Madarak a pácban

MADARAK A PÁCBAN

Az Illinois állambeli Bloomington városi Wesleyan Egyetem biológia-professzora, dr. Given Harper sajátos megközelítést választott az észak-amerikai énekesmadár populációk fogyatkozásának megértéséhez. Míg más kutatók úgy gondolják, hogy a természetes élőhelyek csökkenése jelenti a kulcsproblémát, addig Harper egy megérzéstől vezérelve úgy döntött, egy régi bűnöst – a DDT nevű rovarirtószert – és annak az énekesmadarakra kifejtett hatásait fogja újfent megvizsgálni.

Az eredmények lesújtóak voltak. Az Egyesült Államokban már több mint harminc éve betiltott DDT-t és más, hasonló jellegű vegyi anyagokat ki lehetett mutatni a madarakban. Azonban az igazi megdöbbenést az okozta, amikor dr. Harper összehasonlította a vonuló és a nem vonuló énekesmadarak DDT-szintjét. Kiderült, hogy a megvizsgált, egész évben Észak-Amerikában tartózkodó madarak, amelyek számos különféle fajhoz tartoznak, többféle vegyi anyagot hordoznak magukban, mint a vonuló fajok megvizsgált egyedei.

Az eredmények tökéletesen ellentmondanak az eddigi feltételezéseknek. Az Egyesült Államokban 1972 óta betiltott DDT a fehérfejű rétisasok, a barna pelikánok és más, korábban érintett fajok számára egyre kisebb mértékben jelent problémát. Ugyanakkor, a nem költöző énekesmadarakban a DDT még mindig vészjóslóan magas koncentrációban van jelen. Ez vajon azt mutatja, hogy a jövőben baj történhet a ma még egészséges fajokkal? Veszélyben vagyunk mi, emberek is? Senki sem tudja. Egy tanulság azonban biztosan levonható: jól meggondolandó, hogy mit enged az ember a környezetbe, mert később komoly nehézséget okozhat az adott anyagok eltávolítása.

„Ezek az eredmények figyelmeztetésül szolgálnak arra, hogy bármit is művelünk, az évtizedeken át hatással lesz ránk,” mondta Greg BUTCHER az Audobon Társulat kutatója, a „Madárhelyzet” című jelentés írója, mely több észak-amerikai madárfaj egyedeinek csökkenéséről számol be. „Nem valószínűsíthető, hogy ilyen mértékű mérgezés elpusztítaná a madarakat, de nagyon is könnyen kihatással lehet az embrionális fejlődésükre.”

Harper eredményei egyrészt a földrajzi vonatkozásai miatt rejtélyesek. Megközelítőleg 18, egész évben Észak-Amerikában élő fajban van jelen a DDT 1-10 alkotóeleme (a több millióból), 2-10-szer magasabb arányban, mint a Dél-Amerikába költöző fajokban.

Másrészt, mind a 17 megvizsgált klórozott szerves vegyület – a DDT kémiai rokonai – kimutatható volt a nem vonuló fajokban. A vonuló fajokban ezzel szemben csak 1-5 ilyen összetevő volt fellelhető. „Ezek a madarak, akárcsak a ’kanárik a szénbányában’, figyelmeztetnek rá, hogy mi történik a környezetünkben,” mondta Theo COBORN, az 1996-ban kiadott „Ellopott jövőnk” c. könyv társszerzője, melynek fő témája a rovarirtók és az ember által előállított vegyi anyagok okozta fejlődési problémák.

Az ilyen következtetések elhamarkodottak a vegyipar szóvivője szerint. Arra figyelmeztet, hogy Harper kutatásait más kutatók még nem ellenőrizték. „Hiba lenne megmondani, hogy eredményei a többihez képest mennyire jelentősek, amíg nem ismerjük azokmennyire megbízhatóakt” mondta Kip HOWLETT, a Klórvegyület-kémia Tanács (Chlorine Chemistry Council- CCC.) vezérigazgatója. Mióta a DDT-t betiltották, a fehérfejű réti sas és sok más faj egyedszáma is megugrott, érvelt HOWLETT.

„Csak éppen az marad teljes rejtély, hogy a nem vonuló észak-amerikai énekesmadarak szervezetében miért van jelen olyan magas mértékben lebomlott DDT és sok más klórozott szerves vegyület,” nyilatkozta HARPER.

HARPER szerint az egyik lehetséges magyarázat, hogy USA sokkal több DDT-t használt, mint Latin-Amerika, ezért még mindig nagy mennyiségben lehet jelen a termőföldben. A Környezetvédelmi Ügynökség szerint az USA a második világháború és 1972 között körülbelül 726 ezer tonna DDT-t használt fel.

Dr. BUTCHER véleménye szerint HARPER eredményei arra engednek következtetni, hogy ha bármelyik betiltott vegyi anyagot újra bevezetnék, akkor egy sokkal gyorsabb és drámaibb hatásnak lehetünk szemtanúi, mint első alkalommal.

Napjainkban legalább 50 ország tiltja a DDT használatát, de 20 országban még mindig legálisan lehet használni maláriaszúnyog irtására. Az USA és több más ország betiltottak további, ugyancsak a DDT-vel rokon szerves klórtartalmú rovarirtókat, mint amilyen a klórdén vagy a dieldrin. Más, hasonló jellegű anyagok azonban, mint például a lindán és az endoszulfán, még mindig az engedélyezett vegyszerek listáján vannak.

A HARPER által a madarakban talált DDT és hat másik klórozott szerves vegyület, a nemzetközi egyezmények által betiltott kémiai anyagokkal rokoníthatók. A Stockholmi Egyezmény ezeket az anyagokat „tartós szerves szennyezőnek” („persistent organic pollutants” – POP) címkézte, mivel hosszú ideig az állatok, és az emberek szervezetében, illetve a környezetben maradnak. Meleg éghajlaton gyorsan elillannak és a légkörbe kerülve eljutnak a sarkvidékekre is, ahol aztán a hideg miatt még lassabban bomlanak le és még nagyobb mértékben halmozódnak fel. Dr. COLBORNE arra hívta fel a figyelmet, hogy az inuitokban, valamint a fókákban és jegesmedvékben magas koncentrációban jelentkeznek az olyan rovarirtók, mint a DDT és a lindán. A Pesticide Action Network, egy san-fransisco-i környezetvédő-csoport programvezetője, Kristin Schafer azt hangsúlyozta, hogy egy öblítés valamilyen lindán tartalmú samponnal (fejtetű irtására használják az egész Egyesült Államokban, kivéve Kaliforniát) megközelítőleg 18 liter vizet szennyezhet be.

A tudósok elsősorban azért aggódnak a DDT és más, hasonló jellegű vegyi anyagok miatt, mert azok erőteljes hatással vannak a hormonrendszerre. Ráadásul – a sok megismert negatív hatás mellett – számos olyan problémát is okozhatnak az emberi és állati szervezetben, amelyekről ma még talán sejtése sincs a tudománynak.

COLBORN és HARPER szerint ezek a szintetikus vegyi anyagok, a szervezetbe jutva, egészen kis mennyiségben is gátolják az embrió fejlődését, valamint rontják a szaporodás és a túlélés esélyét.

„Minden egyes ilyen vegyi anyag hatással van a hormonrendszerre, mivel azokat gátolva károsíthatja az embrió fejlődését” mondta COLBORN. Állítása szerint a klórozott növényvédő szerek és a tanulási nehézségek valamint más, az emberre jellemző rendellenességek közötti összefüggésre egyre több a bizonyíték. Az ilyen rendellenességek száma a duplájára nőtt, mióta ezek a vegyületek mindennapi használatba kerültek.

Ahhoz, hogy ezt a témát teljesen le lehessen zárni, részletes kutatásokra lenne szükség. Igaz, hogy a rovarirtókat sok szempontból vizsgálják, mielőtt forgalomba kerülnek, de például az ember hormonháztartása annyira komplex, hogy nincsenek általánosan elfogadott módszerek a vegyi anyagok egészségkárosító hatásának kimutatására.

Glenn WISER, a Nemzetközi Környezetvédelmi Jogi Központ (Centre for International Environmental Law) ügyvédje más véleménnyel van: „Az énekesmadarak problémája arra figyelmeztet minket, hogy a DDT és más POP-k még mindig használatban vannak világszerte – és még mindig problémát jelentenek.”

Eredeti szöveg: Mark CLAYTON, Keresztény Tudományos Figyelő (Christian Science Monitor) Megjelent 2005. április 15-én, nyomtatásra került 2005. április 20-án. http://www.alternet.org/story/21776/ Fordította és kiegészítette: Pintér Blanka - Prommer Mátyás

Mérges sólymok

A DDT nem csak az Egyesült Államokban okozott problémát. Világszerte csökkent például a vándorsólyom állománya, oly mértékben, hogy a faj a kihalás szélére került. Sőt, hazánkból és néhány másik országból a hatvanas években el is tűnt a vándorsólyom, mint fészkelő madárfaj. Kiderült, hogy a bűnös a DDT. A földekre kiszórt vegyszer a táplálékláncon keresztül eljutott a sólymokig, bennük felhalmozódott és megváltoztatta bizonyos hormonok működését. Ennek eredményeképpen egyrészt sok madár terméketlen lett, másrészt a tojások héjába nem épült be elég kalcium, így azok egyszerűen összetörtek a kotló madár alatt. Magyarországon, a világon elsők között, a hatvanas évek végén betiltották a DDT-t. Ennek ellenére az első vándorsólyom-pár csak több, mint harminc év múlva, 1997-ben költött ismét sikeresen hazánkban. A veszély azonban nem múlt el. Kaliforniában a kilencvenes évek közepén kimutatták, hogy a vándorsólyom tojások 60%-a terméketlen, Svédországban pedig tavaly publikálták azt a tanulmányt, amely ismét a vegyi anyagok problémára irányítja a figyelmet. Mindkét esetben brómozott égésblokkolókat (Poli-Brominated Diphenyl Ethers - PBDE) találtak a tojásokban. Olyan anyagokat, amelyek műanyagokban, kárpitokban, szövetekben használnak tűzvédelmi okokból. A vegyipar állítása szerint ezek nem kerülhetnek ki a termékekből, és a gyártás/felhasználás is zárt rendszerben történik. Mégis ezek az anyagok ott vannak a vándorsólyom tojásokban, a jegesmedvékben, a fókákban és sok más, megvizsgált állatban – sőt, bennünk, emberekben is. A WWF tavalyi vizsgálatai alapján ezek az anyagok – több tucat, hasonló tulajdonsággal bíró szintetikus anyaggal együtt – megtalálhatóak vérünkben. A problémára hatékony megoldást kínálhat az Európai Unió készülő rendelete, a REACH (Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals), amely a vegyi anyagok gyártását és felhasználását szabályozza majd. A kérdés csak az, hogy vajon a részletek pontos megfogalmazásakor végül az egészségügyi és környezetvédelmi, avagy a gazdasági-ipari megfontolások kerekednek-e felül…

Prommer Mátyás

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu