Emberi segédlet a természet műhelyében - A laasi márványlelőhely

A kultúra, azon belül pedig az építészet fejlődésével egyre nagyobb igény mutatkozik a különleges alapanyagok iránt. Kerüljön ez bármibe is, megszerzésüket illetően nem ismerünk lehetetlent. A Keleti-Alpok dél-tiroli területén, a természet több tízezer évet felölelő műhelymunkájába avatkozott bele az ember azzal, hogy a gleccserek majd a folyóvizek hegységpusztító tevékenységét folytatva, beállt a sorba.

Vízesés a bányától
Vízesés a bányától

Az észak-olaszországi, pontosabb megközelítésben pedig dél-tiroli Vintschgauból (Venosta-völgy) leágazó völgyben Laas (Lasa), és Schlanders (Silandro) település közelében, évszázadok óta működik az „Acqua bianca” (fehér víz) elnevezésű, számunkra igen különleges látványt nyújtó márványbánya, amely az itt lévő fehéres színű vízesésről kapta a nevét.

Bár az itt talált régészeti leletek azt igazolják, hogy már a rómaiak is ismerték ezt a kőzetet (a mészkő átalakult, kristályos változatát), a felszínen talált, könnyen elszállítható kövek felhasználására – elsősorban az egyházi épületek díszítéséhez – legelőször mégis csak a XV. században került sor. A laasi márvány tényleges bányászatának kezdetére azonban az 1850-es évekig kellett várni.

A bányák megnyitása és maga a fejtés sohasem volt egyszerű feladat. Napjainkban sem az, ugyanis míg a jól ismert „vetélytárs”, a Ligur-tenger partján fekvő Carrara márványbányáinál külszíni fejtés folyik, Laasban csak a föld alól lehetséges a nagyobb mennyiségű márvány kitermelése. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy az 1600-2300 méteres tengerszint feletti magasságban a havazások több hónapra lehetetlenné teszik a külszíni munkát, így tehát a téli időszakban fel kellene függeszteni a bányászatot. Ezt a luxust pedig a gazdaság nem engedheti meg magának.

Az 1950-es években néhány régi bányát újra megnyitottak, sőt kamionnal is járható utat építettek, hogy a Laasba szállított kőtömböket azonnal feldolgozhassák a márványüzemek, valamint azok a kézművesek, akik egyedi épületdíszeket, szobrokat, síremlékeket készítenek belőlük.

De mi is a különbség a már említett carrarai és a laasi márvány között? Mindkettő fehér, ám az utóbbi csillogóbb és keményebb. Talán ennek tudható be, hogy a második világháborút követően az Egyesült Államok kormánya nem kevesebb, mint 86 ezer keresztet rendelt innen az európai katonatemetőkbe, az elhunyt amerikai katonák sírjaira.

Az utóbbi években jelentősen modernizálták a termelési eszközöket; kötélpályát és vasutat is kiépítettek, hogy a lefejtett készletet mihamarabb célba juttathassák. A fejlesztésekhez ugyanakkor elengedhetetlen a szakemberképzés. Ez utóbbit szolgálja például a közelmúltban újból megnyílt Márványfeldolgozó Művészeti Iskola, amely egyébként a XIX században már működött Laasban, és ahol számos olasz és külföldi szobrász tanulhatja meg a márványfeldolgozás fortélyait.

Márványbánya törmeléklejtője
Márványbánya törmeléklejtője

A Laas-völgyet nyugodtan nevezhetnénk akár Márvány-völgynek is, hiszen bejárása közben a bányaműveléssel kapcsolatos jelenségek számos elemét figyelhetjük meg. A meredek sziklafalak elképesztő magasságában nyíló szabályos üregek a táróhajtás nyomairól tanúskodnak, de erre utalnak a mélybe zúduló kőfolyamok is. A kép a hegylábi környezetben megszokott, a lepusztulási folyamatok hatására keletkezett törmelékszoknyára, vagy az Alpokra oly jellemző morénasáncokra emlékeztet. De jól tudjuk, hogy itt már egyre kevésbé a természet, hanem mindinkább az ember alakítja a tájat.

A Laas-völgy nemcsak ebben az értékes kőzetben, hanem a természeti látványosságokban is bővelkedik (hozzátesszük, hogy azért a bánya látványa sem utolsó). A gleccserekről alácsorgó vagy éppenséggel lerohanó hegyi patakok sekély vizű, de szövevényes felszíni hidrológiai hálózatot alkotnak. A központi ágba számtalan ér, csermely, csurgó, patak ömlik, hogy azután az Etschbe (Adige), onnan pedig az Adriai-tengerbe jussanak.

Jól láthatók az alpi vetődések
Jól láthatók az alpi vetődések

Az Alpok vonulatai többnyire gránitból és palás kőzetekből állnak, de – még ha csekélyebb mértékben is – hegységalkotó szerepet játszik a mészkő és a dolomit is. A felgyűrődések, vetődések hatására végbemenő hőmérsékletemelkedés és óriási nyomás hatására nemcsak a nagyobb tömegű kristályos, de az üledékes kőzetek is átalakultak (metamorfizálódtak). Leegyszerűsítve, így keletkezett tehát a mészkőből a márvány. Hogy ez utóbbi rétegek a felszínre kerültek, nem kis szerepet játszottak a gleccserek, melyek jellegzetes „U” alakú völgyben jelölték ki útvonalukat, és a jégkorszakot követően kialakuló „V” alakú folyóbevágódások, melyek napjainkban is pusztítják a felszínt.

Az évezredes hatások mellett időtartamban eltörpül a néhány évszázada tartó emberi beavatkozás, de – mint a laasi márványbánya példája is mutatja – a következmények ez utóbbi esetében legalább oly számottevőek. Az ember környezetet átalakító ténykedése korszakunk legdrámaibb eseménye, még akkor is, ha az látszólag tájbarát, sőt olykor szemet gyönyörködtető módon történik.

Érdi-Krausz Erika – Lieber Tamás
(Fotók: Lieber Tamás)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu