Vulkanikus Szurdokvölgyben - A csodálatos Rám-szakadék (2003)

VULKANIKUS SZURDOKVÖLGYBEN
A csodálatos Rám-szakadék

A Visegrád és Szentendre között elterülő táj, a Visegrádi-hegység, jóllehet a Börzsönnyel mutat rokonságot, mivel mindkettőt a föltani értelemben vett közelmúlt (miocén időszak 18-19 millió évvel ezelőtt) andezites vulkánossága hozta létre, azonban míg az előbbit a Duna jobb, utóbbit annak bal felén találjuk. A Pilissel, mellyel úgymond egy "kalap" alá szoktuk venni, geológus szemével nézve semmilyen kapcsolata nincs. Nem is lehet, hiszen mind a kialakulás korát, mind pedig a hegységeket alkotó kőzeteket illetően jelentősek az eltérések.

A Visegrádi andezithegység tehát tájképileg alapvetően eltér a Pilistől. A vulkáni kőzetben általában lankásabb formák, enyhébb lejtők, gömbölyded kúp alakú hegyhátak képződtek, kivéve a Dunakanyar környékét, ahol a fiatal kiemelkedések miatt alakultak ki meredek lejtők és mélyre vágódott, szakadékszerű völgyek. Itt a változatosságot a vulkáni törmelékből álló, kipreparálódott sziklatornyok vagy éppenséggel a vulkáni tufába, agglomerátumba mélyedt festői szorosok adják.

A rendelkezésemre álló terjedelem nem teszi lehetővé, hogy e táj megannyi szépségét, geológiai és turisztikai értékeit mind bemutassam, ebből most csak ízelítőt adhatok, egy kis kedvcsinálót e terület alapos bejárásához, felfedezéséhez. Jöjjön velünk most egy kis kiruccanásra a Dömöstől másfél kilométerre található, vadregényes és télen különös kalandokat nyújtó Rám-szakadékba. Talán az előkészületek legfontosabb mozzanata a forralt bor főzése, ami a mínusz tíz fokos hidegben talán érthető. Ezen kívül nem maradhat ki a hágóvas, és persze a meleg ruházat sem. A kapun kiérve ragyogó napsütés fogad, a fák, bokrok zúzmarásak. Már a faluban, azaz Dömösön is látható egy-két igazán nagyra hízott jégcsap, de a helyiek elmondása szerint ez még semmi. A templomhoz érve, egy kis utcában folytatjuk utunkat majd egy erdészeti műúton, a Malom-patak völgyben sétálunk a Rám-szakadék bejáratáig, ami a közel 40 centiméteres hóban cseppet sem könnyű feladat.

A völgy alsó része még barátságos, bükkfák, és tölgyek között kanyarog az ösvény, amely felfelé haladva egyre szűkül, ráadásul az előrehaladást bedőlt fák nehezítik. Nemsokára függőleges sziklafalak mellett vezet el a turistaút, és megjelenik a víz is. Ha éppen nincs ilyen fagyos hét, akkor a szakadék alján sebesen rohan a patak. Most minden oly csendes, jéggé dermedt e világ. A völgy középső és felső részén már csak a felszerelt hágóvassal, és a falba állandóra beépített láncok segítségével lehet közlekedni. Ezen a szakaszon nagyon szép jégcsapokat figyelhetünk meg, és beigazolódni látszik a helybeliek korábbi kijelentése is. Itt tényleg nagy jégcsapok, megfagyott vízesések vannak!

A sziklafalakról alácsüngő képződmények látványa mindenkit kárpótol a fárasztó mászásokért. Előkerülnek a termoszok is, hogy átfázott testünkbe egy kis melegség is jusson.

A völgy tetejénél utolér bennünket a téli hónapok átka, a korai sötétedés. Szomorúan vesszük tudomásul, hogy ideje visszaindulni. Mivel sötétben, lámpa nélkül nem ajánlatos a szurdokban mászkálni, sietősre fogjuk. Néhányan azonban a könnyebb utat választják, a szomszédos Lukács-árok jól kitaposott erdei ösvényén térnek vissza kiindulópontunkra. Kellemesen elfáradtunk, de egy tanulságot szerintem mindenki levonhat: A Rám szakadék minden évszakban csodálatos.

Ifj. Barna József

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu