sziklatömbök közül előtűnnek a havasi varjúháj tömött kis párnafoltjai, a rácscserje, s az örökösen fújó szelek zizegtette bérci- és perjeszittyó fűcsomói. A nedvesebb levegőjű katlanok sziklatömbjeit sárgászöld színű, sokszor összefüggő bevonatot képező, különböző zuzmók borítják. A területen sok az endemikus, csak itt tenyésző faj. Ritka, védett növények is akadnak szép számmal: sárga tárnics, medveszőlő, havasi gyopár, cirbolyafenyő (gömbölyű lombkoronájával).


A hegység állatvilága is változatos. A trófeáik által messze földön híres zergéket a hegyormokon, sziklabérceken, a maguk taposta ösvényeken gyakran pillantjuk meg (olyan sok volt itt valaha a zerge, hogy egykor Zerge-havasnak nevezték a hegységet). Van itt barnamedve, hiúz és farkas is.


A madarak közül itt is ritkaságnak számít a fakókeselyű, a barátkeselyű és a kőszáli sas. A sziklaoldalakon hajnalmadarat is láthatunk. Előfordul itt, bár ritka a kockás vipera, sőt annak fekete változata is. A Pietrele menedékház közelében homoki, vagy szarvasviperával is találkozhatunk. A sziklákon napoznak a fali gyíkok, a nedvesebb, laposabb füves területeken fialó gyíkot is találunk. A kristálytiszta vizű hegyi patakok csobogói alatt, de a Bucura-, Gales-, Gemenea-, Ana-, Lia-tengerszemek vizében él a sebespisztráng.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu