A gleccsermegfutás

Egyes szigetvulkánok (vagy tenger alatti tűzhányók) kitörése ún. torlóhullámokat eredményezhet. Kivételes esetekben, ha beomlásos eredetű kalderaképződésre kerül sor (amikor a tűzhányó alatti magmakamra tetőzete beszakad és a felszínen nagy kráter képződik), majd pedig az újonnan létrejött óriáskrátert hirtelen elárasztja a tengervíz, szeizmikus szökőár, tsunami alakul ki. Ez történt például a Krakatau 1883. évi nagy kitörésekor is, amikor Jáva és Szumétra partjait 36 méter magas hullámok árasztották el, és az események következtében 36 000 ember lelte halálát. Ez a híressé vált tsunami 295 falut söpört el a Föld színéről, és 5000 hajót tett tönkre. A hajók egyikét, a holland Berouw cirkálót 2900 méter távolságba dobta be a szumátrai partra. Ma is ott látható, 9 méterrel a tenger szintje fölött. A hullám azonban még 8000 kilométernyire, a dél-afrikai Port Elizabeth kikötőjében is olya erős volt, hogy a hajókat letépte a horgonyláncaikról. A La Manche-csatornában, a tsunami forrásától 17 600 kilométerre a hullám zavarokat okozott a hajózásban.

Mi történik azonban akkor, ha egy tűzhányó nem a víz, hanem az állandó jégtakaró alatt kezd működésbe?

Ezt a jelenséget néhányszor megfigyelték már az Antarktiszon, ahol 13 aktív tűzhányó ismeretes, továbbá az Andokban, a Jan Mayen-szigeten és az Aleut-szigetek némelyikén is. Klasszikus színtere azonban Izland földje. Ott jökulhlaup a neve, amely „gleccsermegfutást” jelent.

Az izlandi vulkánosságot többnyire hatalmas arányú bazaltláva-feltörések jellemzik. Az Askja és főként a Hekla kivételével – amelyeknek tevékenysége eléggé szélsőséges határok között váltakozik – az izlandi tűzhányók működése általában csak gyengén robbanásos. Ez a kijelentés azonban csupán a szárazföldi vulkánokra vonatkozik. A Sutsey például, amely a tenger szintje alatt tört ki, a lávának a vízzel való közvetlen érintkezése folytán óriási gőzrobbanásoknak is színtere volt. A vastag jégtakaró alatt azonban más a helyzet, mint a tenger mélyén kitörő vulkánok esetében. A feltörő lávának először meg kell olvasztania a jégkérget ahhoz, hogy még tovább emelkedhessen. A jég alatti működés kezdeti szakaszaiban ezért rendszerint nem történik más, mint az, hogy a jégkéreg legalján nagy üreg képződik, amelyet olvadékvíz tölt ki. Ahogy azonban az idő halad, az üreg mind nagyobbá nő, s egyre több víz gyűlik össze – egyelőre anélkül, hogy utat találna magának kifelé. Végül a víz megemeli a fölötte levő jégkérget, és a jég imbolyogni kezd a vízen. Minél hevesebb ez a mozgás, annál hamarább bekövetkezik az az állapot, amikor a nagy nyomás alatt álló víztömeg valamely irányba hirtelen kiszökken a jég alól. Éppen az ezt megelőző nagy nyomás az oka annak, hogy a felszabaduló, egyáltalán nem jelentéktelen mennyiségű víz óriási erővel tör elő, kisebb jégtömegeket és sziklatömböket sodorva magával.

A vízmennyiség érzékeltetésére álljon itt néhány adat:

a gleccser
neve

a gleccsermegfutás
időpontja
vízmennyiség
(kerekítve), km3

Kötlukvos

1955.06.25. 0,0003

Gjánupvatn

1951.06.15–06.17. 0,002

Skaftárkvos

1955.09.01–09.09. 0,2

Graenalón

1939.07.23–08.02. 1,5

Grimsvötn

1954.07.04-07.22. 3,5

Grimsvötn

1934.03.22-04.01. 7,0

Ezek szerint a kisebb jökulhlaupok esetén néhány millió vagy néhány százmillió, a nagyok esetében azonban már néhány milliárd köbméternyi víz tör elő. Vegyük figyelembe, hogy a Duna vízhozama Budapestnél kerekítve kétszáz millió köbméter naponként, a Niagara vízesésé pedig négyszáznyolcvan millió köbméter egy nap alatt. Egy-egy jelentősebb gleccsermegfutás alkalmával akár ötször, tízszer vagy tizennégyszer több víz zúdulhat alá, mint amekkora a Niagara napi vízhozama.

Bizonyos mértékig a jökulhlaupokkal rokon természetű, de a maga nemében mégis egyedülálló jelenség volt a Genfi-tó keleti végénél 1926. szeptember 20-án bekövetkezett gleccserrobbanás. Egy alpesi eredetű jégár mélyén eltorlaszolódott a gleccserpatak útja. Mind több és több víz gyülemlett össze a mélyben anélkül, hogy a jégtömeg roppant nyomása alól kiszabadulhatott volna. Végül is a víz elemi ereje győzött: mennydörgéshez hasonlítható bömböléssel szétvágta a ránehezedő jégtakarót.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu