Alpesi kóstoló - Családi trekking az Ortler tövében

ALPESI KÓSTOLÓ
Családi trekking az Ortler tövében

Óriási habos tortaként magasodik fölénk az Ortler csúcsa, a Keleti-Alpok legmagasabb, kis híján négyezres orma. A jégfedte hegycsúcs hívogató, ám tudjuk, hogy kellő felszerelés hiányában nagy falat lenne ez számunkra. Tövében azonban számos túralehetőség adja magát, melyek közül különféle szempontok alapján választhatunk.

A verőfényes augusztusi reggelen, vinschgaui (Dél-Tirol) szállásunkon nem volt kérdéses számunkra az aznapi program. A meteorológia egy-két napon belül az időjárás csapadékosabbra fordulását jelezte, ezért Sulden, és a libegőzés mellett szóltak az érvek.

Az Etsch-folyó völgyének, Vinschgaunak 38-as főútvonalát követve érhetjük el célállomásunkat. A spondinigi leágazástól 8,5 km-re fekvő Gomagoi településnél a Stilfser-hágó felé tartó útról egy éles kanyarral balra kell letérnünk. Innentől erős hegymenetben, 600 méteres szintet leküzdve juthatunk el a közel 10 km-re fekvő Suldenbe (1861 m), az Ortler-régió turisztikai központjába.

A Sportcentrumból a hegyekbe gyalogosan, libegővel és kabinos felvonóval egyaránt feljuthatunk. Az Ortler csúcsrégióját legjobban megközelítő útvonalat választottuk, és hogy időt, illetve energiát spóroljunk, lebegve tettük meg tervezett túránk első – Langenstein- menedékházig (2330 m) tartó – szakaszát.

A Taberatta-menedékházig (2556 m) tartó gyalogtúra-ösvény 3,5-9 éves gyermekeinknek szintben nem tűnt túl megterhelőnek, ugyanakkor a túra elég látványosnak mutatkozott ahhoz, hogy végül is ezen induljunk el. Persze utólag a 226 méteres emelkedő leküzdése, tekintve, hogy az utolsó 500 méterre maradt mindez, kissé visszafogta a csapat mozgását.

A térképen jelölt 4/a-4-es ösvény eleinte alpesi vadvirágok, áfonyabokrok üde színkavalkádja között vezetett. Célunk még csak alig észrevehető pontként látszott a távoli horizonton. A tájat egyértelműen a gigászi hegyorom, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia legmagasabb pontjaként jegyzett Ortler (3905 m) uralja, felénk legfélelmetesebb arcát, a szinte teljesen függőleges, vad északi falát mutatva. Turistautunk meredek hegyoldalt harántolt, balra sziklakibúvások, jobbra leszakadt kőtömbök látszódtak a meredélyben, a völgy fenekén fekvő kisvárosban pedig hangyaként nyüzsgő emberek végezték napi teendőjüket. Hamarosan kiterjedt morénamezőt kényszerültünk keresztezni. Az egykoron mélyen lenyúló gleccserek aprózta kristályos kőzetaprólék nagy kiterjedésű törmelékszoknyát képez itt, melynek lehordása ma már egyértelműen az egyéb külső erők rovására írandó. Ebből nyilvánvalóan a hócsuszamlások azaz a lavinák is jócskán kiveszik részüket. Arra, hogy ez a téli, de még a késő tavaszi hónapokban is gyakori errefelé, nemcsak a növényzet hiánya utal. Emléktáblák sora figyelmeztet a magashegyek veszélyeire. A közelmúlt egyik tragédiája 2006. május 3-án következett be, amikor is a 24 éves Benjamin Heitan és a tőle egy évvel fiatalabb Christoph Zembsch váltak az északi falról lezúduló lavina áldozataivá.

Túránkat rövid pihenő után folytattuk. A gyerkőcök egymást motiválva, szinte zokszó nélkül rótták a métereket, nem kisebb feladatot hagyva szüleikre, akik kénytelenek voltak lépést tartani velük. Az ösvény emelkedni kezdett, a szerpentinen időnként kisebb forgalmi dugók alakultak ki a szembejövő forgalom miatt, ami jó ürügyet szolgáltatott a rövid pihenők közbeiktatására.

A Tabaretta-ház hamarosan kézzelfogható közelségbe került. Napsütötte kilátóterasza nemcsak a környékre való nagyszerű rálátást biztosította, de lehetőséget adott a magunkkal vitt élelmiszer kulturált elfogyasztására is, sőt – ez már ínyenceknek szól – az itt felszolgált kapucsínó számunkra a legjobbnak bizonyult az egész térségben.

Az üdítő ücsörgés után ideje volt megkezdeni ereszkedésünket. Még valamivel több mint 3,5 km várt ránk a libegőig, pontosan annyi, mint idefelé. Ez a távolság leírva nem tűnik soknak, ám a terepadottságokat figyelembe véve a kicsik részéről mindenképpen dicsérendő teljesítmény.

Mi felnőttek vágyakozva néztük az ellenkező irányba, vagyis az orom felé vezető ösvényt, melyen jó darabig még normál, bár az eddiginél kissé nehezebb körülmények között haladhatnánk. A térkép szerint a tulajdonképpeni hegymászás csak a Payer-háztól (3029 m) kezdődik, ahonnan még nagyjából 900 méternyi szint, és nagyrészt gleccseren vezetett túra visz a csúcsot jelző keresztig.

Szomorkodásra azonban nem volt okunk, hiszen a gyerekek olykor szüleiket is meghazudtoló módon tettek ki magukért. A döntést természetesen az időjárás és a rendelkezésünkre álló idő figyelembevételével az ő képességeik alapján hoztuk meg, de a lurkók remek „túravezetőnek” bizonyultak és szinte észrevétlenül tették magukévá a magashegyek lenyűgöző világát.

Az Ortler tövében (video)

Lieber Tamás

 
 

© 1999-2009 BEBTE www.bebte.hu