Az újjászületett dorog-esztergomi barlangkutatás

AZ ÚJJÁSZÜLETETT DOROG-ESZTERGOMI BARLANGKUTATÁS
A BEBTE története 1989-től napjainkig

A tradicionális múltú Kadić Ottokár Barlangkutató Csoport 1988-as megszűnésekor bizony sokan kételkedni kezdtek abban, hogy a csodálatos éveket megélt dorogi barlangász egylet valamikor is talpra áll.

Elsősorban magánéleti okok miatt - melyek közül a felnőttkorba lépő fiatalok családalapítása volt leginkább mérvadó - eltávolodtak azok a korábban meghatározó személyek, akiknek tapasztalata, tevékenysége nélkülözhetetlennek tűnt a barlangászcsoport fennmaradásához.

Azonban néhány lelkes fiatal gondoskodott a szellemi örökség átmentéséről, és nem egészen egy esztendő múltán, ugyan átalakult formában, de a tradíciók folytatását szem előtt tartva új szervezet kezdte meg tevékenységét.

Az új társaság névadójául nem is választhatta volna méltóbb személy nevét , mint a két évvel korábban (1987-ben) elhunyt Benedek Endre dorogi bányafőmérnökét, aki lelkesedésének, kitartásának, örök optimizmusának és emberségének köszönhetően fiatalok példaképe lett.

A későbbi - 1992-ben létrejött Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) - jogelődje tehát 1989-ben alakult meg. A társaság az első években budapesti székhellyel, az Újpalotai Szabadidőközpont Rockenbauer Pál Természetjáró Szakosztályának barlangjáró csoportját alkotta.

Fogel Péter túravezető, a későbbi BEBTE első elnöke, budapesti természetjárókkal többször is ellátogatott a dorogi barlangászok „otthonába”, a Sátorkőpusztai-barlanghoz. A sokadik találkozásnak az lett az eredménye, hogy közös programok születtek és barátságok szövődtek a két csapat között. Az 1988-ban megszűnt Kadić csoport végsőkig kitartó tagjait (Fekete Ferencet, Lieber Tamást, Récsey Gábort, Tóth Istvánt) így sikerült „átmenteni” Budapestre.

Fogelék akkor még csak reménykedtek abban, hogy hamarosan Dorogon folytathatják majd barlangász tevékenységüket, és mindent megtettek azért, hogy ez bekövetkezzen. A Kadić Csoport által fenntartott Sátorkőpusztai-barlang képződményeinek fennmaradása múlott ezen.

A barlang 1989-90-ben szabad préda volt; tönkretett bejárat, feltört vasrács, festékszóróval telefirkált falak jellemezték. Egyértelművé vált, hogy ha a fiatalok nem lépnek sürgősen, az egyébként szakmai körökben világhírnévnek örvendő üregrendszer képződményvilága minden bizonnyal teljes egészében megsemmisül.

A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat közbenjárásával Fogelék – mint a Benedek Endre Barlangjáró Csoport tagjai - a Sátorkőpusztai-barlang gondozói lehettek. A barlang 1990 szeptemberétől tehát ismét gondos kezekbe került. Az ajtót lezárták, és megkezdődhetett a helyreállítás. Az eltűnt képződmények helyére sajnos újak nem kerülhettek, de a járatok kitakarítása, az alsó szint törmeléktől való megtisztítása már az első években is sokat javított a helyzeten.

Időközben a szovjet csapatok hazánkból történő kivonása következtében „felszabadult” a Strázsa-hegyek térsége is. A korábbi katonai lőteret, harcászati gyakorlóteret több évtized után ismét a civil lakosság vehette birtokba. Sajnos akadtak olyan is, akik a „szabadság” kifejezésnek sajátos értelmet adtak. Nem számított, hogy a fokozott védelemre érdemes terület botanikai és zoológiai ritkaságok otthona, csak az, hogy végre egy olyan terület ahol minden feltétel adott például motokrossz pálya kijelölésére, vagy ahol töméntelen mennyiségben lehet homokot bányászni.

A barlangászok a tudatos környezet- és természetkárosítások ellen kívántak fellépni azzal, hogy rendszeres „őrjáratokat „ szerveztek, persze kezdetben mindenféle jogi háttér nélkül. Szerencsére sokszor a határozott fellépés is eredményes volt a szabálytalankodók elzavarására, féken tartására. Szerették volna, ha az önkéntes természetvédelmi munka csoportjuk nevében is megjelenik, ezért a „Barlangjáró” szócska mellé a „Természetvédő” is felkerült.

Időközben bővült a tagság, aminek egyenes következménye lett, hogy programjaik is változatosabbá váltak. Tájékozottabbak lettek, szervezetileg megerősödtek. Egyértelművé vált számukra, hogy ha tevékenységükhöz pénzt akarnak szerezni - márpedig pusztán a felszerelések megvásárlásához ez nélkülözhetetlen-, illetve szeretnék, hogy a hivatalos szerveknél is komolyan vegyék őket, lépniük kellett felfelé a szervezettség lépcsőfokán, vagyis nem halogathatták az egyesületté válást. Dr. Korinek Teréz ügyvéd segítségével, 1992 nyarára - egy jól sikerült aggteleki tábort követően - az összes dokumentum rendelkezésükre állt ahhoz, hogy a BEBTE a megyei bíróságon bejegyzését kérje.

Tulajdonképpen 1992. évet tekinthetjük a BEBTE hivatalos megalakulása időpontjának, ám ez csak névbeli, illetve adminisztratív változást jelentett az ekkor már három éve működő csapat életében. Nem állítunk tehát valótlant akkor sem, ha születésük évének 1989-et tekintjük.

Az egyesületté váláshoz egyébként egy konkrét pályázaton való részvétel segítette a csoportot. Az Autonómia Alapítvány (később Ökotárs) Partnership Programjára neveztek be egy lőtér-rehabilitációs programmal, aminek célja a Nagy-Strázsa-hegy téréségben végzett nagyszabású fásítás volt. Később ugyan kiderült, hogy a faültetés hiábavaló volt (a több ezer csemete elpusztult), ám ez konkrét program nyitotta meg a BEBTE későbbiekben már sikeressé vált, napjainkban is tartó programsorozatát.

Azért az 1991. évi kutatótábort sem szabad figyelmen kívül hagynunk. Ekkor készült el az új zár a barlangajtóra, illetve rács beépítésével megszüntették a „Denevérablakon” át történő közlekedést (a sziklafalban lévő hasadékon át korábban bárki szabadon bejuthatott a barlangba). A tábor eredményeképpen a barlang végpontjáról nagy mennyiségű törmelék is felszínre került.

Az egyesület irányítása, működtetése kellő komolyságot és rátermettséget igényelt a tagoktól. Jól eső érzéssel töltötte el őket, hogy munkájuk eredményeként egyre többen figyeltek fel rájuk, illetve, egyre többen csatlakoztak a szervezethez.

A BEBTE első komolyabb programja az 1993-ban Varga László által szervezett és vezetett erdélyi körút volt, melynek élményei alapján számos, későbbi külföldi út szerveződött. 1993 több tekintetben is mérföldkőnek számított. Az illetékes minisztérium ebben az évben hagyta jóvá a Sátorkőpusztai-barlang turisztikai célú idegenforgalmi hasznosítását. Megnyílt az út a hivatalos túraszervezések előtt. A kérvény benyújtására egyébként azért volt szükség, mert az ország területéről rengeteg érdeklődő jelentkezett barlangtúrára, és csak így lehetett biztosítani a biztonságos túrázás feltételeit.

A BEBTE 1993-ban környezetvédelmi programokat is zászlajára tűzött. Az Ökotárs Alapítvány szervezésében - amerikai környezetvédők által tartott - háromnapos gödi tréning tapasztalatait a két résztvevő - Lieber Tamás és Mielec Péter - a dorogi lakossággal is megosztotta, mégpedig úgy, hogy lakossági fórumot szerveztek az amerikaik részvételével. Talán ez az esemény is közrejátszott abban, hogy ezt követően a városi programokba is bevonták az egyesületet, illetve az önkormányzat számos környezetvédelmi kérdésben számított a tagság véleményére. És még mindig nem ért végett az 1993. esztendő. Ez az év arról is emlékezetes volt, hogy ekkor született meg a gondolat; tenni kellene valamit a Dorog szomszédságában, Esztergom-Kertvárosban található Palatinus-bányatóért.

Az 1994. év - egy jól sikerült nyári aggteleki tábort leszámítva - különösebb események nélkül telt el. Nem úgy 1995, amikor egy tátrai, illetve erdélyi tábor nagyszerű élményeivel gazdagodhattak a résztvevők. Ugyanebben az évben szervezeti átalakulás is végbement, ennek első lépése volt a vezetőváltás. Fogel Péter helyett Lieber Tamás vette át az egyesület irányítását. 1995-ben felerősödött a Palatinus-tóért való tenni akarás, aminek eredménye egy lakossági fórum megtartása volt.

1996-ban ismét új fejezet kezdődött a BEBTE életében, ugyanis az egykori Kadić csoport meghatározó embereinek számító Benedek Anikó és Attila (Benedek Endre gyermekei), az általuk irányított esztergomi barlang- és természetjáró fiatalokkal csatlakoztak az egyesülethez. A tagság létszáma hirtelen megemelkedett (kb. 40 főre nőtt), és az újonnan csatlakozott csapattal a tevékenységi kör is kibővült. Első közösen szervezett program egy ünnepség megszervezése volt, mégpedig a Sátorkőpusztai-barlang felfedezésének 50. évfordulója tiszteletére. Az őszi program volt az utolsó alkalom, hogy együtt láthattuk a barlang felfedezőit. Jakucs László és Venkovits István utolsó alkalommal szállt alá az általuk feltárt barlangba, és az egy évvel később elhunyt Várhidi Károly is ekkor látogatott el utoljára Sátorkőre. A „nagy öregek” társaságában tett barlangtúrát egy délutáni emlékülés egészítette ki.

1996 novemberében a nyergesújfalui tűzoltók közreműködésével barlangot tisztítottak a BEBTE-sek. Magyarországon első ízben, tűzoltó fecskendő segítségével mosták le a Sátorkőpusztai-barlang évtizedek során bekormozódott, bekoszolódott falfelületeit. A barlangfürdetésnek 1998-ban és 2004-ben volt folytatása. Ez utóbbi alkalommal az esztergomi tűzoltók is bekapcsolódtak az akcióba.

1997-ben egy találkozóra is sor került Sátorkőpusztán, mégpedig a leendő Duna-Ipoly Nemzeti Park, a környező települések, valamint a helyi civil szervezetek képviselői között.

1997-től napjainkban is tartó akciósorozat vette kezdetét a Palatinus-tó kapcsán. A BEBTE évente egy, esetenként két alkalommal szervezett (szervez) nagytakarítást, melyhez az esztergom-kertvárosi és dorogi általános iskolák csatlakoztak. Az évente összeszedett több konténernyi szemét mindig újratermelődik, így e program beszüntetésétől sajnos még hosszú ideig nem kell tartani. Természetesen a „Palatinus-program” nemcsak szemétszedésről szól. Egy általános állapotfelmérés is megkezdődött az 1990-es évek végén, amelybe az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem munkatársai is bekapcsolódtak. Közreműködésükkel komoly tanulmányok, elemzések születettek a tó állapotára vonatkozóan, valamint megoldási javaslatok a hosszú távú fenntartásra. A BEBTE tótakarító akciójához a Sturcz Antal vezette esztergomi búvárok is csatlakoztak, s immáron közös szervezésben 2005-ben és 2006-ban víz alatti nagytakarítást is végeztek. A szintén több konténernyi hulladék kiemelése a víz alatt és felett ténykedő csoportok összehangolt munkájának eredménye volt.

Az 1990-es évek végétől napjainkig az időközben Közhasznúvá vált BEBTE programjait a nagyfokú változatosság jellemzi. A lehetőségek kiszélesedése az egyesület tevékenységében is tükröződik. Szinte megszámlálhatatlan hazai és külföldi túraprogramot szerveztek az elmúlt 6-8 évben, mely számos fiatalt csábított az egyesületet soraiba. A külföldi utak közül mindenképpen említésre méltóak a dél-olaszországi vulkánexpedíciók (2006-ig a nyolcadik), melyek eredményeit a hazai tudományos körök is elismerték.

A BEBTE már megalakulásakor nagy hangsúlyt fordított arra, hogy tevékenységéről, eredményeiről a nagyközönség is értesüljön. Számtalan újságcikk született az egyesület munkájáról, programjairól. Az ismeretterjesztő tevékenység 1999-től kifejezettebbé vált az únyi Teleház létrehozásával,és az ún. Zöld Tablók telepítési programjának kezdetével. A köztéri környezetvédelmi információs szekrényekből immáron 12 darabot tart fenn az egyesület Dorogon és a környékbeli településeken.

A BEBTE 2001-től kibővítette tevékenysége palettáját. Ekkor rendezték meg első alkalommal „Környezettudatos Játszónapjukat”, melyet 2006-ig további öt követett. A vakáció első napjához kapcsolódó rendezvény környezettudatos magatartásra ösztönzi a gyerekeket és felnőtteket, természetesen játékos formában.

A Palatinus-tó természetvédelmi programja mellett újabb feladatként jelent meg 2005-től a BEBTE Kenyérmezei-patak állapotfelmérését célzó programja, amely az „Öntsünk tiszta vizet a Dunába” címet viseli. A patak a 2004. évi vegyi szennyezés révén vált országos hírűvé. A BEBTE programjával azt szeretné bizonyítani, hogy a vízfolyást több évtizede éri folyamatos szennyezés. Az egyesület kezdeményezte a szennyezőforrások felmérését, és sürgeti a hatóságokat a szankciók mielőbbi megtételére.

A BEBTE-ből a kilencvenes évek elején-közepén kivált tagok 2005-től egy újabb szervezetet is megalapítottak, Jakucs László Barlangkutató és Természetvédő Egyesület néven, mely a Budapesthez közeli Kevélyeken végez feltáró-kutató munkát. A két szervezet együttműködéseként 2006 augusztusában a közel 20 éve lezárt Strázsa-barlang újbóli megnyitására is sor került.

A BEBTE 2006 október 14-én tartotta emlékülését a Sátorkőpusztai-barlang feltárásának 60. évfordulója alkalmából.

 
 

© 1999-2006 BEBTE www.bebte.hu