A kies Martelltal - Nem jegyzett túraösvényeken Dél-Tirolban

A KIES MARTELLTAL*
Nem jegyzett túraösvényeken Dél-Tirolban

Az Alpok óriási kiterjedése számtalan túralehetőséget kínál a természetjárók, hegymászók számára, mégis mindössze néhány tucat tartozik a közkedvelt, úgymond felkapott helyek közé.

Ausztria, Franciaország, Svájc népszerű négyezresei tömegével vonzzák a magashegyek szerelmeseit, míg Olaszország alpesi vidékei a via ferrátákkal teletűzdelt Dolomitok kivételével, méltánytalanul mellőzöttnek tűnnek.

Vakáción a Vinschgauban

Elmúlt évben kötött ismeretségünkre alapozva barátaimmal és családommal júniusban ismét hosszabb időt tölthettünk az észak-olaszországi Dél-Tirolban, ahol is időnket - folytatva tavaly megkezdett programunkat - újfent a Vinschgauval (Venosta-völgy) való ismerkedéssel töltöttük (mivel Dél-Tirol eredendően - 1919-ig - Ausztriához tartozott, lakosságának túlnyomó része napjainkban is a németet tekinti anyanyelvének, ami a névadásban is tükröződik. Jóllehet a térképek és útirányjelző táblák többnyire kétnyelvűek, cikkemben az egyszerűség kedvéért az eredeti elnevezéseket használom).

Maga a völgyszakasz a Reschen-hágónál (1507 méter) kezdődik, és Partschinnál végződik, hossza mintegy 75 kilométer, ami tulajdonképpen az Etsch felső folyószakaszának felel meg. Vinschgau hosszanti kiterjedése nem túlzottan jelentős (bár ez is nyilván viszonyítás kérdése), ugyanakkor a két vége közötti szintkülönbség mintegy 1000 métert tesz ki. Sokan ezt a vidéket tartják a Keleti-Alpok legváltozatosabb tájának, amit már néhány mellékvölgy meglátogatása után magunk is elismerhetünk.

Szálláshelyünk, a Laas fölötti hegyoldalba - 1400 méteres magasságba - települt Tanas falu volt, melynél túráinkhoz ideálisabb kiindulópontot aligha találhattunk volna. A látóteret beszűkítő, gleccserekkel koronázott, 3000 métert is meghaladó hegycsúcsok látványa már önmagában elegendő volt egyfajta alpesi "életérzés" kialakulásához, de a gleccservízzel táplált locsolófejek szüntelen kerepelése, a frissen kaszált széna illata, tehenek kolompolása még teljesebbé tette az idillt.

Irány a Martell-völgy

A térképre pillantva a bőség zavarával kellett küszködnünk, amikor a lehetséges túraprogramok közül próbáltunk választani. Házigazdáink - a Magyarországról kitelepült Júlia, és férje Franz - azonban szívesen vállalták az alkalmi túravezetést, ami egyúttal az általuk javasolt programoknak adott prioritást. Így jutottunk el Martelltalba, a Vinschgau számos mellékvölgyeinek egyikébe.

Tanasból gépkocsikkal néhány kilométerre Schlanders városa után, de még Latsch előtt értük el a délre tartó Martell-völgy bejáratát. A völgykapuban fekszik a kicsiny, hangulatos Morter település (730 méter), amelynek fő látnivalója az 1180 körül román stílusban épült Szent Vigilius-templom. De innen rövid gyalogtúra vezet a festői Alsó- és Felsőmontan várromjaihoz.

Magát a Martell-völgyet már a középkortól lakják. 1228-ban 15 lakóépület, 1340 körül pedig már község (Martell) szerepel a leírásokban. Megemlékezhetünk az 1636-os pestisjárványról is, ami a térséget lakatlanná tette, majd ezt követte a napjainkig tartó betelepülés. Az I. világháború - ellentétben a Keleti-Alpok nagy részével - Martelltalt elkerülte (műemlékei nagyrészt sértetlenek maradtak), és itt épültek ki Vinschgauban az első autózható utak. Ezek egyikén, a völgy belsejébe tartó főútvonalon a turistaközpont, Albergo Paradiso felé hajtottunk. Sűrű egymásutánban kicsiny falvakon haladtunk keresztül, melyekben éppen a tradicionális eperszüretet vehettük szemügyre. Sajnos hiába kértük az egyik, vélhetően kelet-európai vendégmunkást, ő nem adhatott el nekünk a szemlátomást tetszetős terményből (a gyümölcs innen az elosztóba kerül, ahonnan már az üzletekbe szállítják, miközben nyilván jelentősen felmegy az ára).

Az eperföldek után a Zufritt-tavon (Zufrittsee) létesített duzzasztógáton vezetett az út, melyet a Martell-völgy fő patakjának, a Plimának megzabolázására létesítettek, ugyanakkor elektromos áram termelésére is használják. Maga a tómedence ottjártunkkor, a teljes víz-befogadóképességének kb. 20-30 százalékával rendelkezett, ami felettébb kevés csapadékra utal (házigazdáink állítása szerint áprilisban, vagyis majd három hónapja volt utoljára eső). A vízutánpótlás, mint később magunk is meggyőződhettünk erről, a hegycsúcsokon kiolvadó gleccserekből származik. Pedig nem csekély károk fűződnek e jelentéktelennek tűnő patak nevéhez. A jég hirtelen olvadása 1127, 1789, 1855, 1888, 1889-ben hatalmas áradásokat eredményezett, amikor is mintegy 630 ezer m3 víz zúdult a völgybe. A vízáradatok tucatnyi hidat és házat, valamint egy templomot romboltak le, és több négyzetkilométernyi mezőséget tettek tönkre. A legutolsó vízkitörés 1891 júniusában történt. Ezt követően létesült a már említett gát.

Gyalogosan az Ortler-csoportban

A szűken vett Martelltal egyes útikönyvek, illetve térképek szerint az Ortler-csoportig tart, vagyis már a fentebb említett Zufritt-tó is kívül esik annak határain. Ám mivel területe morfológiailag és vízrajzilag is szorosan összefügg a felette elterülő hegyekkel (ami egyébként a Stilfser Joch/Stelvio Nemzeti Park része), illetve a róluk leereszkedő völgyekkel (ide vezetnek a Martelltalból kiinduló utak) mi sem teszünk különbséget a megnevezésekben.

Autóinkat Albergo Paradisoban (2088 méter), a felső völgyekbe, csúcsokra vezető turistautak kiindulási helyén hagytuk (egyébként is csak idáig vezet aszfaltos út), innentől a túrabakancsoké lett a főszerep.

Útvonalunkat, bár jóllehet számos rendkívül jól jelzett ösvény közül lehetett választani, mégis találomra jelöltük meg. Mivel egyiket sem ismertük előzőleg, tulajdonképpen mindegy volt, hogy melyiken indulunk. Azért egyvalamit mégiscsak próbáltunk figyelemmel követni, mégpedig a völgybe alázúduló Plima-patak útvonalát. Szintben emelkedve persze rá kellett jönnünk, hogy ez egy idő után már nem lehetséges, de ekkor újabb csalogató látványosság tűnt fel a távolban.

Itt ragadom meg az alkalmat, hogy elnézést kérjek Öntől, kedves olvasótól azért, mert nem tudok pontos leírást adni az általunk bejárt túraútvonalakról. Az igazság az, hogy nem a táblákat figyeltük (a jelzések színe pedig mindenütt piros, csak a számozás eltérő), ugyanis egy-egy látványosság kedvéért többször is ösvényt váltottunk. Erre - vagyis, hogy nem jegyeztük meg az útvonalat - utal a cikk alcíme is. Mindezt lelkiismeret furdalás nélkül megtehettük, ugyanis a visszavezető utak mindegyike A. Paradisoba vezet (elég volt csak erre figyelni, na meg arra, hogy a jelzett útról ne térjünk le).

Kirándulásunk kezdetén egyfajta panorámaúton haladhattunk, egy kitett, de biztonságos ösvényen, melyről jó rálátásunk volt a környező Ortler-, illetve Venezia-csoport 3000 méteres magasságot meghaladó tagjaira.

Szinte minden percben újabb látnivalók kínálták magukat. Fátyolszerűen leszakadó vízesések jobbról és balról, melyek vize erek, patakok sokaságát indítja útjukra, hogy végül ismét egyesüljenek. A kicsiny patakok vadvirágok ezreit táplálják. Sok faj számunkra ismeretlen, de az enciánt, az éppen nyíló rhododendront és kankalint sikerült beazonosítanunk.

Korábbi, retyezáti és tátrai élményeim köszöntek vissza a látottakban, mintha az Északnyugati- illetve Déli-Kárpátok e két jellegzetes tagját egy kis alpesi beütéssel ötvözte volna a természet. Ez utóbbira utalnak a magasból aláereszkedő néhol még hóval borított, többnyire azonban már "kitakarózott" gleccserek. Egy helyen tisztán kivehető volt, amint a jégfal homlokzata darabokra szakadt, és a tonnás jégoszlopok egymásra billentek.

Útközben több ízben is kicsiny fahídon keltünk át, szomjunkat a patak vizével csillapítottuk, és mivel a hőmérséklet sem igen volt 30 foknál hűvösebb, gyakorta hűsítettük is vele magunkat.

Hétköznap lévén turistával jóformán alig találkoztunk, vélhetően azonban hétvégén sem tolonganak erre az emberek. A természet kizárólag önmagát tudta nyújtani, és ez még inkább feledhetetlenné tette kirándulásunkat.

* Sajnos egyfajta tendencia nyelvünkben, hogy egyes szavakat, kifejezéseket jelentésével ellentétes értelemben és ilyesformán rosszul használunk. Erre jó példa "kies" szavunk, mely ténylegesen a "kietlen" ellentéteként pozitív jelentéstartalommal bír (szép, gazdag, csodálatos stb.).

Lieber Tamás

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu